|
 2017.01.27.
Shakespeare a német
zenében
Wagner: Szerelmi tilalom – a Kolozsvári Magyar Opera előadása
az Erkel Színházban
Grosse komische
Oper – ritkán olvasni ezt egy Wagner-darab címe mellett műfaji
meghatározásként. A szerző a darabhoz Shakespeare Szeget
szeggel című komédiáját vette alapul, és nagymértékben átdolgozta
azt. A téma azonban ugyanaz: az elfojtott vágyak és az álprüdéria
kritikája komikus köntösben. A produkció a Kolozsvári Magyar
Opera és a Magyar Állami Operaház közös együttműködésben
jött létre Szabó Máté rendezésében. Igaz, hogy a Nürnbergi
Mesterdalnokokat is vígoperának mondják sokan, aminek valóban
pozitív a végkicsengése, senki sem hal meg benne, de filozófiai
mondanivalója mégis jóval komolyabb.
Bár
Wagner és Verdi egy évben születtek, mégis az utóbbi sokkal több
alkalommal vette alapul Shakespeare drámáit, vígjátékait –
például Macbeth, Falstaff, Othello. Wagner Szerelmi tilalma kiválóan
példázza, miként születhet zenemű egy aktuális szellemi áramlat
hatására, arra adott válaszul. Wagner mint az Ifjú Németek
tagja, fontosnak tartotta, hogy küzdjön a prüdéria ellen, és
végérvényesen szakítani akart a túlzott konzervativizmussal.
A fiatal Wagner fellelkesült az új eszmevilág hatására és
minden szenvedélyét belekomponálta alakuló operájába. A
cselekményt Shakespeare már említett színművéből vette át,
de a helyszínt áthelyezte Szicíliába, abba a korba, amikor a
sziget német fennhatóság alatt állt. Ennek megfelelően a Földközi-tenger
gondtalan, élvhajhász népét egy pöffeszkedő idegen, egy német
önkényúr sanyargatja. Frigyes helytartó fővesztés terhe
mellett törvényen kívül helyezte a csókot, s a testi
szerelmet. A fiatal Claudio áthágja a szabályokat, s ezért halálra
ítélik; ám testvére, a zárdába vonult novícia, Isabella
kegyelemért könyörög érte Frigyesnél. A kormányzó egy feltétellel
hajlandó megbocsátani a bűnösnek: ha a szép Izabella titkos
randevúra megy vele… A leendő apáca látszólag belemegy az
alkuba, ám tervet sző Frigyes ellen: a kormányzó eltitkolt, zárdába
dugott feleségét, Marianát küldi maga helyett a találkára,
melyet a karnevál tiltott forgatagában tartanak. A két hölgy
leleplezi az álszent kormányzót, Claudio visszanyeri szabadságát,
a szerelmi tilalomnak pedig vége szakad. Palermo népe azonban
megbocsát a kormányzónak, nem bünteti halállal, mert az
ellenkezik nézeteikkel.
Az opera zenéje
nem igazán hasonlít Wagner ismert, nagy zenedrámáinak melódiáihoz.
A nyitány eleje a karnevál motívumával kezdődik, így inkább
hasonlít Gilbert, Sullivan, Donizetti vígoperáihoz, sőt még
cabaletta is van benne, ami az olasz operák jellemzője. De a
nyitány fúvós hangszerei mégis előrevetítik a Bolygó
hollandi vagy a Ring szerkezetét. Wagner voltaképpen Auber stílusát
olvasztotta egybe kora neves operaszerzőinek hangvételével.
E sorok írója a
január 12-ei előadást látta, s megállapítja, hogy Egyed
Apollónia Isabella-alakításából kitűnik, hogy számára
az az első, hogy jól kidolgozza a szerepet, amit a zene, a szöveg,
a helyzet sugall. Fel kell jegyeznünk, hogy azon művészek
egyike, akik tudnak pusztán a hangjukkal mosolyogni, és ezt a
kivételes adottságát bőven kamatoztatta pályája számos
szerepében. Az „Egy árva lány” kezdetű lírai áriája
egyszerűen fantasztikus volt. Mivel az operában próza is van,
így sajnos meg kell állapítani, hogy az első felvonásban még
a 15. sorban sem lehetett igazán hallani beszédét. De ez
szerintem a rendezés hibája, mert előbbre kellett volna hozni a
színre, mikor szöveget mond. Balla Sándor korunk egyik
legjobb baritonja. Nemrég külföldön sorozatban énekelte nagy
sikerrel a Rigoletto címszerepét. Hatalmas drámai ereje, színjátszókészsége
és hangjának árnyaltsága a Tito Gobbi-típusú nagy énekes-színészek
közé emeli. Pataki Adorján Claudio szerepében hozta a
formáját, csupán egyszer vettem nála észre éles hangot.
Tudja, ha énekel, akkor önmaga a hangszer, a testéből fakad a
hang, és az a dolga, hogy összhangot alkosson a színpadi jelenléte
révén a többiekkel. A Luziót alakító, éneklő Szabó
Levente fejlődött pályafutása során a legtöbbet. Még érezni
kissé az operettes hangot, de a matériája egyre erősödik. Színészként
pedig kiváló. Barabás Zsuzsának Mariana szerepében
ebben az operában sajnos kevés énekelnivalója akadt, de áriája
szívhez szóló. Megtanult drámai lenni, hogy elfedje hibáit.
Ez pedig nagyon jól ment neki. A művésznő elsajátította azt
a rendkívül hatásos és fenséges színpadi jelenlétet, ami mára
összeolvadt a nevével. Szilágyi János Brighella és Hary
Judit Dorella szerepében bizonyították, hogy nem csak remek
énekesek, de elsőrangú színészek is.
Létezik
egy bizonyos technika, vagy inkább határterület, ahol a művészet
és a technika szétválaszthatatlan, ahol nem lehet tudni, hol
kezdődik a művészet, és hol szűnik meg a technika. Ez a terület
a hangzás, mondhatnám a hangzás poézise. Néha nehéz eldönteni,
hogy a zene poétikus-e, vagy a zene hangzása. S hogy milyen módon
tud valaki a zenekarból egy bizonyos színt, a színeknek különös
poézisét elővarázsolni, ezt tekinthetjük technikának is, művészetnek
is. Vagy másként; olyan technika, amihez fül kell, amit nem
lehet kézzel megvalósítani. Hallani kell tudni. Hallani, hogy
egy hangszer mikor erőltet, hogy meddig bírja levegővel, érezni
kell, mi a rézfúvós hangzásnak az a foka, ami már nyers, érezni
kell, hogy egy hangszer szólójával szemben meddig mehet el a többi,
hogy ne szolgaian, hanem gazdagon és színesen kísérjen, de a
szóló mégis szóló maradjon. Ez is technika. De olyan, ami már
művészet is. Ezt a művészetet képviseli a karmester, Selmeczi
György, akinek pálcája alatt nagyon jól szólt a zenekar
és az énekkar. Ez az előadás is bebizonyította, hogy a
Kolozsvári Magyar Opera Európa élvonalába tartozik. S várjuk
a kolozsváriak Don Giovanniját.
Medveczky Attila
|
