|
 2017.05.19.
Nem hagyjuk a
hagyományos családmodellt szétverni
Egyre több ifjú csatlakozik hozzánk, és vezetőségünk is
fiatalodott
Tisztújító közgyűlést
tartott a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége (KCSSZ)
április 23-án, melyen a küldöttek új elnököt és új elnökséget
választottak. A budapesti Berlin Hotelben megtartott rendezvényen
a tagok Pataki Jánost választották meg újabb két évre a
KCSSZ elnökének. Elnök úr szerint a tévéből elsajátított
minták kritika nélküli átvétele komoly
életviteli zavarokat okozhat a fiataloknál, a következmények
pedig az egész életükre kihathatnak.
A következő két évre
milyen feladatokat tűzött ki a maga elé?
– A Szövetség legfontosabb feladata a Kárpát-medencei
családbarát összefogás bővítése és a fiatalok minél
nagyobb arányú bevonása az egyesületek munkájába. Mindkét
területen optimista vagyok, hiszen évről évre egyre több
egyesület csatlakozik Szövetségünkhöz, illetve 2012-ben elindított
Családlánc mozgalmunkhoz. Az ezredforduló óta a velünk együttműködő
szervezetek számát majdnem megtízszereztük. Az is örömteli
fejlemény, hogy rendezvényeinken egyre több családos fiatal
vesz részt. Pár évvel ezelőtt még attól féltünk, hogy szép
lassan nyugdíjas klubbá válunk, mára azonban a trend
megfordult, megkezdődött a generációváltás. Az egyesületek
vezetésében is egyre több fiatal bukkan fel. Nagyon fontos
feladat még a szórványmagyarság közösségi életének
megszervezése, hiszen itt fenyeget legjobban a magyarság feladásának,
a beolvadásnak a veszélye. Szerencsére itt is jelentős eredményekkel
büszkélkedhetünk, egyre több elcsatolt, szórványterületen
sikerült olyan közösségi programokat, hagyományteremtő
megemlékezéseket szerveznünk, amelyek segítenek az ott élőknek,
különösen a fiatalságnak gyökereik, a magyar örökség megőrzésében,
ápolásában. Azt is nagyon szeretnénk elérni, hogy a vállalkozói
szféra megjelenjen támogatóként a magyar nemzeti öntudatot erősítő,
a hagyományos családmodellt népszerűsítő rendezvényeinken.
Hogyan képesek összefogni, koordinálni több mint 80
szervezet munkáját?
– Egyesületeink kiválóan meg tudják szervezni helyi közösségi
életüket. A Szövetség feladata az, hogy megteremtse azt a
platformot, ahol a szervezetek értesülnek egymás programjairól,
és hogy segítséget nyújtson a határokon átívelő
kapcsolattartáshoz. Van közösségi oldalunk, honlapunk és közös
levelezőlistánk is, tehát bár hagyományokat ápolunk, a
harmadik évezred adta lehetőségeket is maximálisan kihasználjuk.
Miként kapcsolódik önökhöz a Családlánc mozgalom?
– A Családlánc mozgalmat a Kárpát-medencei Családszervezetek
Szövetsége hozta létre 2012-ben azzal a céllal, hogy olyan
szervezetek is részt vehessenek a Szövetség munkájában, akik
tevékenységüknél fogva nem minősülnek családszervezetnek,
azonban egyetértenek a céljainkkal, a hagyományos családmodell
és a gyermekvállalás népszerűsítésével, a magyar hagyományok
ápolásával, a nemzeti öntudat erősítésével.
Hogyan lehet a házasságot, illetve a gyermekvállalást
népszerűsíteni, mikor a kereskedelmi tévékben, a bulvársajtóban
szinte másról sem hallani, olvasni, mint hogy kinek, miért csődölt
be a házassága, no meg, hogy szingli életmóddal lehet igazán
karriert építeni?
Valóban nehéz.
Szerencsére a mi közösségünk nem tévézős fajta. Családbarát
akkor volt a tévé, amikor egy utcában csak egy volt belőle.
Akkor még volt a tévézésnek közösségszervező hatása. Vitték
a tévés házhoz a szomszédok a sámlit, és az utca együtt
megnézte a Tenkes kapitányát, aztán pedig – ha már így összegyűltek
– jól átbeszélték a közös dolgaikat. A tévé ma a családok
ópiuma: mérgezi, kihűti a kapcsolatokat. Bőven vannak olyan
családok az országban, ahol egész este csak annyit mondanak
egymásnak, hogy „kapcsold be” és „kapcsold át”. Ráadásul
a csatornák – tisztelet a kivételnek – már nem tájékoztatni,
hanem a legalpáribb módon szórakoztatni akarnak és a féktelen
fogyasztásra ösztönöznek. Sajnos a gyerekek nem az M5 érdekes,
tanulságos oktató programjait, hanem az úgynevezett valóságshow-kat
nézik, a szülők pedig közömbösen mindezt hagyják nekik. Ez
szerintem rendkívül káros a gyermekeinkre. A tévéből elsajátított
minták kritika nélküli átvétele komoly életviteli zavarokat
okozhat a fiataloknál, a következmények pedig az egész életükre
kihathatnak. Én azt javaslom mindenkinek, hogy vigye ki a sufniba
vagy le a pincébe a tévéjét, és az időt, amit idáig bambulással
töltöttek, szánják inkább egymásra és a gyerekekre.
