2017.06.23.
Ahol megtisztul
a lélek
Ünnepi hangverseny Esztergomban
„Ilyen még nem
volt a rendház és a gimnázium történetében.” „Bachtól a
kortárs zenéig mindent hallhattunk kiváló énekesek tolmácsolásában.”
„Külön öröm, hogy Medveczky karnagy urat, Sümegi Esztert,
Palerdi Andrást láthattuk, hallhattuk.” Ilyen és ehhez hasonló
mondatok hangzottak el június 11-én. Vasárnap 18 órakor az
esztergomi barokk ferences rendház és templom 300 éves
jubileuma alkalmából nagyszabású, sikeres ünnepi hangversenyt
rendeztek a magyar klasszikus zenei élet meghatározó egyéniségeinek
közreműködésével.
„Minden
nagy dal a csendből születik. Assisi Szent Ferenc pedig igazi
nagy művész volt, aki a nagy csendből képes volt meghallani a
hangokat” – kezdte köszöntő beszédében P. Dr. Tóth Damján
a rendezvény szervezője. Ferenc feladatának tekintette, hogy
testvéreivel együtt Jézus életét jelenítsék meg az emberek
között, ezért szó szerint vette az evangéliumot. A ferences
testvérek mindenkit Krisztus békéjével köszöntöttek: „Békesség
e háznak!”' (Mt 10,12). Mivel pedig az evangéliumban ez áll:
„Egyétek, amit elétek tesznek” (Lk 10,8), a rendalapítók közül
Ferenc elsőként engedte meg, hogy a testvérek bármilyen ételt
ehetnek. Mivel ez is írva van: „Mindannak, aki kér tőled,
adj” (Lk 6,30), Ferenc odaadta a köpenyét, a ruháját, sőt
az evangéliumos könyvet is, ha ezzel segíteni tudott a szegényeken.
Ez az evangéliumhoz való közelség a magyarázat rendíthetetlen
derűjére. Öröme újra meg újra dalban tört ki és átragadt
a környezetére is. „Testvérek! Mi egyéb vagyunk mi, mint
Isten dalnokai és muzsikusai, akik lelki örömmel akarják megtölteni
a szíveket!” De ez a vidámság nagyon fegyelmezett derű volt:
Ferenc irtózott a hangos nevetéstől és a hiábavaló beszédtől.
Damján atya azt is közölte, hogy a hangverseny ötlete tavaly
szeptemberben vetődött föl. Akkor beszéltek erről Medveczky
Ádámmal.
Az
esten több olyan művész is fellépett, aki a ferences gimnázium
növendéke volt, vagy kötődik Esztergomhoz. Medveczky Ádám,
Kossuth-díjas karmester idősebbik fia – e sorok írója –
ferences öregdiák, unokája pedig ott tanul. A karnagy szerint
az esztergomi gimnázium és templom olyan hely, ahol valóban
megtisztul a lélek. Strausz Kálmán, a Magyar Állami Operaház
Énekkarának karigazgatója 1968-ban végzett a gimnáziumban,
Haramza László, az Operaház szólistája 1979-ben, Palerdi András,
az Operaház állandó vendégművésze pedig 1986-ban. Fekete
Attila tenorista is a ferenceseknél tanult, csak éppen Szentendrén.
Vincze Gábor Péter, a Győri Nemzeti Színház színművésze,
énekes esztergomi születésű, és édesapjával, Vincze László
festőművésszel már olvashattak lapunkban interjút. Sümegi
Eszter világhírű szoprán, aki számos külföldi operaházban
kirobbanó sikerrel lépett föl, nagy örömmel vállalta el ezt
a fellépést. Kun Ágnes Anna mezzoszoprán, az V. Simándy József
Énekverseny győztese 2014 óta énekel az Operaházban. Külön
érdekesség, hogy teológiát végzett, és a református lelkésznő
kedvelt koncerténekes is. A Komáromi Kamarazenekarnak 2010 óta
Medveczky Szabolcs karmester, zeneszerző a művészeti vezetője,
koncertmestere pedig Medveczky-Horváth Györgyi. Szabolcs, aki június
végén dirigál a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, néhány
évig tanított is az Esztergomi Zeneiskolában.
Az
est műsorán Bach, Mozart, Caldara, Verdi, C. Franck, Gounod,
Bellini, Rossini, Händel, Mascagni, Kodály, Donizetti, Puccini,
Erkel és Medveczky Szabolcs művei szerepeltek. Palerdi András művészetében
elsősorban lenyűgöző eleganciáját, pontosságát, szenvedélyességét,
kivételes muzikalitását emelem ki, ami leginkább Fiesco áriájában
érhető tetten. Sümegi Eszterről csak szuperlatívuszokban szólhatok.
Fölényes technikai tudásával, energiái pontosan kiszámított
beosztásával az énekesnő mindenkit elbűvölt. Hallatlanul könnyedén
énekelte a műsor legnehezebb részeit is, virtuozitása, koloratúrái
felülmúlhatatlanok, hangja, ha kell, légies, ha kell, drámai.
Kun
Ágnes Anna a fiatal mezzók hercegnője. Az énekesnő művészetét
átjárja az intelligencia és az elegancia, érti és érzi a zenét,
tökéletességre törekszik, amelyhez oly maximális precizitás
társul, amely korunk legnagyobbjai közé emeli őt. Fekete
Attila az est egyik legnagyobb közönségsikerét aratta a „Hazám,
hazám”-mal. A művész már színpadra lépése pillanatában
magára vonta a közönség figyelmét hatalmas hangmatériával
és kiművelt technikával. Haramza László különleges adottságával,
a hangjával fejezte ki az egész ünneplő közönség érzelmeit,
csatornát képezve a templom és az Úr között. Vincze Gábor Péter
énekes, színművész az est házigazdájának szerepét is magára
vállalta. Egyik legjobb vidéki színművészünk alakításából
nem hiányzik sem a derű, sem a szenvedély. Medveczky Ádám újfent
bebizonyította, hogy képes azt a legmagasabb szintet is elérni,
amely egyedül a legnagyobbakhoz: (a maiak közül) James
Levine-hoz, Daniel Barenboimhoz, Lorin Maazelhez, Zubin Mehtához
vagy Claudio Abbadóhoz hasonlítható. Nem kétséges, hogy a Komáromi
Kamarazenekartól zeneileg hibátlan, világszínvonalú produkciókat
hallhattunk, a partitúra csúcspontjai mindenhol teljes szépségükben
bontakoztak ki. Az összhatáshoz a Strausz Kálmán vezette
Magyar Állami Operaház rendkívül hatásos kórusa is hozzájárult.
Az est nagy meglepetése volt, a zárószám, a Szent Ferenc-ének
a Napfivér, Holdnővér című filmből, az összes közreműködő
előadásában. A műsor végén kirobbanó vastaps jelezte, hogy
visszavárják a művészeket Esztergomba. Talán nem is kell
olyan sokat várni…
Medveczky Attila
|