2017.03.10.
Apák és fiúk
Magyar Fórum Archívum - 1990. március 31.
Lármásan
és kitartóan folytatja kardcsörtető politizálását a Szabad
Demokraták Szövetsége. Ám a maguk keltette hangzavarba újabban
sok disszonáns hang vegyül. Mind többen veszik észre, hogy az
SZDSZ hangadó vezetőinek antibolsevista meze alatt bizony másfajta
szív dobog… „Az SZDSZ vezetői közt számos a volt doktriner
kommunista, még ha az idők szavára hallgatva ma a radikális
antikommunizmus báránybőre alól bégetnek is ki.” (Nyugati
Magyarság, Montreal, 1989. november–december) Az ügyvivő testület
tagjai közül jó páran nemrég az állampárt (igen, az MSZMP)
soraiban vitézkedtek. Nem közkatonaként, hanem mint stratégák,
a marxi és hasonló tanok elméleti kutatói-továbbépítői.
Haraszti Miklós szülei az izraeli kommunista párt alapítói,
’70 körül maoista összeesküvés vádjával állt bíróság
előtt (a többiek: Csákó Mihály, ma az SZDSZ által alapított
Szolidaritás szakszervezet vezetője, Hamburger Mihály,
Hamburger Jenő 19-es népbiztos utóda, ma a SZER munkatársa,
Dalos György, Pór György).
Kis
János az MTA Filozófiai Intézet párttitkára volt, ’73-ban
kizárták az MSZMP-ből, „túl baloldali” nézetei miatt; ezt
követően az Akadémia különböző intézetei (élükön Aczél
legényei) tartották el titokban és bőségesen. Tamás Gáspár
Miklós édesanyja a román kommunista párt alapítója, Kolozsvárról
Budapestre költözésük után az egyik legnagyobb pártnyugdíjat
kapja (fia „ebből” ellenzéki); a mama dicső múltja segíti
remek lakáshoz a fiút, aki szintén a Ceausescu-féle KP tagja
volt. Bauer Tamás apja a Sztálin út 60-ban specialitásáról
„körmös Bauer” néven volt ismert. Fia, Laki Mihály és Soós
Károly Attila jelenlegi SZDSZ szakértőkkel együtt a Közgazdasági
Egyetem pártalapszervezetét hívta életre. Pető Iván párt-,
Tölgyessy Péter államigazgatási karrierjét váltotta
„szabadra”. Mindketten az MSZMP tagjai voltak.
Bizonyára további
tájékozódással a példákat lehetne folytatni, de fejezzük
most be. A fenti tényeket bűnül nem róhatjuk fel. Változnak
az idők, változhatnak a politikai nézetek. De ha valaki ilyen háttérrel
unos-untalan a kommunista diktatúra elleni küzdelem élharcosának
pózában tetszeleg (ha vannak is részérdemei), ez már több,
mint visszatetsző. Ez megtévesztő politikai stratégia. Külföldön
ez már széles körben ismert. Az egyik újságíró így ír erről:
„Az SZDSZ intelligens, jól képzett, polgári származású
elitisták gyülekezete. Esélyük arra, hogy egy kormány vezető
erejét alkossák, elég csekély. Így aztán nem érdekük sem a
koalíció, sem egy más összetételű, erős, működőképes
kormány létrejötte. Az ő legnagyobb befolyásuk egy gyenge, a
parlamentnek teljesen kiszolgáltatott, cselekvőképtelen, egyik
kormányválságból a másikba tántorgó kormány alatt valósulna
meg. Jellemző álláspontjuk cinizmusára, hogy a népszavazás
után azt is felajánlották, hogy a parlamenti választások után
akár közvetlen szavazással is megválasztható lehessen a köztársasági
elnök, ha annak jogkörét a minimálisra szorítják. Értsd: még
a népnek is meg lehet engedni az elnökválasztást, mert csak
egy jól öltözött köszönőembert választ.” (Nyugati
Magyarság, Montreal, 1989. nov.–dec.)
Hogy mennyire
igazak e sorok, jól jelzi az SZDSZ „új” jelmondata. „Aki
ellenünk van, az velük van.” Nem kell különösebb lélektani
érzék és ismeret, hogy megérezzük a mondat mögött meghúzódó
gondolkodás sémás, kirekesztő voltát. Ez a gondolkodásmód a
világot két részre osztja: „MI”-re és mindenki másra, „ŐK”-re.
Kik is gondolkodtak így az elmúlt évtizedekben? A kizáráshoz-kirekesztéshez,
a mindenki „más”-t egy kalap alá vonó megközelítéshez
adjuk hozzá az agresszív stílust, és már meg is kapjuk ennek
a politikai számtannak a magyarság számára oly keserves végeredményét,
a diktatúrát. Kirekesztés + agresszió = diktatúra. Ebből
pedig már elegünk van, egyszer és mindenkorra! Se vöröset, se
másmilyet belőle! Az SZDSZ vezetői persze „visszavonták” e
jelmondatot – ugyan a plakátok már az utcán vannak. De a
visszavontat is ők találták ki! Vagy a „legprofibb”
szervezet (hogy erre az általuk keltett mítoszra is utaljunk)
kampánya lenne esetleges? Dehogyis. Ezt a mondatot kitalálták,
jóváhagyták, kinyomtatták, terjesztették, kiragasztották.
Nem kell ezt a jelszót visszavonni, hiszen „hiteles”, kifejező.
Beleillik a sorba: „Aki nincs velünk, az ellenünk” (Rákosi
1950), „Aki nincs ellenünk, az velünk van” (Kádár János,
1957), „Aki ellenünk van, az velük van” (SZDSZ 1990).
Van persze más
jelszava is a Szabad Demokraták Szövetségének. Azzal pedig
messzemenően egyetértünk. „Döntsön a nép”. Döntsön
bizony, de ne a manipulációs megtévesztés hatása alatt, hanem
teljes körű tájékozódás, mérlegelés után. Erre van szüksége
a nemzetnek. A kiérlelt, nem indulatokon, hanem tisztánlátáson
alapuló döntés bizonyára elhallgattatja a szélsőségeket, és
megerősíti a tisztességes, józan politikusokat. Tartozzanak
azok az SZDSZ-hez, MDF-hez vagy bármely demokratikus párthoz.
–G–
|