2017.06.02.
Csurka István:
Helyzet van
Tény az, hogy a
magyar keresztény oldal ébred és távlatos terveket állít
szembe a rombolás programjaival, acsarkodásaival. Az új
Magyarország tehát roppant nehéz körülmények között, de
reménykedve és elszánásokkal, végre-valahára kifejeződő
akaratokkal indul. A liberális piacgazdaság összeomlása, a
globalista erőszak lelepleződése, a hazug mítoszok korszakának
vége a felszabadulás élményével tölti el a felébredő
nemzettudatokat. Tudjuk, látjuk, mennyi talmiság, léhaság és
gazemberség vesz még körül bennünket, lesz még sok gondunk,
bajunk a rombolás programjával indulókkal, az ötszázalékos törpe
kisebbség program nélküli nagyszájúival, de végre látjuk,
hogy fordult egyet a csillagóra. Most a gondolkodó, becsületes,
tevékeny, bensőleg szabad és bátor emberek kora köszönt ránk.
Sok-sok küzdelemmel, fájdalmas veszteségekkel és vérrel, verítékkel,
de mégiscsak a mi saját időnk jön el végre.
A
magyarság a megmaradás vagy nemzetként való megszűnés
kierkegaard-i léthelyzete előtt áll. Az egzisztencialista filozófia
koppenhágai őse a tizenkilencedik század közepén elsősorban
a saját döntési lehetőségeit vizsgálva írta meg Vagy-vagy című
filozófiai művét s természetesen eszébe sem jutott, hogy egy
egész nemzet és egy ősi nemzeti kultúra is kerülhet ebbe a léthelyzetbe,
a „lenni vagy nem lenni” hamleti kérdése elé érkezve. Mi,
magyarok most, azt hiszem, hosszú szenvedéstörténetünk végén,
akár tetszik, akár nem, akár felfogható és leírható ez
filozófiai és történelmi eszközökkel, akár nem, egyetemesen
ez elé a végső vagy-vagy elé kerültünk. Kierkegaard élt és
alkotott, amikor szabadságharcunkat leverték, s már nem élt,
amikor kiegyeztünk a szabadságharcunkat letörő hatalommal, s
utána elindultunk egy számunkra sok eredményt és sok betegességet
és idegenséget hozó korszakba, amelynek végén az első világháborút
megvívó hatalmak egyik tényezőjeként, a háborút elveszítve
országunkat feldarabolták és megcsonkították. Előtte azonban
a nemzeti összetartás meglazulása következtében uralomra került
az országban egy idegen eszméket és célokat szolgáló
kommunista bűnbanda, Kun Béla, Szamuely Tibor, Korvin Ottó és
harminckét zsidó népbiztostársuk. Csak ezek eltávolítása után
kezdődhetett meg a magyarság saját élete a saját hazájában,
de ettől kezdve a magyarságot kordában tartandó népként
tartja számon a liberális Nyugatot uralma alatt tartó
internacionalizmus.
A
csonka országban a magyar élni akarás sok visszásság között
újra életet teremtett, de a felvirágzást és a társadalmi
kiegyenlítődést újra egy elvesztett háború békéje döntötte
romba. Moszkvából hazatérve újra a kommunista bűnbanda került
uralomra. Hazánk, népünk, egész egzisztenciánk egy keleti
nagyhatalom őrlőfogai közé került s ebből egy újabb szabadságharccal
sem tudtunk megszabadulni. Mégis, nemzetünk borzalmasan
fogyatkozva és elzüllve megérte a nagyhatalmak újabb világfelosztását,
amelyet Közép-Európában rendszerváltásoknak neveztek el, s húsz
év múlva mi, magyarok ennek újra legnagyobb kárvallottjai lettünk.
Mert a mi alapkérdésünk megint más volt, mint a környező
nemzeteké. El tudjuk-e távolítani a 19-es bűnbanda kései utódait
a korrumpálás lehetőségéből. Ki tudjuk-e vetni a magyar
szellemet és kereszténységet gyűlölő elemeket állásaikból,
a hatalomból és a minden fölött való uralkodásból, vagy
sem?
