2017.06.09.
Ahol az iskolával dobban a szív
50 éves a csenkei Bódis József
Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola
Felső-Csallóközben
a legtöbb iskolát a gyerekhiány miatt a bezárás veszélye,
illetve a beköltöző szlovákok részéről érkező kritika
fenyegeti. Csenkén viszont a lakosok szíve az intézménnyel együtt
dobog. A történet már 80 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az
osztálynaplók történelmi hitelessége szerint: az első öt évfolyam
részére megnyitották a magyar tanítási nyelvű iskolát. Majd
50 éve új épületbe költöztek, amelyet az állami támogatás
mellett közösségi összefogással, úgymond brigádmunkával és
már akkor a falu lakóinak önkéntes adományaiból építettek
fel. A korabeli képek tanúsága szerint öreg és fiatal együtt
lapátolt, hordta a maltert és a téglát, örömmel építették
a közös jövő falait, amelyben a felnövekvő nemzedékek
gyerekei magyarul fognak tanulni.
Így is volt ez évtizedeken
keresztül, míg Lengyel Zsuzsanna igazgató elmondása szerint a
2011-12-es évben olyan létszámválságba kerültek, hogy Karika
József polgármester és a képviselő-testület feltétlen támogatásának
köszönhették, hogy megmaradt az iskola. Most, amikor az 50 éves
jubileumot ünneplik, 36 tanuló van a négy osztályban, az oktatás
összevont osztályokban történik.
Felújítják az iskolát
A községben az oktatási intézményeket 2004-ben úgy
reformálták meg, hogy az iskola és az óvoda közös igazgatóság
alá került és felvette a község egykori polgármesterének, Bódis
Józsefnek a nevét. Most ismét felújításba kezdtek, kívül-belül
megszépül az épület. Portálunknak Karika József polgármester
elmondta, hogy a község önerőből gazdálkodta ki az építkezés
költségeit.
Sikerükről kérdezve Lengyel Zsuzsanna igazgatónő
elmondta, hogy 1966-ban, elsősként itt kezdte meg tanulmányait
és 2001-ben, egy kis kitérő után, mint pedagógus, igazgató tért
vissza egykori iskolájába. Beszélgetésünk közben elérzékenyülve
mesélte, hogy Csenkén nehéz olyan családot találni, akiknek
tagjai közül legalább egy személy ne ide járt volna. Véleménye
szerint ennek a személyes kötődésnek, a gyökereknek köszönhető,
hogy a szülők, most a XXI. században is bizalmat szavaznak az
intézménynek és ide íratják be gyermekeiket. „A múltat nem
tagadhatjuk meg, a mostani diákjainkat is, mint az előző évtizedek
tanulóit, arra tanítjuk, hogy becsüljék meg azt az örökséget,
amelyet kaptak.”
A jó pedagógus a szabadidejéből áldoz
Az igazgatónő tapasztalata szerint ezért jó példa a
helyi tanító, aki a falu közösségével együtt él.
Bizalommal fordulnak hozzá a szülők akár az utcán, az üzletben
vagy a hentesnél. Nemcsak tanít a pedagógus náluk, hanem
szabadidejéből áldoz a nemzeti ünnepekre való felkészítés,
a karácsony vagy anyák napja alkalmából. Ez mind olyan járulékos
tevékenység, amelyet a pedagógusok segítségével a gyerekek
is a tanítási időn túl gyakorolnak be, készülnek fel rá.
Tovább lépve az iskola célját Lengyel Zsuzsanna igazgatónő
úgy fogalmazta meg, hogy pedagógus társaival, Csóka Anitával,
Kiss Gabriellával, Almási Amálkával, Mihalík Elvírával,
Nagy Máriával, Mózes Szilviával és Szabados Katalinnal azt
szeretnék elérni, hogy a gyerekek otthon érezzék magukat az
iskolában. Örömmel járjanak ide és a módszerek, amellyel a
tananyagot magukévá teszik, közel álljon hozzájuk. A
gyerekeknek teret adnak, hogy az órák alatt és azon kívül is,
ki tudják fejezni érzéseiket, gondolataikat. Olyan programokat
biztosítanak számukra, amelyek tágítják a világra való látásmódjukat.
A gyerekek ünnepi
műsora (fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
Az igazgatónő büszkén folytatta: a tanulást úgy könnyítik
meg, hogy a napköziben bevezették „Az otthon csak ismételj!”
iskolaprogramot. A napközis nevelővel a gyerekek elkészítik az
írásbeli házi feladatot és megtanulják, begyakorolják a szóbeli
leckét is. Otthon a szülővel csak ismételni kell – meséli
az igazgatónő – aki így betekintést kap a gyermek fejlődésébe,
akinek a fő feladatai így nem a késő délutáni órákra
maradnak. Olyan oktatást biztosítanak, amellyel jó képességű,
jól felkészített tanulók lépnek tovább tőlük az ötödik
osztályba, egy másik iskolába. Nagy öröm a pedagógusok számára,
hogy a környékbeli falvak lakói is felfigyeltek a csenkei Bódis
József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola hírére és
felkeresik az intézményt, többen ide íratták a gyerekeiket.
Nézve a falakat díszítő rajzokat, az ünnepi alakalomból
az ablakokat díszítő tanárokat, a tisztaságért felelős nénik
utolsó simítását, a szomszédban kerítést festő hölgyet, a
szülők támogatását, valamint hallgatva a tanulók csoportjából
alakult, a szomszéd teremben gyakorló Kalászka néptánccsoportot,
a szemlélő azt gondolhatja, itt az iskolával dobban a lakosok
szíve.
Szeretném, ha az iskola fennállásának 100. évét is megünnepelnék
És, hogy milyen lesz a jövő? Kérdésemre könnyes választ
kapok. Nem könnyű a jövőről szólni. „Szeretném, ha az
iskola fennállásának 100. évét is megünnepelnék. Hiszen
olyan örökséget kaptunk, amelyet kötelelességünk megóvni és
továbbadni. Azt reméljük, hogy amit eddig elértünk, az alapul
szolgálhat egy újabb 50 évnek. A fiatalok itt fognak élni,
ragaszkodnak a szülőföldhöz és a jövő generáció már nem
a nemzetiség alapján fogja megítélni egymást. A közeljövőbeni
álmom pedig, hogy az ötödik osztályt is itt nálunk járhassák
ki a gyerekek” – mondta Lengyel Zsuzsanna, a csenkei Bódis József
Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda igazgatónője.
Az 50. jubileumi évforduló alakalmából ünnepi programot
állított össze az iskola vezetése. A történelmi visszatekintés
mellett, a gyerekek ünnepi műsorát, a Kalászka néptánccsoport
és az iskolai énekkar fellépését tekinthették meg a vendégek.
Az ünnepi alkalom tiszteletére kopjafát avattak, melyet Molnár
Attila ajándékozott az iskolának, majd a barantások ostormenetével
vonultak a helyi kultúrházba, ahol Naszvadi Sándor esperes hálaadó
szentmisét mutatott be. Ezt követően a somorjai Híd Vegyeskar
énekelt. Az ünnepség után az idősebb és a fiatalabb diákok
a megfakult fényképekből és az iskolai dokumentumokból álló
kiállítást tekintették meg.
Képek: Hideghéthy
(felvidek.ma)
|