2017.06.09.
Zsille Gábor: Mégsem állt fejre
A jelek szerint
csak magánakció volt Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszteri
nyilatkozata, melyet egy héttel ezelőtt részletesen
ismertettem. Ugyebár a tárca vezetője arról beszélt a Die
Welt című német lapnak, hogy a varsói kormány mégis kész
befogadni migránsokat, és többek között ingyenes kórházi
kezelést nyújtani nekik, és egy humanitárius folyosó létrehozását
is emlegette. Ám újszerű álláspontját „elfelejtette”
egyeztetni a kormány többi tagjával és a miniszterelnökkel.
Kollégájának, Mariusz Blaszczak belügyminiszternek is meglepetést
okozhatott, hiszen ő egy másik lapinterjúban tagadta a befogadás
szándékát. Csak elismételte a varsói kormány korábbi álláspontját,
miszerint Lengyelország nem a határain belül, hanem a háborús
övezetekben, a helyszínen segít – például a pápai kezdeményezésre
létrehozott Egyház A Szükségben szervezet munkájába
bekapcsolódva. A szíriai Aleppóban a lengyel aktivisták
jelenleg ötven gyermeket támogatnak.
Waszczykowski
miniszter elhíresült nyilatkozatában vannak olyan szálak is,
amelyek viszont harmonikusan illeszkednek a korábbi lengyel
politikai irányvonalhoz. Például kitért a lengyel–német
kapcsolatokra, amelyeket jónak nevezett, de egyértelműen kifogásolta,
hogy a német fél sok kérdésben nem hajlandó kompromisszumot kötni.
A lengyelek elvárják, hogy Németország, Franciaország és más
európai államok is tiszteletben tartsák a nemzeti érdekeiket.
Arról is beszélt, hogy a lengyel kormány politikáját hasonló
bírálatok érik, mint a magyarét. Például a brüsszeli
hivatalnokok mindkét országban veszélyben látják a
demokratikus intézményeket, amelyek ellensúlyt képezhetnének
a kormánnyal és a parlamenttel, azaz az aktuális többségi
hatalommal szemben. Ezért is, hogy a lengyel kormány Orbán
Viktor miniszterelnök legfőbb szövetségese. A külügyminiszter
megerősítette, hogy a lengyelek biztosan megvétóznák azt a
kezdeményezést, hogy az uniós alapszerződés hetedik cikkelyének
szellemében vonják meg Magyarország EU-s szavazati jogát. Továbbá
Waszczykowski óvott a kétsebességes unió létrehozásától,
szerinte ugyanis az eurózóna pénzügyminiszterének kinevezése
és közös büdzséjének elfogadása megoszthatja földrészünket.
Ez ügyben is azonos véleményen van Varsó és Budapest.
A migránsok
befogadásának állítólagos varsói terve rögtön élénk kárörömre
sarkallta Orbán Viktor ellenségeinek táborát. A balliberális
média örvendezve harsogta, hogy „lám-lám, Orbán teljesen
magára maradt a menekültkvóta elutasításában, mert egyetlen
szövetségesei, a lengyelek is kihátráltak mögüle.” Érdekes
módon az már kisebb sajtóvisszhangott keltett, hogy
Waszczykowski interjúja után néhány nappal Andrzej Duda köztársasági
elnök tiszta vizet öntött a pohárba. A PAP hírügynökségnek
adott részletes nyilatkozatában leszögezte: Lengyelország nem
egyezik bele és kizártnak tartja, hogy területére kényszerrel
telepítsenek olyan embereket, akik nem szándékoznak odamenni. A
brüsszeli vádakra felelve kifejtette: „Egyáltalán nem
vagyunk bezárkózó állam, nyitott állam vagyunk, tagjai
vagyunk a schengeni övezetnek, védjük az Európai Uniónak a
Kalinyingrádi területtel, Fehéroroszországgal és Ukrajnával
közös határait. Lengyelország nem reteszeli be határát azok
előtt, akik legális módon akarnak belépni. Varsó évente több
mint 1,3 millió vízumot ad ki Fehéroroszország és Ukrajna állampolgárainak,
akik betagozódnak a társadalomba, dolgoznak itt.” E nemzeti álláspont
egyébként idegenrendészeti adatokkal is alátámasztható.
