vissza a főoldalra

 2017.01.27. 

Nem érdemes számháborúba kezdeni

A vizek, a halak, a horgászok sorsa nem lehet más, mint társadalmi kérdés

Egy profitorientált tevékenységtől nehezen lenne elvárható, hogy az őshonos halállomány fenntarthatóságát, a tágabb természetvédelmi érdekeket tartsa elsődlegesnek. A horgászszervezetek a horgászati szabályokat, fogási kvótákat folyamatosan igyekeznek ezen értékek mentén kialakítani, a halállományok fenntarthatóságát elősegíteni, mindezt átláthatóan mindenki számára – szögezte le Dr. Szűcs Lajos, a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) elnöke.

 Kezdjük egy visszatekintéssel. Miként érintették a MOHOSZ-t a 2016-os jogszabályi változások?

 – Egy nagy átalakulási, átalakítási folyamat második, igen eredményes évét zártuk, így bőven van mire visszatekinteni. A MOHOSZ megkapta az állami tulajdonú vizek döntő részének a hasznosítását 15 évre, s az év végén lejáró hasznosítású újabb vizek esetében is folytatódik azok horgászati célú halgazdálkodási átvétele. Megszűnt a kereskedelmi halászat a természetes vizeken, így lassan regenerálódhat, fejlődhet a halállomány, s e folyamatot az eddiginél jelentősebb telepítések is segítették. Bevezetésre került az egységes haltelepítési bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettség annak érdekében, hogy a hatóságok és a szövetség mellett a horgászok is időben értesüljenek a telepítésekről, azok összetételéről, így személyesen kontrollálhatják is azokat. Egy éve forgalomba került az egységes állami horgászati okmány, amit jövőre is kizárólag a MOHOSZ albizományosai, forgalmazói adhatnak ki egyre jobban átláthatóan, szándékaink szerint tovább gyorsuló ügyintézés mellett. Idén kormányrendelettel elfogadták a horgászati célú Nemzeti Halgazdálkodási és Horgászati Stratégiát és az Országos Horgászati Hálózati Programot, ezek megvalósulása esetén az elkövetkező években soha nem látott mértékű támogatás érkezhet európai uniós és hazai forrásokból a horgásztatási és horgászturisztikai szektor szereplői számára. A Földművelésügyi Minisztérium halgazdálkodási előirányzatából a horgász szervezetek 350 millió forintot meghaladó támogatást kaptak halőri munkaruha és -eszköz beszerzésére, gépjárművek, csónakok és csónakmotorok, telefonok és optikai eszközök vásárlására. Bevezetjük az egységes szövetségi hozzájárulást, az egyesületi tagdíj minimumot és a tagszövetségi működési minimumfeltételek rendszerét is annak érdekében, hogy a horgászok a jövőben egyre inkább a valós többletszolgáltatások alapján tudjanak majd egyesületet, vizet választani. Értük, róluk szól a legtöbb folyamat, ezen irányt támogatják a jogi és a szövetségi szabályozások is.

 2016. január elsejétől megszűnt a kereskedelmi célú halászat Magyarország természetes vizein. Ezáltal a túlhalászott, túlhorgászott vizek romló állapotát vissza lehet fordítani?

