2017.03.17.
Március idusa elé
Hagyomány lett
abból, hogy Csurka István korábban írt politikai elemzései, közéleti
írásai a Magyar Fórum második oldalán hétről hétre
megjelennek. Az ő üzeneteinek hatása első megjelenésekor sem
csupán egy hétig, a következő szám megjelenéséig tartott,
azt azonban rajtunk kívül kevesen gondolták, hogy a legtöbb
megállapítása évtizedek múltán sem veszít erejéből. Ha
valaki látni és érteni akarja, hogy mi történt a magyar
politikában, ezt a fórumot semmiképpen sem nélkülözheti. Ha
mégis, esélytelen marad mind az igazság mind a lényeg megragadását
illetően.
Csurka korábban
megírt számos üzenete mára beteljesedett jóslat lett.
2010-ben Orbán
Viktor 2/3-os győzelméhez ezt írta: „eszméink, vállalásunk,
hitünk átszűrődött egy másik, fiatalabb nemzedékbe, és
mostantól azok állnak helyt – talán – a globalizmus megújuló
tornádói alatt, akiket a fiatalságuk, a tapasztalatlanságuk
kezdetben a másik oldalra sodort. De az idő, a sors igazságot
tett. Ha sokkal nehezebb körülmények között is, egy szinte háborúsan
porig rombolt hazában, mégis újra megindul a magyar élet.”
Amikor 1990-ben a
Vasárnapi Újságban Csurka István felolvasta Ébresztő,
magyarság! című, „jönnek a Kun Bélák” tartalmú jegyzetét,
példátlan erejű sajtótámadást is indítottak ellene. Orbán
Viktor Tusványoson kijelentette, hogy a liberális állam helyébe
a nemzeti államunkat kívánja helyezni és elmondta, meg fogja
akadályozni, hogy fizetett politikai aktivisták külföldi érdekeket
próbáljanak Magyarországon érvényesíteni. A külföldi
befolyásszerzésnek a folyamatos figyelésével, nyilvántartásával
és nyilvánosságra hozatalával az a célja, hogy mindannyian
pontosan tudhassuk, hogy a liberális álarcok mögött kik a valódi
karakterek. Nos ekkor a Csurka István ellen indított eleddig
ismert legnagyobb erejű támadást is meghaladták az Orbán
elleniek, és folytatódnak soha nem látott arroganciával.
Most már ideje
van a szólásnak. Amíg Magyarországon a kormányfőre jogalap nélkül,
büntetlenül, rágalmak özönét lehet zúdítani, amíg egy kábítószerrel
és Soros-pénzen feltuningolt senkiházi, Szent Szabadságunk Ünnepének
megcsúfolására toborozhat, amíg a megkülönböztetés
alapelve a körúton belüli klikkhez, szektához tartozás, amíg
ami nem kiskörúton belüli, az eleve gyanús, amíg egy törpe
kisebbség le akarja nyomni a társadalom torkán, hogy csak az ő
igazsága az igazság, és minden, ami az ő körén kívülről jön,
elvetendő, és amíg ez a magyarságra idegen erővel rátelepedni
akaró liberálisnak mondott televény mindent elkövet azért,
hogy a magyarság ne érezze jól magát a saját hazájában,
addig nincs megnyugvás, harcolni kell: szóval és cselekedettel.
Értünk, magyarokért! Vannak cselekvésre és igazmondásra ítélt
barátaink. Ilyen Alexa, aki – ahogy Csurka testi valójában
eltávozott közülünk – azt írta:
Szerettem,
tiszteltem? Egyik se igazán jó szó ide. Bírtam.
Örültem, ha
megláttam. Bírtam a darabjait, élveztem a társaságát.
Morogtam rá, de nem restelltem beismerni, hogy megint és megint
és újfent igaza van, lett, bejött, amit előre jelzett. Azt
mondják most, hogy meghalt: egész élete merő szerepválság
volt. Politikus, író, publicista? Soha egységesebb életmű,
mert rend volt benne, a lelkében. Ezért lehetett támadhatatlan,
noha mindig és minden irányból lőttek rá egész életében.
Vagy visszalőttek. Oly mindegy. Írásai a Magyar Fórumban az új
Magyarország történetének leghitelesebb krónikás darabjai.
Azon tűnődöm most, halála hírét véve, hogy nem ő, ez a
nagy magyar író volt-e az ezredforduló legokosabb embere a
magyar politikai életben?
Most rajtunk a
sor: az igazságot kimondó nem maradhat magára, mert az igazságot
nem elég kimondania egyvalakinek: sokaknak kell hinniük ahhoz,
hogy élhessen.
2017.március
15-én 10 óra 30 perckor a Múzeumkertben ünnepi beszédet mond
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. Éljen a magyar
szabadság! Éljen a haza!
szerk
|