2017.03.04.
Csurka István:
Két program
Ahogy közeledünk
a rendszerlejárati határidőhöz, a választásokhoz, úgy kristályosodik
ki, hogy Magyarországon jelenleg két egymástól élesen elkülönülő,
sőt egymással szembenálló program készül. Az egyik a társadalom
körülbelül öt százalékát kitevő gyarmatosító burzsoáziáé,
amely a nemzeti jövedelem harminc százalékát birtokolja, éli
fel és juttatja külföldre, a másik pedig a vergődő és életszínvonalát
egyre nehezebben megőrző magyar, keresztény középosztálynak
a programja. Az első, az oligarchiáé, voltaképpen nem is
program, hanem rombolási terv, lopásmenetrend. A hatalom mindenáron
való megőrzésének mozgósítási terve. Program csak egy van.
A magyarság több pártban kifejeződő megmaradási és jövőépítési
programja. Egy állandóan források után kutató, borzalmas akadályokkal
szembenéző, sokszor félénk építési szándék ez.
Harmadik
programnak is kellene lennie, népi programnak, de ilyen nincs. A
nép jelenleg még nem tömörül pártokba, és nem alkot magának
saját terveket. Ez világjelenség. A népi akarat megfogalmazásához
legközelebb jelenleg az északi államokban és Svájcban állnak,
amely társadalmakban a legszélesebb a középosztály és minden
réteg képes önálló célok, törekvések megfogalmazására. Másutt
a népet és a még alaktalanabb tömeget valamelyik középosztályi
program sorakoztatja fel maga mögé, s a választási küzdelem
éppen azért folyik, hogy melyik középosztálybeli párt tud
legtöbb tömegembert meghódítani magának.
Az
első, a gyarmatosító, az idegeneket kiszolgáló öt százalék
korábban két alig-alig elkülönülő pártprogramra oszlott, a
liberális SZDSZ-ére és a magát szocialistának hazudó MSZP-ére.
A liberális piacgazdaság rendszerének összeomlása következtében
az SZDSZ szétesett és a nómenklatúra burzsoáziának egy
programja maradt, az MSZP-é. Ez a program ma visszasüllyedt
eredeti állapotába, az illegalitásba. Illegális nemcsak abban
az értelemben, hogy még csalással szerzett választói akarat
sincs már mögötte.
Helyette, nevében
egy válságkezelőinek mondott szakértői kormány kormányoz,
amelynek csak úgy van országgyűlési többsége, hogy az
SZDSZ-frakció fele nem teljesíti a párt utolsó kívánságát,
szembemegy vele. De
illegális abban az értelemben is, hogy semmilyen más célja
nincs, mint hogy megakadályozza a nemzeti keresztény és polgári
középosztályt egy új, jobb rendszer kiépítésében, illetve
egy kormány idejében való felállításában. A válságkezelő
kormány léte hazugság, nemzetellenesség, kártevés, egyszerűen
bűnözés. Célja az ötszázalékos haszonélvező kisebbséget
megtartani óriási és igazságtalan haszonélvezetében. Az MSZP
tehát úgy van hatalmon, hogy közben már illegalitásban is
van.
Az illegális
kommunista párt, az MSZP őse a húszas-harmincas években csak
felforgatással, Moszkva akaratának teljesítésével, csak a
fennálló rendszer megdöntésével foglalkozott. A háború közepéig,
Sztálingrádig nem is álmodtak hatalomra jutásról, illetve
minden lehetőségüket csak az ellenség, Moszkva és New York győzelmétől
remélték. Tudják, ha most kialakul egy nemzeti összefogásra
épülő, polgári, keresztény, népi radikális követeléseket
is magában foglaló rendszer, megtörik az ötszázalékos törpe
kisebbség egyeduralma, nem jut hozzá a nemzeti jövedelem
harminc százalékához, s az illegális kommunista pártnak évtizedekig
semmi esélye nincs a hatalomba visszakerülésre.
Ezért
programjuk most csak rombolásból, rablásból, zavarkeltésből
áll. A nemzeti oldal választási győzelmének minél kisebb arányúvá
tétele a céljuk és az új kormány rendszerváltó szándékainak
visszanyesése, a médiabeli, banki, gazdasági pozíciók megőrzése,
a kommunista aknamunka demokratikus színekben való folytatásának
megtartása. Válságkezelő kormányt tartanak fenn, de a válságot
csak mélyítik, az állam egész életét dezorganizálják.
Mindent, amit lehet, működésképtelenné tesznek. Távlati céljaik
nincsenek, illetve távlati céljuk is csak a rombolás. Bajnai
csak abban az értelemben válságkezelő, hogy feladata a korábbi
években elkövetett rablások, törvénytelen lenyúlások szálainak
elvarrása. Iratmegsemmisítés.
Az
MSZP-nek eszébe sem jut távlati célokat, országépítő
javaslatokat megfogalmazni, újításokat bevezetni. Kísérletezni?
Ugyan miért? Ha felmutat valamit, az csak tüneti kezelés. A
legelemibb takarékossági, közegészségügyi, oktatási elképzeléseket
sem tudja megvalósítani, amit ma kihirdet, azt holnap visszaszívja,
és aztán nem tesz semmit. Ha most tárgyilagosan megvizsgálná
egy kívülálló szervezet a magyar állam és a kormány működését,
egy felbomlófélben lévő állam, egy zűrzavarba süppedt társadalom
és egy agonizálás képét tárhatná a világ elé.
Az
MSZP zavarkeltő, nemzetellenes programjának azonban van egy
alrendszere, és ez a Jobbik. Ez a média-létesítmény arra van
beállítva, hogy azt a radikalizmust és álradikalizmust, amit
az MSZP ki sem mondhat és el sem gondolhat, állandóan
felmutassa. Valójában semmilyen programja nincs, különösen távlatos
jövőképpel nem rendelkezik, ellenben ellensége és ellenségképe
mindig van és mindig ordít. A Jobbik követeléseit, lózungjait
az MSZP-ben, a nagy médiumok szerkesztőségeiben és a
titkosszolgálatokban állították össze. Alaptétele ennek,
hogy mindkét nagy párt, mindkét tábor vezérpártja, az ötszázalékos
nómenklatúrásoké is, és a nemzeti közép polgári-keresztény
pártja is rossz. A Jobbik egyszerre küzd a feltörő Fidesz
ellen és az összeomlott SZDSZ-MSZP ellen. Ebben egy óriási
talmudista ravaszság nyilvánul meg: ugyan mit ront az SZDSZ-en
és az MSZP-n ez az összemosás? Semmit.
|