2017.06.23.
Különbözőség és egység
Mélyen a szívünkben
gyökerezik az a vágy, hogy egyéniséggé váljunk, hogy tudjunk
valami olyat alkotni, ami csak ránk jellemző, amiben ki tudunk
teljesedni. Ugyanakkor nagyon sokszor azt is meg tudjuk
tapasztalni, hogy olyan jó nem kilógni a sorból,
belehelyezkedni a körülöttem élők életstílusába, a társadalmi
elvárásoknak messzemenőleg eleget tenni és így egy nyugodt életet
élni.
Nagy
a kísértésünk, hogy mindig azonosuljunk az éppen aktuális stílusirányzattal,
hogy úgy gondolkodjunk, úgy cselekedjünk, úgy éljünk, ahogy
a többség. Hányszor érint meg bennünket az a gondolat, hogy
ha így teszünk, akkor nem kapunk különféle megszólásokat,
kritikákat. De nem kell ezt csak nagyban keresnünk. Hányszor érint
meg, hogy az a közösség, amelyhez tartozunk ezt vagy azt várja
el tőlünk. És pillanatok alatt azt vesszük észre magunkon,
hogy már régen nem foglalkozunk azzal, hogy az égiek mit álmodtak
meg rólunk, hanem az vált a legfontosabbá, hogy egy-egy aktuális
közösségünk elvárásainak megfeleljünk. Nem könnyű egyéniséggé
válni. Nem könnyű úgy járni ezen az úton, hogy néha szembe
kell mennünk az emberek véleményével. Ha valaki igazi személyiség,
akkor tudja, hogy mire mondjon igent és mire nemet. Ha valaki
igazi egyéniség, akkor helyén tudja kezelni a sikereket, a
kudarcokat, életének különféle eseményeit. Egy igazi egyéniségnek
a sikerek azt fogják jelenteni, hogy jó úton jár, de ne álljon
meg, hanem próbáljon minél többet kihozni magából,
ugyanakkor tudja, hogy a kudarcok által jobban megismerheti magát
és ezekből sokat tud tanulni.
Ha igazi egyéniséggé
akarunk válni, akkor tudatosan fel kell vállalnunk azt, hogy
vannak olyan területei az életünknek, ahol különbözünk a többiektől,
azért hogy őket a sajátosságainkkal gazdagítsuk. De azt is
tudnunk kell, hogy nekünk is szükségünk van rájuk, hiszen
vannak olyan területek, ahol ők tudnak bennünket többé tenni.
A másik oldalról
viszont nemcsak az a kísértésünk, hogy a nagy szürkeségbe
belevesszünk, hanem az is, hogy annyira hangsúlyozzuk egyéniségünket,
hogy teljesen kizárjuk magunkat mindenféle közösségből. Az
igazi egység a sokszínűségben mutatkozik meg. De a sokszínűségből
csak akkor lesz egység, ha úgy élem meg az önazonosságomat,
hogy abban a másiknak, a közösségnek a szolgálata is
megmutatkozik. És ebben benne van az, hogy néha az első
vonalban kell dolgoznom, szolgálnom, néha pedig hátrább kell húzódnom,
hogy másokat tudjak előtérbe engedni. Ezt csak akkor tudom jó
szívvel megtenni, ha tisztában vagyok önmagammal. Akkor képes
leszek arra, hogy a képességeimet, a talentumaimat az igazi
szolgálat szellemében kamatoztassam.
Merjünk mélyen
szembenézni magunkkal! Merjük megfogalmazni képességeinket,
tehetségünket, adottságainkat és ezeket kifejleszteni
magunkban! Ne féljünk egyéniségé válni! Ugyanakkor tegyünk
meg mindent azért, hogy a sajátosságaink ne kizárjanak bennünket
különféle közösségekből, hanem ezek által még inkább elkötelezve
tudjunk szolgálni!
Utcai Róbert
|