vissza a főoldalra

 2017.01.27. 

Lezárult a rendszerváltás a magyar gyógyszertárakban

Az eddiginél biztonságosabb, betegbarátabb és költséghatékony rendszert szeretnénk működtetni

Olyan gyógyszertár-működtető rendszer feltételeit kell biztosítani, ami a társadalmi, az egészségpolitikai és a mi szakmai elvárásainknak is megfelel – közölte a Magyar Fórummal Dr. Hankó Zoltán a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke.

 Amint a két héttel ezelőtti sajtótájékoztató anyagában lehetett olvasni: „a kormány és a gyógyszerészi kamara folytatja szakmai együttműködését.” Az elmúlt években a kormány a kamara által megfogalmazott szakmai elvárásokat mennyiben érvényesítette a döntéshozatalban és voltak-e viták?

 – Kicsit messzebbről kell kezdenem. A kormány és a Gyógyszerészi Kamara már két alkalommal kötött együttműködési megállapodást. Az elsőt ugyan „de jure” nem a kormánnyal kötöttük, hanem a kormányzásra készülő polgári erőkkel még a 2010-es parlamenti választást megelőzően. A másodikat szintén a választásokat megelőzően, 2014-ben, Szócska Miklós akkori egészségügyért felelős államtitkárral és a társadalompolitikai kapcsolatokért felelős fideszes parlamenti képviselővel, Nyitrai Zsolttal készítettük elő, amit utána a miniszterelnök úr a választást követően is megerősített. Ez a két megállapodás alapozta meg az elmúlt hat évben a kormány és a kamara közti együttműködést. A 2010-es megállapodásnak a kamara által 12 pontban összefoglalt igénylista volt az alapja. Talán az olvasók is emlékeznek arra, hiszen a lapjukban is nyilatkoztam már, hogy a 2006-os liberalizáció szakmai, gazdasági és morális válságba sodorta az egész ágazatot. Így a 12 pont és az ezt megalapozó háttéranyag a liberalizáció leállításának és az ágazat helyreállításának programját tartalmazta. Benne volt, hogy a patikák létesítésekor a szükségleti elvet kell érvényesíteni, a gyógyszertárak működtetésében helyre kell állítani a gyógyszerész személyes felelősségét, és el kell érni a többségi gyógyszerészi tulajdont. A kéréseink a kormány társadalom- és egészségpolitikai céljaival összeegyeztethetőek voltak, így a javaslatok beépültek a kormányprogramba. A közös munka első állomása 2010 augusztusában a patikalétesítési moratórium volt, és annak az évnek a végéig a gyógyszerellátást szabályozó törvény átfogó módosítására is sor került. Sok mindent csak lépcsőzetesen lehetett megvalósítani, emiatt az egészségügyi salátatörvényekben félévente jelentek meg az éppen aktuális intézkedések. Fokozatosan kellett érvényesíteni a tulajdonosi szerkezet átalakítására vonatkozó döntést is. Hat év átmenetet követően a patikusi tulajdoni hányadnak idén január 1-jétől meg kell haladnia az 50%-ot a gyógyszertárakat működtető gazdasági társaságokban. A második együttműködési megállapodásunk 2014-ben született. Akkor a kormány három lényeges vállalást tett. Vállalta a gyógyszertár-tulajdonosi program végigvitelét, a fiatal gyógyszerészek helyzetbe hozását és a gyógyszertárak gazdasági működőképességének javítását. Ezekre épülve készült a kamarában egy újabb részletes program, amelyben már nemcsak a politikával szembeni kéréseink vannak, hanem elég sok olyan tézis is szerepel, ami a gyógyszerészek és a kamara feladatvállalását jelenti. Összegezve, igyekeztünk mindent megtenni a rendszer átalakításáért, amit csak lehetett, és ez mindkét félre, a kormányra és a kamarára is igaz. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden részletkérdésben könnyű volt egyezségre jutni, de a megvalósítás részleteiről és ütemezéséről ma is folyamatosak a megoldásokat kereső egyeztetések.

 Azt lehet tudni, hogy mennyivel növekedett a patikák jövedelemtermelő képessége?

 – Igen, bár ma még – értelemszerűen – csak a 2015-ös mérlegbeszámolók adatai állnak rendelkezésünkre, hiszen a 2016-os év mérlegbeszámolóinak benyújtási határideje május 31. Ezeket az adatokat az előző évekhez hasonlóan tavaly ősszel is megvettük a KSH-tól. A legfontosabb gazdasági paraméterekben 2010-hez képest jelentős a javulás. Akkor minden negyedik gyógyszertár veszteségesen működött, 2015-ben az ilyen gyógyszertárak aránya már csak 8%volt. Az ágazat adózás utáni eredménye háromszorosa a 2010-esnek. A patikák eladósodását a nagykereskedők felé ágazati szinten felszámoltuk és a saját tőke értéke is negyven százalékot meghaladóan nőtt.

 Tudtommal az új stratégiai megállapodás többek között tartalmazza a patikák ügyeleti rendszerének rendbetételét is. Mi a probléma az ügyelettel?

