2017.06.09.
Széchy
örököse, a maga útját járó Mesteredző az Égbe szállt
Széles
Sándor (1956–2017) emlékére
Május 23-án
tragikus hirtelenséggel elhunyt a magyar úszósport
halhatatlanja, Széles Sándor mesteredző. A kitűnő szakember
halála annak ellenére is váratlan volt, hogy egy ideje kórházban
kezelték és intenzív osztályon ápolták. A trénert a Magyar
Úszószövetség saját halottjának tekinti, ám temetése időpontja
lapunk megjelenésekor még nem ismert. A két olimpiai bajnokot
nevelő, újításairól is híres Széles Sándorra az elmúlt években
lapunknak adott interjúiból is szemezgetve emlékezünk.
A
fiatal Széles Sándor igazi sportos őstehetség volt, több
sportágat is kipróbált, és mindenütt marasztalták. Így
tettek az uszodában is, és a több lehetőség közül végül
ezt választotta. Ennek eredményeként Széles Sándor egy nagy
magyar úszógeneráció tagja lett, az 56-osok egyike. Rajta kívül
ugyanis a forradalom évének szülötte Hargitay András,
Verrasztó Zoltán, illetve a most szövetségi kapitányként
dolgozó Sós Csaba is. Széles Sándor ilyen Héroszokkal úszott
együtt, és a parton egy még nagyobb Hérosz, bizonyos Széchy
Tamás irányította az edzéseket. Kezdeti éveire így emlékezett
vissza:
Bár
úszó voltam, más sportágakban is próbálkoztam, és mint
sportoló, egyértelműen tehetségesnek számítottam, öttusában
például világbajnoki bronzérmes voltam, még ifjúsági
koromban. Végül mégis az úszás mellett köteleztem el magam.
Edzőm Széchy Tamás volt. Jómagam elsősorban az 1500 méteren
versenyeztem, és bár a válogatottságig versenyző koromban is
eljutottam, az áttörés végül nem sikerült. Az edzői munka már
fiatal koromban is érdekelt, mindig szerettem tudni, hogy melyik
gyakorlatot miért csináljuk, mi mire jó. Azt hiszem, hogy ez a
tudásszomjam tűnt fel Széchy Tamásnak, aki már főiskolás
koromban megbízott egy kisebb csoport edzéseinek irányításával.
Alighanem elégedett lehetett a munkámmal, mert amikor 1979-ben
sikeres államvizsgát tettem, lényegében főállású edző
lettem Széchy Tamás mellett. Az események olyannyira
felgyorsultak, hogy a következő évben, a moszkvai olimpián
Wladár Zoltán és Nagy Sándor személyében két versenyzőm is
indult, sőt hatodik helyezésükkel olimpiai pontot is szereztek.
Innentől folyamatosan edzőként dolgozom.
Bár
az évek során többször összezörrentek a nem könnyű természetű
Széchy Tamással, Széles Sándor soha, egy pillanatig sem
vitatta, hogy szakmailag ő volt számára az etalon. És ez még
akkor is igaz, ha bizonyos munkamódszereiben nem követte a
legendás mestert, egyre inkább a maga útját járta.
Versenyzője
és segítője is voltam Széchy Tamásnak, tehát lényegében
mellette tanultam meg a szakmát. De azért nyilvánvaló, hogy
egy olyan pályán, mint az edzői, pusztán abból nem lehet a végtelenségig
megélni, amit ezelőtt két vagy három évtizeddel tanultam egy
nagy formátumú edzőtől. Folyamatosan tovább kellett és kell
képeznem magamat, és a legjobb szakmai módszereket kell
alkalmaznom, mindezt kiegészítve a saját elképzeléseimmel,
személyiségemmel. Például az emberi kapcsolatok terén is más
vagyok, mint Széchy Tamás volt. Ő a vasszigor híve volt, én lényegesen
megengedőbb vagyok, közvetlenebb kapcsolatot ápolok a versenyzőimmel.
Inkább a meggyőzés erejében hiszek, mint a túlzott szigorban
vagy esetleg a pofonokban.
Széles
Sándor számára Gyurta Dániel volt pályafutása „fő műve”.
A Széchy-csoportnál kezdő kisgyermeket maga Széchy Tamás bízta
rá Széles Sándorra. A fiatal Gyurta Dániel üstökösként
robbant be a világ úszósportjába, hiszen már a 2004-es athéni
olimpián dobogóra állhatott. Széles Sándor úgy érezte, hogy
valahol itt kezdődött az ő kálváriája is, amely egészen haláláig
kitartott.