 – Ez a döntés csak egy, ám a sporthorgászok és a sporthorgászat fejlesztése szempontjából igen lényeges jogi intézkedés, ám a vizek és a vízpartok állapotának általános javítása és élővilágának megóvása, fejlesztése ezen a körön jóval túlmutató, túlzás nélkül nemzeti jelentőségű feladat. Ez sok minisztérium, hivatal együttműködését igényli a jelenben és a jövőben is, nagyon komoly és tartós forrásbevonás igénye mellett. E folyamatban a MOHOSZ együttműködő partner és sokszor katalizátor is kíván lenni, vállalva a cél eléréséhez szükséges áldozatokat, önkorlátozásokat is. Visszatérve a kérdéshez, a megszüntetett kereskedelmi célú halászat bizonyíthatóan a legjobban az őshonos, a piacon is jól értékesíthető halfajokra irányult és a halkivétel mértéke is legalább a horgászattal egyenértékű volt, míg egy halászra ezer horgászt lehetett számítani. Az sem mindenki számára egyértelmű, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a legtöbb természetes víz mellett maga a hal is állami tulajdon és a horgászati célú halgazdálkodás kötelezően nonprofit jellegű, így például a nagyobb jegybevételekből majd több halat is lehet telepítésekkel a vizeinkbe visszajuttatni és a szigorodó, állományokat fokozottan védő horgászrendeknek és a rendszeres ellenőrzéseknek köszönhetően azok állománya így jobban megóvható, illetve jelentősebben fejleszthető lehet. Mindez nem írja felül az élőhelyek fejlesztésének általános igényét, de adott helyen és esetben az idegenhonos, invazív fajokra irányuló szelekciós halászat létjogosultságát sem. Bízom abban, hogy lépésről lépésre a jó irányban haladhat tovább a vizek közösségi céloknak alárendelt rehabilitációja, állapotjavítása.

 Tavaly a halászok tiltakoztak a törvény bevezetése ellen. S azt mondták, hogy „egy kimutatás szerint vizenként változó arányban a halászok a halak 15-30 százalékát fogták ki, a többit a horgászok. Tehát nem kell tőlük félteni a vizeket.” Mi erről a véleménye?

 – Nem érdemes számháborúba kezdeni, a tények beszélnek és a gyakorlati tapasztalatokat is felhasználva születnek, születtek a döntések. Természetes, hogy egy adott helyzet haszonélvezői szeretnék fenntartani a korábbi állapotot. Itt két igény, két érdekcsoport között döntött felelősen a kormány, a nagy többség és a vizek érdekeit egyaránt figyelembe véve. Egy profitorientált tevékenységtől nehezen lenne elvárható, hogy az őshonos halállomány fenntarthatóságát, a tágabb természetvédelmi érdekeket tartsa elsődlegesnek. A horgászszervezetek a horgászati szabályokat, fogási kvótákat folyamatosan igyekeznek ezen értékek mentén kialakítani, a halállományok fenntarthatóságát elősegíteni, mindezt átláthatóan mindenki számára. Minden illúzió nélkül az is tény, hogy a természetes vizeink halállománya még a legnagyobb emberi segítséggel sem tud már olyan szinten megújulni, mint a nagy vízszabályozások előtti időszakban, de a magyar vizekben a jelenleginél jóval nagyobb lehetőséget látunk. Azt is sok helyen elmondtam már, hogy a MOHOSZ is érdekelt az egészséges, minőségi magyar halfogyasztás ösztönzésében, de meggyőződésünk szerint a jövőben a kereskedelmi halászat álságos visszaállítási kísérletei helyett az extenzív halastavi haltermelésre, a minőségi akvakultúrákra kell a figyelmet, az energiát és a fejlesztési forrásokat fordítani.

 Elnök úr szerint az ellenzék miért a halászat vagy a halászati módszerek teljes megszüntetéséről ír?

 – Érdekből, vagy esetleg csak ismerethiányból eredően, nem tudom, de mindkettő káros ezen a politikai értelemben teljesen semleges területen. A vizek, a halak, a horgászok sorsa nem lehet más, mint társadalmi kérdés. Szerencsére mindez az ellenzék jelentős részére sem áll, gondoljunk csak az átrendezési folyamatot megindító törvény 90% feletti támogatottságára. A kereskedelmi halászat megszűnésének ellenére létjogosultsága van és lesz is számos halászati módszernek, így a MOHOSZ keretében továbbélő kisszerszámos-, a szelektív és az egyéb tudományos jellegű halászatnak, a havária miatti halmentésnek, tehát a halászat mint szakma fennmaradása ilyen igények és a stabil tógazdasági termelési háttér mellett biztosított.

 Bizonyos halfajok esetében, vagy a túlszaporodás vagy a szelektálás szempontjából fontos, hogy ott legyen a halászat a horgászat mellett?

