2017.06.23.
Nem a számokkal,
hanem a kötelező jelleggel van gondunk
Nem írhatjuk felül az Európai Tanács döntését Brüsszel
javaslatára
Az uniós energiaügyi
miniszterek az európai energiahatékonysági célról tanácskoztak
az Energia Tanács informális találkozóján, a máltai Vallettában,
május 18-án. A tagállamok az energiahatékonyságról szóló
irányelv módosítását kezdeményező európai bizottsági
javaslatot vitatták meg, amely a tavaly novemberben közzétett,
„Tiszta energiát minden európainak” jogszabálycsomag részét
képezi. Dr. Aradszki András, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium
energiaügyért felelős államtitkára kiemelte, hogy nemcsak a
3%-os kötelező emelés a kérdéses, hanem az is, hogy hozzájárulunk-e
ahhoz a gyakorlathoz, hogy az Európai Tanács dönt valamiről,
majd egy másik testület (ebben az esetben az Energia Tanács)
felülírja ezt a döntést az Európai Bizottság javaslatára.
Az irányelvtervezet az irányadó 27-ről kötelező
30%-ra emelné a 2030-as európai energiahatékonysági célértéket.
Magyarország miért nem támogatja ezt a 3%-os emelést?
– A számok csalókák lehetnek, s nem is elsősorban
azokról van szó… Az Európai Tanács 2014. októberi ülésén
27%-os, nem kötelező (úgynevezett irányadó) uniós célról döntött.
A vita most főleg arról szól, hogy ezt a 27%-os célszámot
most már kötelezően 30%-ra emeljék. Nagy nézetkülönbségek
alakultak ki a tagállamok között, és Magyarország azokkal
tartott, akik szerint nem lehet kötelező célszámot előírni
akkor, amikor a tagországok állam- és kormányfőivel, az Európai
Tanács elnökével és az Európai Bizottság elnökével ülésező
tanács három éve 27%-os célról döntött. Ebben az esetben
nemcsak a 3%-os emelés a kérdéses, hanem az is, hogy hozzájárulunk-e
ahhoz a gyakorlathoz, hogy az Európai Tanács dönt valamiről,
majd azt megváltoztatja egy másik testület az Európai Bizottság
javaslatára. Ez történt a bevándorlási kvótákkal
kapcsolatban is, amikor a Bel- és Igazságügyi Tanács határozott
olyan dologról, amiről az állam- és kormányfők tanácsa még
nem döntött. Ha mi ezt a 3%-os emelést elfogadnánk, akkor
belesimulnánk abba a Brüsszel által elvárt rendbe, amelyik a
szubszidiaritás elvét is felülírva ilyen módon fogadtat el döntéseket.
Mi azért nem támogattuk a 30%-ra való emelést, mert nem
gondoljuk azt, hogy egy bizottsági indítvány alapján felül
kellene, lehetne írnunk az Európai Tanács döntését.
Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy
kaotikus állapotok uralkodnak az EU szervezetei között?
– Az irányelvet másként értelmezi az Európai Bizottság
és a tagállamok egy része. Ezt pedig tisztázni kell. Hiszen ez
is azt jelzi, hogy a brüsszeli irányítás olyan jogköröket is
magának vindikál, amelyeknek nem birtokosa.
Tudtommal nem csak ez az egyedüli problémája a kormánynak
az irányelvtervezettel kapcsolatban.
– Az Európai Tanács három célértéket állapított
meg; az energiahatékonyságon kívül arról döntött, hogy nem
tagállami, hanem uniós szinten kötelező jelleggel 27%-ra növelik
a megújuló források arányát a felhasznált energia tekintetében,
és arról is, hogy a tagállamok kötelezően (kikényszeríthető
módon) az 1990-es szinthez képest legalább 40%-kal mérséklik
az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátását 2030-ra.
Azt viszont, hogy milyen módon éri el az ÜHG-kibocsátás mérséklését
a tagállam, azt nem határozták meg. Két eszközre tettek ajánlást:
a megújuló energiák növelésére és az energiahatékonyság
fejlesztésére. Éppen azért, hogy a különböző adottságú
tagállamok eldönthessék, hogy esetükben melyik megközelítés
szolgálja jobban a tagállami szinten kötelező ÜHG-csökkentési
cél elérését, ezért nem tették kötelezővé mind ez idáig
a megújuló energiákra vonatkozó és az energiahatékonysági célértéket.
Nem is tehetik, mert például Magyarországon az atomenergia
használatával tudjuk csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást.
A már említett 30%-ra való kötelező növeléssel felülírnák
a tagállamok azon jogát, hogy saját maguk állapítsák meg
energiamixüket, s a lehető legjobb megoldást találják meg a
valóban kötelező 40%-os mérséklési célérték eléréséhez.
Ez egy nagyon bonyolult rendszer, és a fejleményeket leegyszerűsítve
összegzi az az állítás, hogy Magyarország nem fogadta el a
30%-os növelést. Mi elfogadnánk, de nem kötelező jelleggel.
Komoly veszélyeket rejthet magában, ha átmegy a brüsszeli
javaslat, mert ha az elvárt célértéket a tagállamok nem
teljesítik, akkor velük szemben büntető szankciókat helyeznek
kilátásba. Ezt sem tudjuk elfogadni. A cseh felszólaló a vitán
(nagyon helyesen) kimondta, hogy amennyiben felmerült a 30% kötelező
jellegéről dönteni, akkor ilyen alapon vizsgálni kellene azon
szankciókat is, amelyek a „Tiszta energiát minden európainak”
csomagban a nem kötelező célok nem teljesítésének esetére
vonatkoznak.
A cseheken kívül mások is osztják a magyar álláspontot?
– A visegrádi országok egybehangzó véleménye, hogy az
energiahatékonyság fokozásában továbbra is csak nem kötelező
uniós célérték lehet támogatható. A tagállamok többsége
elutasítja a brüsszeli javaslatot. Komoly vita folyt, az
ismertetett pró és kontra tagállami álláspontokat pedig az
Európai Bizottság értékelni fogja, s mivel az Európa
Parlamentnek is dönteni kell róla, így további egyeztetések
szükségesek. Ezért várjuk a következő brüsszeli javaslatot,
de a jövőben sem mondunk le a magyar érdekek következetes és
határozott képviseletéről.
Medveczky Attila
|