Abban szinte minden szociológus egyet ért, hogy a család
a társadalom alapja. Ha a családok sérülnek, rajtuk keresztül
sérül az összes közösségi forma?
– Nem hagyhatjuk a hagyományos családmodellt szétverni,
mert utána semmi sincs, csak sötét űr tátong. Ha nincs apa,
nincs anya, nem lesz kitől átvenni a mintákat és szerepeket,
amit pedig nem kapunk meg, tehát nincs a birtokunkban, azt értelemszerűen
tovább sem tudjuk adni az utódainknak. A papír nélküli együttélést
sem támogatjuk, mert vagy annyira erős egy kapcsolat, hogy azt
Isten, ember és a hatóság előtt hivatalosan is vállalni
lehet, vagy bele sem érdemes vágni. Én abban bízom, hogy ez a
„bújjunk össze, aztán lesz, ahogy lesz” hozzáállás csak
egy múló hóbort, és hamarosan kimegy a divatból. Mélységesen
egyetértek például azzal a megkötéssel, hogy a csokot csak és
kizárólag házaspárok vehetik fel.
Magyarországon a legmagasabb szinten elismerik a család
fontosságát. Támogatják a sokgyermekes családokat. De mi a
helyzet a határon túl? Például a globalizálódó világ kihívásai
mennyire kezdik ki a hagyományos székely családmodellt?
– Olyan mértékű támogatást, amilyenben a magyarországi
családok részesülnek, az elcsatolt területeken élők a többségi
kormányoktól nem kapnak. Az otthonteremtési és az adókedvezmények
a munkavállalás támogatása és a többi juttatás még a legutóbbi
brüsszeli családkonferenciánkon is komoly csodálatot és talán
egy kis irigységet is keltett. A székely családmodell az
anyaországinál ellenállóbb: Székelyföldön azért még a
„férj, feleség, gyermekek modell” az uralkodó.
Egész Kárpát-medencét érintő kihívás az elvándorlás
a jobb kereset reményében. Hogyan lehet a magyar fiatalokat –
éljenek Magyarországon vagy a határon túl – szülőföldjükön
tartani?
– Biztos receptet egy hamis, a fogyasztást értékként
beállító világban, nagyon nehéz adni. Egyre több fiatalhoz
kell eljuttatni, hogy a fogyasztáson alapuló, hamis értékrend
kiégéshez, boldogtalansághoz vezet. Nagy a baj akkor, amikor már
nincs értéke a szerelemnek, a kapcsolatok sima szexé silányulnak
és a gyermekvállalás is áldozatul esik a karriernek és
habzsolási vágynak. Sajnos, vannak az emberiség történetében
intő példák arra, mi történik azokkal a társadalmakkal,
amelyeken úrrá lesz az önző hedonizmus. Eltűnnek, mint Róma.
Sajnos az európai keresztény civilizációt, nem is olyan hosszú
távon, szintén ez a veszély fenyegeti. Vagy képesek leszünk
megújulni – visszatérni keresztény gyökereinkhez és a
hagyományos családban, valamint gyermekeinkben keresni a boldogságot
– és benépesítenünk kontinensünket, vagy megteszik helyettünk
ezt más népek, mi pedig eltűnünk a történelem süllyesztőjében.
Ezt nem szabad hagyni. A KCSSZ, sok más civil szervezettel együtt,
ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása ellen küzd. A kormányzat
határon túli vállalkozásokat felkaroló politikája és a
hazai családtámogatási rendszer kiterjesztése az elcsatolt területeken
élő magyarokra, nagyon jó irány.
Idén milyen képzéseket,
táborokat szerveznek?
– Május végén egy kétszáz fős küldöttséggel mi is
részt veszünk majd a Családok Budapesti Világtalálkozóján.
Az Andrássy úti családi majálison több pavilont is állít a
KCSSZ, melyekben bemutatnánk az egyesületeink munkáját és a
magyar népművészet, kézművesség és gasztronómia
legnemesebb hagyományaiból is szeretnénk ízelítőt adni. Mint
évek óta minden nyáron, idén is legalább 100 Kárpát-medencei
gyermek vehet majd részt Erzsébet-táborozásban. Lesznek
gyermektáborok Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken és a
Vajdaságban is. A tervezés jelenleg is zajlik. A Nemzeti Színház
és az Állami Operaház remélhetően idén is ingyenes előadásokon
látja majd vendégül a Kárpát-medencei magyar családokat.
Hosszan tudnám sorolni azokat a családbarát eseményeket,
amelyek a Szövetségünkhöz fűződnek.
Medveczky Attila
|