 – Nagyon fontos feladat lesz, hogy az invazív halfajainkat (busák, törpeharcsák, ezüstkárász) a horgászvizek hasznosítói fokozatosan visszaszorítsák. Ez a folyamatos horgászati szelekció mellett bizonyos esetekben csak halászati módszerekkel lehetséges, illetve hatékony, ugyanúgy, mint szükség esetén a szaporításhoz szükséges őshonos anyaállomány begyűjtése és maga az állományfelmérő halászat. Az ökológiai egyensúly, a megfelelő halfajszerkezet kialakítása, majd fenntartása érdekében továbbra is szükséges lesz a halászat jelenléte a magyar vizeken, de nem célként, hanem eszközként a komplex hasznosítás érdekében.

 A miniszterelnök és a kancelláriaminiszter tavaly azt hangoztatta, hogy a kereskedelmi halászat betiltása jó döntés volt, de szerintük tarthatatlan állapot, hogy a Balaton mellett balatoni halat nem vagy legálisan nem lehet fogyasztani, illetve beszerezni az éttermeknek. Elképzelhető, hogy módosítanak a jogszabályon?

 – A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. részéről számos fórumon, különböző előadások és interjúk keretében is közzé lettek téve a konkrét számadatok a kereskedelmi célú halászat eredményeiről abból az időszakból amikor még volt halászat a Balatonon, továbbá az így fogott balatoni halak kereskedelmi forgalomba kerüléséről. Ezek és az egyéb halkereskedelmi bizonylatok kivétel nélkül azt bizonyították, hogy a Balaton menti éttermekben feltálalt halak csak töredékében származtak a Balatonból, sőt a híres „balatoni fogas”-nak is a zöme több vendéglőben kazah származású volt. A Balatonból közvetlenül már nem juthatnak az éttermek haltermékhez, azonban a BHN Zrt. Balaton környéki termelő tavaiból ugyanazon a vízrendszeren és körülmények között a balatonihoz hasonló minőségű, magyar halat tudnak biztosítani a vendéglők és a fogyasztók számára. A MOHOSZ kidolgozott továbbá egy olyan stratégiát is, melynek megvalósulása esetén kialakulnak a halas (balatoni, tiszai, Körös vidéki stb.) földrajzi áruvédjegyek és ezekhez kapcsolódó minőségi haltermelést támogató előírások, melyek eredményeként mindenhol biztonsággal lehet majd minőségi magyar halhoz jutni a nem horgász fogyasztóknak is.  

A MOHOSZ vezetősége tárgyal majd a nehéz helyzetbe került halászokkal?

 – Ez az egyeztetés már több körben, több helyen és módon megtörtént, mivel a valóban nehéz helyzetbe került halászok helyzetének javításában, továbbfoglalkoztatásában a MOHOSZ is partner. A halőrzési feladatok ellátására már több tagszervezetünk is foglalkoztat korábbi halász alkalmazottakat és mindenkinek szeretnénk egyéni megoldást találni, akik vállalják a további, alkalmazotti státusban történő munkát és ennek érdekében a helyzetük előzetes felmérését célzó, ellenőrzött adatszolgáltatásokat. Egyes, tartósan használaton kívül maradó halászeszközök esetében vizsgáljuk az egyéni kártalanítás lehetőségeit is, ugyanis a korábbi halász vízhasznosító szervezetek jogszabályon alapuló kártalanítása már megtörtént.

 Mi célt szolgál a tavaly bevezetett egységes állami horgászati okmány?

 – A korábbi állami horgászjegyek, érvényesítő bélyegek és a fogási napló egy okmányba történő összevonásának a bürokráciacsökkentésen túl az volt a fő célja, hogy az ellenőrizhetőség és a forgalmazás követhetősége is hatékonyabban megvalósulhasson. 2017-től ez a folyamat az egységes szövetségi hozzájárulás bevezetésével konzekvensen tovább folytatódik. Nem titkolt a MOHOSZ azon szándéka sem, hogy a jövőben szeretné ezen okmányokon túl a horgász igazolványt és a területi jegyeket is egyetlen, a horgász nevére szóló magyar horgászkártyával, illetve a kapcsolódó webes és mobilalkalmazásokkal kiváltani.

