2017.05.26.
Csorja Gergely: Orbán és a keleti nyitás
A világgazdaság
központja a New York-London-Berlin tengelyről áttevődik a
Csendes-óceán térségébe. Peking, Hong Kong, Szingapúr,
Jakarta köré fonódik a világ népességének nagyobbik részét
magáénak tudó kontinens hatalmas gazdasága. A Kelet és annak
legnagyobb népességű és gazdasági erejű hatalma, Kína ma már
kikerülhetetlen, elszigetelhetetlen nagyhatalom. A csendes-óceáni
térség gazdasági dominanciája ma már nem kérdés, nem
valamiféle jövőbeni lehetőség, hanem tény. Magyarországon
erről a tényről ugyan sokat beszéltek, de valódi lépéseket
kelet felé a magyar politikában először Orbán Viktor mert
tenni. A sokat támadott Magyar Nemzeti Kereskedőház felállítása,
a miniszterelnöki utakat kísérő üzleti delegáció szervezése,
Kína mellett, Indonézia, Irán, Mongólia, Dél-Korea, Kazahsztán
vagy éppen az ezekhez képest közeli Georgia (közkeletűen Grúzia)
miniszterelnöki szintű megkeresése, és a magyar vállaltok
bemutatása komoly jelentőséggel bírhat a magyarság jövője
szempontjából.
Ha
a miniszterelnöki szándékot az apparátus következetesen
megvalósítja, akkor Magyarország az elkövetkező évtizedekben
kihasználhatja azt az előnyét, hogy az Európai Unió tagja, de
mégis szuverén állam. Azaz Kínának, Indonéziának és a többi
óriási népességű és gazdasági erejű államnak egyrészt
jelentéktelen méretétől függetlenül is érdekes partner
lehet Magyarország, hiszen minden szempontból a Nyugat része, másrészt
a magyar vállaltoknak hatalmas lehetőség, ha állami támogatással
juthatnak be ezekre a gigantikus piacokra.
A
magyar gazdaság növekedése, de megkockáztatom, fennmaradása
nagyban ezen múlik. Az Európai Unióból érkező források az
elkövetkező évtizedben jelentősen csökkenek. Ugyanakkor a
nagy nyugati cégek magyarországi jelenléte annak ellenére,
hogy költségvetési bevételt és munkahelyeket teremt, sok
tekintetben önállótlanná teszik a magyar gazdaságot. Magyar
szereplők önmagukban alig jutnak ki a világpiacra és alig képesek
önálló hálózatokat építeni, jelentős gazdasági térfoglalást
végrehajtani. A nagy nemzetközi cégek nemcsak a tőkét, de a
szakembereket is elszívják, és bizonyos értelemben hátráltatják
a hazai innovációt.
Ezeknek a nagy cégeknek
beszállítókra és nem egyenjogú partnerekre van szükségük.
A magyar gazdaságnak, ezen belül a magyar vállalatoknak
egyetlen reális esélye van a jelentős önállósodásra, ez
pedig a keleti nyitás.
Most,
Kínában – miután az összes jelentős kínai vezetővel tárgyalt
– Orbán találkozott Putyinnal és Erdogannal. Oroszország és
Törökország jelentősége ma óriási. Mindkét állam aktív
alakítója a világpolitikának és még mindig jelentős gazdasági
szereplők.
Orbán azon kevés
nyugati politikus közé tartozik, aki érti, hogy milyen hatalmas
változások előtt áll a világ. Érti, hogy az új hatalmi központok,
az új világgazdasági tényezők az általunk ismert nyugati
logikától, gazdasági és politikai gyakorlattól eltérő módszerekkel
dolgoznak. Orbán érti, hogy nincs a világon mindenhol sikeresen
alkalmazható politikai recept: „A globalizáció régi modellje
véget ért, a Kelet felzárkózott a Nyugat mellé, és a világ
egy tekintélyes részének elege lett abból, hogy fejlett országok
kioktatják például emberi jogokból, piacgazdaságból” –
mondta Pekingben.
Orbán érti, hogy
a nekünk oly fontos gazdasági kapcsolatok csak akkor épülhetnek
ki, ha felemelkedő nagy gazdaságok, új nagyhatalmak tudják,
hogy Magyarország valóban nyitott. Hogy nem a világot háborúkba
és válságokba taszító liberálisnak nevezett politikát
folytatja. Nem az idáig hirdetett nyitottnak nevezett társadalmat
akarja megvalósítani, ami lényegében egyfajta politikai, társadalmi
és gazdasági berendezkedést hajlandó elfogadni, minden mással
szemben háborút hirdet, és ha, kell puccsal, ha kell
forradalommal, ha kell gazdasági nyomással, ha kell az amerikai
hadsereggel, de mindenképpen saját rendszerét akarja ráerőltetni
a világra.
Magyarország
versenyelőnye ma ez lehet a keleti piacokon. Ehhez kell felnőjenek
a magyar vállalatok, a magyar közigazgatás és a magyar
bankrendszer.
Képen: Orbán
Viktor Pekingben: 2017. május 15-én az Egy övezet, egy út c. fórum
vezetői kerekasztal-tanácskozásának résztvevői a Jencsi-tó
Nemzetközi Kongresszusi Központban. Lentről fölfele, balról
jobbra a résztvevők: Recep Tayyip Erdogan török elnök, Tran
Dai Quang vietnami államfő és Vlagyimir Putyin orosz elnök (b-j
Ranil Vikremaszinghe Srí Lanka-i kormányfő (b), Alekszisz
Ciprasz görög (b3) Orbán Viktor miniszterelnök (j3), és Hun
Sen kambodzsai (j4) miniszterelnök.
|