 – Örülök, hogy ezt felveti, mert így a sajtótájékoztatóról szóló beszámolókat egy kicsit árnyalni tudjuk. A gyógyszertári ügyelettel kapcsolatos kérdések rendezése az elvi keretek törvényi szintű megteremtésével egy évvel ezelőtt elindult azzal, hogy ezt a rendeleti szintű részletes szabályozás és a finanszírozás megteremtése követheti. A részletes szabályozás előkészítése tavaly év közben elindult és államtitkár úrral ősszel abban állapodtunk meg, hogy az első negyedévben nekilátunk a rendeletalkotásnak. Remélem, hogy ezzel néhány hónapon belül végezhetünk. Ez után az új ügyeleti rendszer kialakítása kerülhet sorra és bízom benne, hogy a végén a finanszírozást is meg tudjuk oldani. Ugyanakkor az új stratégiai megállapodásról még csak elvi szinten született döntés és ősz elejéig készítjük elő aláírásra. Ha tehát az ügyeleti rendszer kialakításával kapcsolatos vállalásainkat államtitkár úrral teljesíteni tudjuk, az új megállapodásban erre már nem kell kitérni. Ami pedig az ügyeleti ellátással kapcsolatos problémákat illeti, vannak olyan alapkövetelmények, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni, de ezek ma nincsenek harmóniában egymással. Biztosítani kell, hogy éjszaka és hétvégén is elérhetőek legyenek gyógyszertárak a sürgős gyógyszerigények kielégítésére, azonban nincs olyan normatív szabály, amely megmondaná, hogy ezek milyen távol lehetnek egymástól, azaz mennyi idő alatt érhetők el. Az sem tisztázott pl., hogy az ügyeletben milyen gyógyszereket kell tartani, amit az ügyeletes orvos is figyelembe vehet, hogy ne maradjon a beteg ellátatlan. A patikák teherbíró képességére is figyelemmel kellene lenni, és ez nemcsak a költségekre vonatkozik. Nem vállalható pl. olyan ügyeleti kijelölés, ahol az egy gyógyszerésszel működő gyógyszertárnak a napi nyitva tartás mellett akár egy hétig folyamatosan ügyeletet kell ellátnia, mert ez munkajogi és betegjogi kérdéseket egyaránt felvethet. Nem lehet ugyanis kockáztatni, hogy egy kialvatlan, halálosan fáradt szakember félreolvasson valamit. Ma a normatív szabályozás hiányában sok az esetlegesség és időnként az önkormányzatok is olyan igényeket fogalmaznak meg, amelyek nem teljesíthetőek. És az is nagy kérdés, hogy ki és hogyan állja a költségeket, mert az esetek döntő többségében az ügyelet jelentős veszteséget okozó tevékenység. Sokan úgy gondolják, hogy először a finanszírozást kell megoldani, de az is reális megközelítés, hogy a finanszírozást az új rendszerhez rendeljék hozzá. A lényeg, hogy átfogó megoldás szülessen.

 Olvasom, bevezetik az e-receptet. Mit jelent ez a gyakorlatban?

 – Amikor ma a beteg elmegy az orvoshoz, papíralapú vényre írják fel a gyógyszereit, és ezzel megy a gyógyszertárba. Mindeközben az orvos a számítógépében tárolja a beteg adatait – beleértve a felírt gyógyszereket is – és a gyógyszertárban is számítógép rögzíti a gyógyszerkiváltást. Sőt mindkét informatikai rendszer alkalmas arra, hogy az egészségbiztosító informatikai rendszerével kapcsolatot teremtsen. Ezért a kormány úgy döntött, hogy létrehoz egy olyan egységes informatikai rendszert, ahol az eddig egymástól független egészségügyi adatbázisok összekapcsolására is lehetőség lesz. Ennek a részeként kerül kialakításra az e-recept rendszer, amelyben az orvos által felírt recept a patikai számítógépen is megjelenhet anélkül, hogy a gyógyszerésznek az abban szereplő adatokat be kellene gépelni. Ennek a rendszernek nagy előnye lehet, hogy csak olyan vény felírását fogadja el, amely a szakmai és a finanszírozási szabályoknak megfelel, és csak olyan gyógyszer patikai kiadását hagyja jóvá, ami érvényes és szabályos vényre lett felírva. Ez remélhetően jó lesz az orvosnak és a gyógyszertárnak, mert megszűnhetnek a biztosítóval az elszámolási viták. És jó lesz a betegnek is, mert nemcsak a tévedések lehetőségét minimalizálja, hanem alkalmas lehet arra is, hogy pl. két különböző orvos által felírt azonos hatóanyagú vagy egymással kölcsönhatásba kerülő gyógyszereket kiszűrjön.

 Azt is tartalmazza az elektronikus rendszer, hogy az adott gyógyszert melyik patikában tudja biztosan kiváltani, s ne kelljen három-négy gyógyszertárat felkeresnie?