Válságkezelő
kormányt tartanak fenn, de a válságot csak mélyítik, az állam
egész életét dezorganizálják. Mindent, amit lehet, működésképtelenné
tesznek. Távlati céljaik nincsenek, illetve távlati céljuk is
csak a rombolás. Az MSZP programja most csak rombolásból, rablásból,
zavarkeltésből áll. A nemzeti oldal választási győzelmének
minél kisebb arányúvá tétele a céljuk és az új kormány
rendszerváltó szándékainak visszanyesése, a médiabeli,
banki, gazdasági pozíciók megőrzése, a kommunista aknamunka
demokratikus színekben való folytatásának megtartása. Bajnai
csak abban az értelemben válságkezelő, hogy feladata a korábbi
években elkövetett rablások, törvénytelen lenyúlások szálainak
elvarrása. Iratmegsemmisítés.
Az
MSZP-nek eszébe sem jut távlati célokat, országépítő
javaslatokat megfogalmazni, újításokat bevezetni. Kísérletezni?
Ugyan miért? Ha felmutat valamit, az csak tüneti kezelés. A
legelemibb takarékossági, közegészségügyi, oktatási elképzeléseket
sem tudja megvalósítani, amit ma kihirdet, azt holnap visszaszívja
és aztán nem tesz semmit. Ha most tárgyilagosan megvizsgálná
egy kívülálló szervezet a magyar állam és a Gyurcsány–Bajnai-kormány
működését, egy felbomlófélben lévő állam, egy zűrzavarba
süppedt társadalom és egy agonizálás képét tárhatná a világ
elé.
Az
MSZP zavarkeltő, nemzetellenes programjának azonban van egy
alrendszere és ez a Jobbik. Ez a médialétesítmény arra van beállítva,
hogy azt a radikalizmust és álradikalizmust, amit az MSZP ki sem
mondhat és el sem gondolhat, állandóan felmutassa. Valójában
semmilyen programja nincs, különösen távlatos jövőképpel
nem rendelkezik, ellenben ellensége és ellenségképe mindig van
és mindig ordít. A Jobbik követeléseit, lózungjait az
MSZP-ben, a nagy médiumok szerkesztőségeiben és a titkosszolgálatokban
állították össze. Alaptétele ennek, hogy mindkét nagy párt,
mindkét tábor vezérpártja, az ötszázalékos nómenklatúrásoké
is és a nemzeti közép polgári-keresztény pártja is rossz. A
Jobbik egyszerre küzd a feltörő Fidesz ellen és az összeomlott
SZDSZ–MSZP ellen. Ebben egy óriási talmudista ravaszság nyilvánul
meg: ugyan mit ront az SZDSZ-en és az MSZP-n ez az összemosás?
Semmit. A Jobbik szónokai és harsány, többnyire volt kommunistákból,
vagy volt kommunista szavazókból álló tábora fel van
hatalmazva, hogy teli szájjal szidalmazza az MSZP-t. A tagság még
arra is, hogy esetenként durván zsidózzon, internetes sajtója
pedig le likudnyikozza Orbán Viktort.
Az
összemosó kampányolás nem új keletű. Tanítják a politológiai
iskolákban. Úgyszólván az egész rendszerváltás ideje alatt
alkalmazták. Hatásos. Leminősítem Gyurcsányt, Bajnait, de megállapítom,
hogy Orbán sem különb. Gyurcsányról és Bajnairól viselt
dolgaik miatt ez már köztudott, Orbánnak viszont sokat árt. A
tahóban, aki ezt hallja, kialakul, hogy ő maga a legkülönb és
az ő vezérei szentek. Ha nincs elit, akkor mindenkiből lehet
minden, és ha az egész politikai elit rothadt, mindegy, hogy
melyik rothadtat választom.
A valósághoz
ennek természetesen vajmi köze sincs. A Fidesz négy évig volt
kormányon és ez alatt még ha akart volna sem tudott volna annyi
kárt tenni, annyit lopni, rombolni, mint az MSZP–SZDSZ a
Horn-kormánnyal együtt 12 év alatt. A Fidesz és az
MSZP–SZDSZ között csillagászati különbség van, amelyet egy
fiatal, állítólag jobboldali, nemzeti, nemzeti radikális társaságnak,
amilyennek a Jobbik hirdeti magát, észre kellene vennie. Azért
nem veszik észre, mert ezt a parancsot kapták.
A
Jobbik erősen támadja a rendőrséget 2006. október 23-án és
máskor tanúsított durvaságai, polgárverései miatt. Természetesen
jogosan, ezek megtörténtek. De soha nem említik meg, hogy a
rendőrség parancsra cselekedett és egy alakzat izraeli katona
vagy rendőr, vagy moszados is vonult és püfölt közöttük.