 Idén változik-e az éves állami horgászjegy alapdíja, s aki ezt befizeti horgászhat-e az általa kedvelt területen?

 – 2017-ben is ugyanazon az áron történik majd a forgalmazás, mint az azt megelőző évben. Az állami horgászjegy önmagában továbbra sem jogosít fel a horgászatra, ahhoz felnőtt és ifjúsági korosztályok esetében horgászszervezeti tagság, valamint mindenkinek az adott vízterületre szóló területi jegy váltása is szükséges. A turista horgászjegy pedig egyfajta határozott idejű, korlátozott próbalehetőség, vizsga- és tagsági kötelezettség nélkül.

 Kedvezményes jegykonstrukciókat is bevezetnek?

 – A 2016-ban bevezetett országos területi jegy mellé, idéntől már külön, a Duna, illetve a Tisza teljes szakaszára is kapható összevont területi jegy, illetve ezekből ifjúságiak, a 70 év felettiek, a női horgászok, valamint a látás-, mozgás-, értelmi- és hallássérültek számára az egy botos, kedvezményes árú változat is igénybe vehető. A MOHOSZ jegyrendszere mellett mindegyik halgazdálkodási hasznosító is kiad az adott vízterületre, vízszakaszra szóló kedvezményes területi jegyeket.

Számítanak arra, hogy jelentősen megnő a regisztrált sporthorgászok száma?

 – Igen. A folyamatok már említett letisztításával, kifehérítésével, az állami és szövetségi nyilvántartások összefuttatásával számomra nem várt módon már 70 000 fő feletti emelkedés következett be, de itt az új horgászok mellett inkább az újra legálisan horgászók száma a jelentősebb. Nagy súlyt fektetünk az utánpótlás-nevelésre, az ismeretterjesztésre is, de a sok új, kezelésünkbe került vízterület is csábító lehet sokak számára. A célunk az, hogy a most elért 400 000 fős küszöböt tartósan átlépve évről évre biztosítsuk a lassú taglétszámnövelést.  

Mit kell tudni a várhatóan idén induló Országos Horgászati Hálózati Programról? Mennyire könnyíti meg ez a horgászok életét?

 – A kormány egy kiemelt program keretében 13 milliárd forint támogatást tervez fordítani a horgászat, mint Magyarországon is a legnagyobb tömeget megmozgató szabadidős tevékenység fellendítésére, a minőségi szervezeti és hálózati működés megalapozására és a szükséges infrastrukturális és informatikai fejlesztésekre. Ezek a soha nem látott nagyságrendű fejlesztések reményeink szerint a sporthorgászat és a horgásztatás, a kapcsolt szolgáltatások környezetét jelentősen javítani fogják nemcsak a horgászok, hanem a családtagok, sőt a tágabb közösség érdekében is, szinergiában a többi szabadidős tevékenységgel is.

 Nagyon sok olyan hely van Magyarországon, ahova szlovák, cseh, lengyel, román horgászok szívesen jönnek. A turista jegyet váltók haza is vihetik a kifogott halakat?  

– 2016-ban már tízezernél jóval több külföldi vendéghorgász járt egy vagy több alkalommal hazánkban, valamint több mint 6000 db turista állami horgászjegyet váltottak ki, mellyel az adott területi jegytípusra engedélyezett mennyiségű, a jogszabályi feltételeknek megfelelő, úgynevezett kifogható halat természetesen haza is vihették a szerencsés horgászok, az egyesületi tagokhoz hasonlóan. A már végrehajtott és a tervezett átalakítások, fejlesztések okán is őszintén bízom abban, hogy a jövőben egyre több horgászvendéget és új horgászt üdvözölhetünk!