 – Egyszerre kell figyelembe venni a beteg gyógyszerellátással kapcsolatos kényelmi szempontjait és a szabad gyógyszertárválasztás lehetőségét is. Mára egyre többen alakítottak ki olyan kapcsolatot a gyógyszertárukkal, hogy a ritkábban használt gyógyszereik beszerezhetőségét már a patikába indulás előtt tisztázni tudják. A beteg és a gyógyszertára közötti kapcsolatot ez a rendszer nyilván erősítheti. Azt azonban nagyon rossznak tartanám, ha az orvosi rendelőből adott gyógyszertárba irányítanák a beteget arra hivatkozva, hogy a felírt gyógyszer ott biztosan beszerezhető. Ez a korrupciós kockázat ugrásszerű növekedésével járna.

 Tavaly novemberben még többen attól rettegtek, hogy sok patikát bezárnak tavasszal, mert nem tudnak megfelelni annak az elvárásnak, hogy a patikusi tulajdoni hányad meg kell, hogy haladja az 50%-ot. Volt valami alapja a félelemnek?

 – Tudjuk, hogy sem az előjogaitól, sem a tulajdonától nem válik meg önként senki, és ez különösen igaz azokra a nagybefektetőkre, akik a liberalizáció alatt a patikák egy részében komoly befolyásra tettek szert. Ezért voltak, akik aggályoskodtak és voltak, akik a folyamatot segíteni akarták. A jogszabályi keretek meghatározásán és a kontrollmechanizmus létrehozásán túl a kormánnyal együttműködve már korábban kialakítottunk és tavaly továbbfinomítottunk egy kamattámogatott kedvezményes hitelt, továbbá a kamara több kereskedelmi bankkal is megállapodást kötött, hogy segítsék a gyógyszerészeket patikai üzletrészek vásárlásában. Ugyanis a tulajdonosi program eredményes végigvitele nemcsak szakmai, hanem társadalom- és egészségpolitikai szempontból is jelentős volt. Az imént hivatkozott sajtótájékoztatón a társadalompolitikai kapcsolatokért felelős miniszterelnöki megbízott elmondta, hogy a kormánynak fontos volt, hogy a gyógyszertárak nemzeti érdekkörben maradjanak, államtitkár úr pedig úgy fogalmazott, hogy a gyógyszertárak többségi gyógyszerészi tulajdonlása erős nemzeti ügy. Gyógyszerészi szempontból pedig, túl az egzisztenciális megfontolásokon azért fontos, mert a gyógyszerellátásért a felelősség a gyógyszerészt terheli és ennek érvényesüléséhez önállóságra van szüksége a szakmai és a vállalkozások tulajdonosi döntéseiben egyaránt. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet vezetői szerint, akik hatóságként a tulajdonlással kapcsolatos előírásokat ellenőrzik és nyilvántartják az adatokat, a több mint 2300 gyógyszertárból csupán egyetlenegyből nem érkezett január elejéig jelzés a tulajdonosi összetétel változásáról, de január 31-éig még nekik is lehetőségük van a megfelelő dokumentumok benyújtására.

 Melyek a kamara szempontjából a következő hónapok kihívásai?

 – Január elejére egy több mint 25 évvel ezelőtt indult rendszerváltó folyamat végére jutottunk: a gyógyszerész szakmailag és egzisztenciálisan is függetlenné vált. Sőt a szakma az 1950-es brutális államosításkor elvett függetlenségét is most nyerte vissza. Egy korszakot zárunk most le, ami azt is jelenti, hogy valami újat kezdhetünk. Alapfeltétel egy olyan struktúra működtetése, ahol a gyógyszerész a lelkiismeretének megfelelően hozhatja meg a szakmai és a gazdálkodási jellegű döntéseket, és ami alkalmas a társadalmi, az egészségpolitikai és a gyógyszerészi elvárások teljesítésére is. Ennek a struktúrának az alapjait sikerült lerakni, de az elkezdett építkezést tovább kell folytatni. Tovább kell javítani a gyógyszertárak gazdálkodási feltételeit és elsősorban azokét, amelyek nehezebb helyzetben vannak. A megfelelő körülmények között gazdálkodó gyógyszertárakkal szemben lehet új szakmai elvárásokat megfogalmazni és elvárni, hogy a beteg érdeke legyen elsődleges. A közeljövőben kerülhet kihirdetésre 16 gyógyszerészi gondozási irányelv. Ennek hatalmas népegészségügyi hozadéka lehet, de a napi gyakorlatba való átültetésük nem lesz egyszerű. Az eddiginél jobban kell bekapcsolódnunk a prevencióba, de ehhez például új alapokra kell helyezni a képzés és a továbbképzés rendszerét. Mindezek megvitatásának az első nyilvános állomása a március végére tervezett vándorgyűlésünk lesz. Az itt hozott döntéseink jelenthetik a bázisát a kormánnyal megújítandó megállapodásnak is. A célunk, hogy a jelenleginél is biztonságosabb, betegbarátabb és költséghatékonyabb rendszert tudjunk működtetni.