Azt sem halljuk soha, hogy a „Tettrekész Rendőrszakszervezet”
csupa Jobbik szimpatizánsból áll és ugyanakkor a kormány
kedvence, számos kiegészítő juttatást kap, amelynek felhasználásáról
szabadon rendelkezik, akár a Jobbik támogatására is fordíthatja.
A
titkosszolgálatok bűnösségéről sokkal kevesebbet hallunk,
mint a rendőrség kegyetlenségéről. Ez is nagyon ügyes, mert
a rendőr ütései, gumilövedékei mindig konkrétak, míg a
titkosszolgálat csak a háttérben áll és parancsol. Kijelöli,
hogy kinek a szemét kell kilőnie a rendőrnek. A rendőrség állandó
szidalmazása is ügyes húzás, mert radikalizmusnak és
rendszerváltásosnak látszik. Politikailag meg lehet belőle élni.
Csakhogy erős, független, magyar szellemű rendőrségre minden
rendszer minden kormányának szüksége van és szüksége lesz,
de ha általában elolvasztjuk a rendőrség tekintélyét, akkor
soha nem lesz rend és azok élnek jól, akik a zavarosban
szeretnek halászni. Tudjuk, kik ezek.
A hálót, amiben
vergődünk, a Jobbik nem szaggatja szét, hanem szövi. A rendőrség
szidása az egész magyar állam ellen irányul és adott esetben
a Fidesz vezette rendőrség ellen is bevethető, mert a Fidesz
rendőrsége is csak akkor lehet jobb, célszerűbb, törvényesebb,
ha azt saját maga fogja irányítani.
Már a Fidesz írott
programja is olvasható, de ha csak ezt tekintenénk a jövő
alapjának, hibáznánk. Megindult, s nyilván a Fidesz ösztönzésére,
avagy egyszerűen a jó választási eredmény reményében és a
liberális piacgazdaság bukását látva a civil társadalom,
pontosabban a felelősen gondolkodó keresztény magyar társadalom
önálló programalkotása. Összeverődött és dolgozik egy népesedési
kérdésekkel, a fogyás megállításának módjára irányuló
tudományos tanácskozás, tervezetkészítés. Mit kell tennünk,
hogy megállítsuk a tragikus népességfogyást? Ez évekig tabu
téma volt, aki ezzel foglalkozott, azt nacionalistának minősítették.
Fekete Gyula barátunk, akinek a gyest köszönhetjük, egyszerűen
csak az Aczél-féle „a mi nacionalistáink” közé volt
sorolva. Most végre avatott szakemberek, a kitűnő Kopp Mária
vezetésével gondolkoznak a teendőkön és készítenek sokágú
terveket. Ez végre igazi programalkotás. S több, alapvetően
nagy bajunk orvoslásra irányuló munkálkodás is megindult,
amelyeket a tiszta szándékú pártprogramok magukba építhetnek.
Már felvetik az adósságcsapdából való kievickélésünk kérdéseit,
nemzetstratégiai gondolkodás is folyik. Ezek, akár tetszik, akár
nem, többet érnek, mint az írott pártprogramok, mert ha majd jól
mennek a dolgok és feláll az a kormány és lesz megfelelő többsége,
akkor ezeket az elképzeléseket kell megvalósítania.
Tény az, hogy a
magyar keresztény oldal ébred és távlatos terveket állít
szembe a rombolás programjaival, acsarkodásaival. Az új
Magyarország tehát roppant nehéz körülmények között, de
reménykedve és elszánásokkal, végre-valahára kifejeződő
akaratokkal indul. A liberális piacgazdaság összeomlása, a
globalista erőszak lelepleződése, a hazug mítoszok korszakának
vége a felszabadulás élményével tölti el a felébredő
nemzettudatokat. Tudjuk, látjuk, mennyi talmiság, léhaság és
gazemberség vesz még körül bennünket, lesz még sok gondunk,
bajunk a rombolás programjával indulókkal, az ötszázalékos törpe
kisebbség program nélküli nagyszájúival, de végre látjuk,
hogy fordult egyet a csillagóra. Most a gondolkodó, becsületes,
tevékeny, bensőleg szabad és bátor emberek kora köszönt ránk.
Sok-sok küzdelemmel, fájdalmas veszteségekkel és vérrel, verítékkel,
de mégiscsak a mi saját időnk jön el végre.
|