Lengyelországban 2016 folyamán 12 300 személy folyamodott menedékjogért,
és e kérelmezők túlnyomórészt orosz állampolgárságú
csecsenek voltak. A menedékjogot közülük 390 személynek ítélték
meg. A benyújtott kérelmek több mint nyolcvan százalékát érvényteleníteni
kellett a menedékért folyamodók eltűnése miatt – a migránsok
többsége ugyanis nem várta ki a hatósági döntést, hanem
illegálisan továbbindult Nyugat-Európába. Újabb újságírói
kérdésre Duda elnök megerősítette: „Befogadjuk az érkezőket,
aki segítségre, menedékre szorul, megkapja. Abba viszont nem
egyezünk bele, hogy erővel hozzanak ide embereket, akik nem
akarnak Lengyelországba jönni.” A kötelező betelepítésről,
a kvótaügyről azt mondta: „Az EU egyfelől a demokráciáról
és az emberi jogokról beszél, másfelől az embereket bizonyos
magatartásra akarják kényszeríteni, ezzel megsértve
jogaikat.” Az államfő hozzátette: szerinte általánosságban
a lengyel népnek is ez a véleménye erről a kérdésről: a kényszerű
áttelepítéssel járó kvóta sérti az emberi jogokat. Mi több,
azt is kilátásba helyezte, hogy Varsó kész peres úton
rendezni az EB-vel a kvótaügyet. Azt hiszem, ez a megnyilatkozás
kellőképpen megnyugtató, és kijelenthetjük: migránsügyben
nincs szó a lengyel politikai vezetés pálfordulásáról.
A varsói kormányzati
körhöz kapcsolódó érdekes hír, hogy múlt szombaton pappá
szentelték Beata Szydlo miniszterelnök idősebbik fiát,
Tymoteuszt. A szertartást Bielsko Biala-i székesegyházban
tartották, természetesen a kormányfő jelenlétében. A frissen
felszentelt lelkipásztor másnap a szintén dél-lengyelországi
Przecieszynben bemutatta első szentmiséjét, egyházi kifejezéssel
primíciáját is, szintén édesanyja jelenlétében. A sajtó
természetesen élénken érdeklődött az események iránt, és
a miniszterelnököt is faggatták, aki azt nyilatkozta: „A fiam
nem akar közéleti szereplő lenni, a hivatására összpontosít,
melyet jól, felelősséggel szeretne teljesíteni. Szerencsére a
lengyel politikusok nem kommentálják a fiam egyházi pályáját.”
Beata Szydlo kiemelte, hogy Orbán Viktor „nagyon kedves és
fontos gesztust tett tavaly, amikor Tymoteusz a papság szentségének
első fokozatában, a diakonátusban részesült. A magyar kormányfő
személyes hangú levelet írt a fiamnak. Felesége, Lévai Anikó,
akivel alig két hete beszéltem, pedig arról biztosított, hogy
imádkozik a fiamért.” Persze a média lengyel földön sem
csupa táncmesterből áll – az ottani kommentárok is sokfélék,
a beszámolók hangvétele a szenzációhajhásztól a
rosszindulatún át a lelkesülten elismerőig terjed.
Politológiailag
fontos hír, hogy múlt pénteken egy világhálós közösségi
oldalon bejelentették: nyolcvankilenc évesen meghalt Zbigniew
Brzezinski, Jimmy Carter amerikai elnök egykori nemzetbiztonsági
főtanácsadója. Washington közelében érte a halál. A lengyel
születésű politikus élete végéig aktív közéleti tevékenységet
folytatott, és szakértőként rendszeresen felbukkant tévéműsorokban,
így az amerikai közszolgálati televízió heti hírműsorában
is. Annak idején az ő tanácsára látták el fegyverekkel az
afganisztáni felkelőket, és ezzel közvetett szerepe volt a
Szovjetunió vereségében.
|