2017.06.23.
Turulmadár a hetven évvel ezelőtt
kegyetlen sorscsapással sújtott lévártiak emlékére
Mitologikus
madarunkat ábrázoló szobrot avattak Lévárton június 18-án a
községből kitelepítettek emlékére. A rendezvényt
megtisztelte jelenlétével Csáky Pál, EP-képviselő, dr. Vitányi
István magyarországi parlamenti képviselő és Menyhárt József,
az MKP elnöke, aki a szoboravató ünnepség egyik szónoka volt.
Az ünnepségre hazalátogatott a falu neves szülöttje, Miklós
László korábbi környezetvédelmi miniszter is.
„Valahonnan jövünk,
és ennek szimbóluma ez a madár, amelyet ezerkétszáz tollból
ragasztottak össze. A legkisebb ötcentis, a leghosszabb ötven.
Amikor a polgármester asszony fejében megszületett az ötlet,
akkor nem kis madarat álmodott, hanem egy olyan jelképet, amely
a mi magyarságunk és amelyben ott van a kereszténységünk is.
Számomra nem csak az a tény, hogy itt áll egy szép szobor. Ez
a kicsiny falu, ami lehet, hogy Gömörben és a Felvidéken
picinek számít, ma mégis megmutatta, hogy nagyon is nagy község,
mert bátor a szívében és hinni tud” – fejtette ki Menyhárt
József ünnepi beszédében.
Az ünnepség szentmisével vette kezdetét, Galo Gábor
atya celebrálásában. A mise során fellépett a harkácsi
asszonykórus és a rimaszombati Csillagvirág zenekar. Az atya
elmondta: „Ma vissza is tekintünk, fel is tekintünk. Istenünkhöz,
aki az égből mindig figyelemmel kísérte a magyarság sorsát.
Nem volt mindig harcmentes, nem volt keresztektől mentes, ahogy
énekünk is megfogalmazta, földi bajban, gyötrelemben telt
sokszor az élete a magyarnak. S mégis itt vagyunk, hogy hálát
adjunk.”
A kitelepítés kálváriája vízkereszt napján kezdődött
A szentmisét követően került sor a szobor felavatására
és megszentelésére. Halász Márta, Lévárt község polgármestere
köszöntőjében beszélt arról is, hogy amikor álmaiban,
gondolataiban azzal foglalkozott, hogy olyasmit kellene adni az utókor
számára, ami nagyon fontos a kis falunak, mindig is fontos volt
és az is marad – az identitás, a kultúra és a magyarság
megmaradása –, akkor jött rá, hogy a turulmadár hiányzik Gömörnek
ebből a csodás kis falujából.
„Turulmadár, amely tükrözi hovatartozásunkat, kultúránkat
és identitásunkat. De a valóságra ébredés keserű volt. Rádöbbenni,
hogy ez lehetetlen, hiszen parányi falucska vagyunk, nincs rá
anyagi fedezet. Minél jobban tiltakoztam, annál jobban motivált
a gondolat, a tenni akarás. Itt az idő. A hetven évvel ezelőtt
történt kegyetlen sorsot elviselt lévártiak emlékére, akik
száműzöttek lettek, mert meg mertek maradni magyarnak. Sorsuk
legméltóbb tükre a turulmadár lehet, hazatérés a hazába”
– fogalmazott Halász Márta.
1947. január 6-a és 28-a között a tornaljai vasútállomásról
negyvenhat községből összesen 2 636 ártatlan embert hurcoltak
el Csehországba. A transzportban ott voltak a sánfalvai, a felső-
és alsófalui, a dereski, a felsőrási, a lőkösi és a lévárti
lakosok is. Lévárton a kitelepítés kálváriája vízkereszt
napján kezdődött, akkor a lakosok felét, tizenkilenc családot,
hatvannégy embert vittek a katonai autók Tornaljára a vasútállomásra,
ahol bevagonírozták őket. A történelem eme sötét korszakára
emlékeztek Lévárton, ahol az ünnepség további részében a
kitelepítéseket megélt és visszatért lakosok egy-egy szál
fehér szegfűt és emléklapot vettek át.
Kis lélekszámú faluban is lehet jelképet emelni
„Mióta polgármester vagyok, avattunk már Lévárton székely
kaput, templomot, kopjafát, vízvezetéket, tájházat, de nem
hagyott nyugodni az a gondolat, hogy valamit még kell itt tennem.
A turulmadárral azt szerettük volna megmutatni az egész világnak
és a Felvidéknek, hogy a peremvidéken is meg lehet maradni
magyarnak, és egy parányi faluban, amelynek lélekszáma nem több,
mint kilencven ember, is lehet jelképet emelni. Tiszta szívvel
örülök annak, hogy meghívásomat rengetegen elfogadták.
Boldog vagyok, hogy álmaim valóra váltak, és köszönöm
mindenkinek, aki segített elérni ezt a célt” – nyilatkozta
a Felvidék.ma-nak Halász Márta, aki huszonhét éve áll a község
élén.
A rendezvény lelke, a vasból készült turulmadár szobor
László Ottó hanvai iparművész alkotása. A színvonalas kultúrműsort
Vadkerti Imre, Zsapka Attila és Sipos Dávid zárták koncertjükkel.
(Fotó és szöveg:
Beke Beáta)
(felvidek.ma)
|