Többször
is megpróbáltak eltakarítani. A dolog még 2005-ben kezdődött.
Gyurta Dani az athéni olimpián szerzett ezüstérme után
visszaesett, a hazai rendezésű Eb-n a döntőbe sem került be.
Ezután Daninak egyértelműen azt tanácsolták, hogy hagyjon ott
engem. Szó szerint azt mondták neki, hogy mindegy kivel
folytatja a felkészülését, csak az ne én legyek. Dani
mindezek ellenére mellettem tette le a voksát, és azt hiszem
elmondható, hogy jól döntött. Olimpiai aranyérmes lett
Londonban, háromszor nyert világbajnokságot, kétszer Európa-bajnok
lett. Aki nyomon követte pályafutását, emlékezhet: mindezek
ellenére is rendre terítékre került, hogy miért velem
dolgozik, miért nem vált edzőt. Rólam mindent elmondtak,
alkoholistának neveztek, csakhogy ellehetetlenítsenek, lerontsák
a hitelemet. Ennek pontos okát én is találgatom, de talán Széchy
Tamáshoz fűződő kollegiális kapcsolatom lehet a magyarázat.
A magyar úszósport egyik legnagyobb egyénisége Széchy Tamás
volt. Sok más emberhez hasonlóan én is az ő neveltje voltam,
ám később talán több is lettem ennél. Egyrészt amikor
megszereztem a szakedzői diplomát, ő hívott maga mellé edzőnek,
másrészt – és ezt még nem meséltem el senkinek – kevéssel
halála előtt rám bízta utolsó felfedezettjét, Gyurta Dánielt
és a saját örökségének továbbvitelét. Azt hiszem, nem
vallottam szégyent e feladat elvégzésével. Akik már Széchy
Tamást sem szerették és őt sem ismerték el, azoknak csípem a
szemét én is.
Risztov
Évának, a kezdeti nagy sikerek után hosszú időre mélypontra
került úszónőnek azonban nem csípte a szemét. Olyannyira
nem, hogy 2012 elején, közvetlenül a londoni olimpia előtt
csatlakozott Széles Sándor csoportjához.
Kiss László
akkori szövetségi kapitány kért meg arra, hogy Risztov Évát
is vigyük magunkkal a floridai edzőtáborunkba. Annak ellenére,
hogy kialakult csoportom volt, nem tehettem meg, hogy nemet mondok
erre a felkérésre, már csak Éva miatt sem. Mindannyian nagyon
boldogok vagyunk, hogy győzni tudott az olimpián! Miután tizenhárom
hetet velünk készült, úgy érzem, a mi csoportunk is hozzátette
a magáét Éva gyönyörű sikeréhez. Feltétlenül elmondanám
ugyanakkor, hogy Risztov Évának megvan a saját edzője is,
Debrecenben, egy tehetséges fiatalember, Dévay László személyében.
Éva olimpiai aranyérme tehát az ő érdeme is!
Hiába
a tanítványok által megnyert két olimpiai és számos egyéb
bajnoki cím, Széles Sándor egyre nehezebb helyzetbe került.
Gyurta Dániellel elváltak útjaik, és Újpestről való kényszerű
távozása óta egyre nehezebben találta a helyét. A hírek
szerint a mellőzöttség teljesen padlóra küldte lelkileg is a
kitűnő szakembert, aki egy esés következtében fejsérülést
szenvedett. Kórházba szállítása után állapota súlyosbodott,
kómába került, amelyből már nem tért magához: május 23-án
visszaadta lelkét Teremtőjének.
Munkáját már életében
is több kitüntetéssel ismerték el. 2004-ben a Magyar Köztársasági
Érdemrend tisztikeresztjét, 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjét
vehette át. Az Év Úszóedzője és az Év Magyar Edzője
elismerést is elnyerte, 2015-ben pedig a Magyar Úszósport
Halhatatlanja lett. Tragikus halála miatti fájdalmunkat csak részben
enyhíti, hogy eredményeivel, a tanítványai által megszerzett
két olimpiai aranyéremmel valóban halhatatlanja lett sportágának
és az egyetemes magyar sportnak.
Isten nyugosztalja
Széles Sándort!
Kovács Attila
|