2017.05.08.
Csorja Gergely:
A szabadság mítoszai
Orbán Viktor a
szabadság ellensége, aki diktatúrát épít Magyarországon. Az
Orbánt kritizáló propaganda tulajdonképpen erre az egy
mondatra építi, ezzel indokolja, hogy miért kell megbuktatni a
közel kétharmados támogatottságú kormányt, hogy miért kell
beavatkozni Magyarország belügyeibe.
A szabadság az
elmúlt fél évszázad meghatározó, lényegében mindent meghatározó
propagandakifejezése. Minden a szabadság élményén keresztül
szűrődött át, az életet, az egyes politikai rendszereket, a
gazdaságot, a mindennapok közérzetét a szabadság fokmérőjével
mértük. Van a szabad világ, a Nyugat, ahol mindez, az élet, a
politika, a gazdaság jól működik, mert alapvetően szabad, és
van ezzel szemben minden más, ami rossz, mert diktatórikus, mert
korlátozott, és mert valamiféle elnyomatást hordoz magában.
Mi,
magyarok a szabadság élményét sokra tartjuk, akárcsak a többi
folyamatos megszállás alatt, elnyomásban élő kis nép. 1990-től,
az akkori változástól éppen a szabadság kiteljesedését vártuk.
Aztán kiderült, hogy a koldus szabadsága meglehetősen korlátozott.
Hogy a szabadság nemcsak jogi, erkölcsi vagy társadalmi kérdés,
hanem nagyban anyagi is. Hogy a putrinyomorban, a lakótelepi adósságban,
a multi rabságában, a szegénység kilátástalanságában a
szabadság csak egy reklámlózung, egy soha be nem teljesülő
plakátidill.
Hamar megéreztük,
hogy a szabadon való nélkülözés és a korlátok közötti nélkülözés
között még sincs akkora különbség, hogy a szabadság mint
politikai, társadalmi fogalom önmagában lényegében üres.
Gyurcsányék
nem véletlenül próbálták meg 2006-ban az erőszakot. Akkor már
lehetett látni, hogy a végletesen eladósodott magyar társadalom
szabadságigénye meglehetősen korlátozott, a fenti kiüresedett
szabadságfogalommal a legkisebb mértékben sem kíván
azonosulni. Akkorra már rájött, hogy a modern nyugati társadalom
nyújtotta szabadság számára elérhetetlen, mert nemcsak a
modern szabadságot kínáló autó, az olcsó repülőjegyek
jelentette mobilitás kifizethetetlen számára, de a gázszámla
is. Gyurcsány és főleg a mellette álló egy-két tanácsadó
úgy gondolta, hogy az erőszak bemutatásával, a szabad káosz
és a biztonságos elnyomás közül az emberek egy jelentős része
inkább az utóbbit választja.
Csakhogy az
akkorra már teljesen amortizálódott MSZP–SZDSZ-elit éppen a
biztonság megteremtésére volt a leginkább alkalmatlan.
Orbán
2010-es elsöprő győzelme lehetőséget teremtett, hogy az új
rendszer a biztonságot, bizonyos fokú létbiztonságot nyújtson
a magyaroknak. Amikor az adókedvezmények, a rezsicsökkentést,
a munkahelyek megvédését vagy éppen a kerítés kérdését
sulykolja a kormányzat, akkor nagyon helyesen a teljes létbizonytalanságba
taszított társadalom legfontosabb igényét elégíti ki. Azt,
hogy a kormányzat célja, hogy valamiféle biztonságot, létbiztonságot
teremtsen.
Mindezt úgy, hogy
a mindennapi életben az átlagember a legkisebb mértékben sem
érzi, hogy szabadságán csorba esnék. Nem vegzálja a hatóság,
legalábbis nem jobban, mint bármikor korában, szabadon
mozoghat, szabadon tanulhat, vállalkozhat, szabadon élhet.
Hol érdekli az átlagembert,
hogy néhány száz ember tanulhat-e a CEU-n vagy sem? Hogy mi van
a fékekkel és ellensúlyokkal, hogy akkor valóban Orbán dönt-e
el mindent, hogy kézi vezérelt folyamatok vannak-e az államigazgatásban,
vagy hogy Mészáros Lőrincnek mekkora a vagyona?
Egyáltalán
nem érdekli, mert a napi valóság szintjén ezeknek nincs jelentőségük.
Nem érdekli, mert pontosan tudja, hogy a propaganda igazságtartalma
erősen kétséges, mert érzi, hogy valamivel könnyebben él,
hogy jelentős fejlődés látható az országban.
A mai magyar átlag
fejében a létbiztonság és a szabadság érzése összefonódik.
És hiába próbálja meggyőzni egy-két furcsa kinézetű affektáló
fiatal CEU-táblával a kézben, hogy az a szabadság, ha Soros György-klónok
azt csinálnak Budapesten, amit akarnak, vagy az a szabadság, ha
panorámabuszokkal hoznak fekete családokat Nigériából,
esetleg közelebbről Pécsváradra.
Az
átlag számára az a szabadság, ha egy stabil országban,
elfogadható anyagi körülmények között élhet, utazhat,
dolgozhat, tanulhat vagy éppen semmit sem tehet. Ma Magyarország
ilyen ország, ha tetszik ez egy törpe kisebbségnek, ha nem.
Orbán egyik
legnagyobb politikai tettét azzal hajtotta végre, hogy a szabadság
és a létbiztonság érzését a nagypolitika szintjén fűzte össze.
Ez az összekapcsolás helyes volt, jót tett a magyarságnak, sőt
jót tett a régiónak.
Ma
már több európai országban, sőt az Egyesült Államokban is
ezzel kísérleteznek, miközben velünk az ellenzék és néhány
külföldi szervezet megpróbálja elhitetni, hogy a szabadság és
a létbiztonság összekapcsolása, egy erős ország építése
maga a diktatúra.
|