2017.03.24.
Csurka István:
A nép, a hatalom és a szabadság
A márciusi ifjak
pesti forradalmára olyan időben emlékezik meg most a nemzet,
amikor csak három hét és néhány nap választja el egy
sorsfordító döntéstől. Az április 11-i választáson már az
első fordulóban nemcsak az dől el, hogy ki lesz az új
miniszterelnök, hanem az is, hogy hatalomra kerülhet-e a magyar
nép a hazájában. Ezzel szemben a jelenleg még kormányon lévő
MSZP–SZDSZ elit, a gyarmatosító burzsoázia csak kormányváltásra
akarja korlátozni a választásokon szerezhető meghatalmazást.
A hatalom és a kormányzás között óriási különbség feszül.
A kormányzás a mai liberális értelmezés szerint a választók
többségének akaratából megszerzett, s az Országgyűlés által
ellenőrzött végrehajtói hatalmat jelenti, azaz tulajdonképpen
csak egy technikát, amellyel az ország ügyeit viszi a kormány
és így valósítja meg a választóknak előadott programját. A
választóknak előadott programot a modern társadalomban a médiumok
közvetítik a választóknak, s a pártok olyan hatékonysággal
tudják meggyőzni a választókat, amilyen befolyásuk van a médiumokra
és amennyi pénzzel fel tudják tölteni a kampányukat.
A
médiumok viszont Európában és Amerikában túlnyomólag a most
megbukott liberális rendszer kezében vannak, Magyarországon
idegen kézben, nemzetközi zsidó irányítás alatt állnak. A
nemzetközi nagytőke birtokolja és irányítja a kereskedelmi tévécsatornákat,
a rádiókat és döntő befolyása van a nyomtatott sajtóra, különösen
a bulvársajtóra. Félreérthetetlenül a magát baloldalinak
mondó, liberális, neoliberális pártokat támogatja és
igyekszik minél nagyobb befolyást szerezni a közszolgálatinak
mondott, sőt a jobboldalhoz húzó szerkesztőségekben is. A médiaelit
és a burzsoázia komprádor része tehát a gátszakadás erejű
várható választási győzelmet igyekszik megtartani a kormányváltás
keretei között. Kétségbeesett kísérleteket tesz arra, hogy a
magyar nép hatalomszerzését a saját hazájában demokrácia,
és szabadságellenes lépésnek tekintse. Ez azonban éppen úgy
hazugság és félrevezetés, mint a bukott liberalizmus többi állítása
a piac mindenhatóságáról, vagy a sajtószabadságról. Csak szűk
osztályérdek, egy törpe kisebbség elvakult nemzetellenessége.
Egy kétharmados győzelem nem kormányváltás, hanem hatalomátvétel,
méghozzá a legtökéletesebben demokratikus és békés úton.
Vitathatatlanul.
A
második világháború vége óta érvényesülő liberális médiatúlsúly
hegemón világrendszert épített ki, és az ember teljes szabadságának
eszméjével és az egyén mindenekelőttiségével, az individuum
mindenekfelettiségével, minden személyfelettit, minden istenit
kiirtott a nyugati emberből. Ez a rendszer mostanáig megdönthetetlennek
látszott. Többnyire kétpártrendszerrel, jobboldallal és
baloldallal működtette az államokat és jobboldali kormányokkal
valósított meg szociális intézkedéseket, ha kellett és
baloldali, szocialista pártokkal és kormányokkal globális tőkekoncentrációkat,
kizsákmányolást. És Surányi Györgyék első perctől,
Magyarországon, ahol minden egy kicsit eltúlozva történik, a
balliberális, szocialista kormányok egészen a perverzitásig
vitték a nagytőke kiszolgálását. S amellett mérhetetlen lopásba,
harácsolásba, rablásba süllyedtek. Magyarország az intézményesített
gengszterizmus országa lett.
Mindazonáltal
ez a magyar rablórendszer, ez a liberalizmus ezzel a médiatámogatással
és ezzel a nemzetközi eltartottsággal nem bukott volna meg, ha
nem következik be a nemzetközi összeomlás. Most azonban a
liberális piacgazdaság, a piac mindenhatóságának és persze a
profitmaximalizálásnak a világrendszere megbukott, s természetes,
hogy az élországot, a legjobb tanulót és a célországot
(Izrael célországáról van szó) magával rántotta.
Kis Jánosék,
Haraszti Miklósék, Pető Ivánék, Kuncze Gáborék, Kóka Jánosék,
Bajnai Gordonék pontosan tudják, hogy a választási vereséget
és Orbán kormányalakítását már nem tudják megakadályozni,
ezért most minden erejükkel arra törekszenek, hogy a magyar nép
hatalomátvételét akadályozzák meg. A rendszerváltási
folyamat első percétől kezdve erre játszottak. Az 1989-es négy
igenes népszavazás óta, a mesterséges Duna Gate botrány óta,
Göncz Árpád szinte naponta való New York-i kiutazgatásai és
a Zsidó Világszövetségnél való jelentéstételei óta ezt a
hatalomátvételt akarják megakadályozni. Eddig ez sikerült,
mert megvolt hozzá a nemzetközi támogatás. Most már nincs
meg.
A
hatalomátvétel rendszerváltást jelent. Függetlenül attól,
hogy mit mond erről taktikai okokból maga a Fidesz. A hatalomváltás
jelenleg életszükséglet, a magyar megmaradás feltétele. Maga
a pontosan felismert történelmi szükségszerűség. A
hatalomnak a magyar nép kezébe kerülése függetlenséget
jelent, a nép fogyatkozásának minden állami eszközzel, munkával,
a föld megtartásával való megállítását, jólétet jelent.
Lassú életszínvonal-emelkedést hoz, mert a helyzet most
siralmas és a gyors emelkedés lehetetlen. Most az erős,
magabiztos magyarság következik. Pontosabban következhet.
Ehhez az alkotmány
átírása, illetve új alkotmány kell, hozzá pedig kétharmados
országgyűlési többség és gyökeres szakítás mindennel, ami
az elmúlt 65 évet, az 1945 óta tartó korszakot jellemezte.
A
kormányváltás – hatalomváltás nélkül – ezzel szemben
mindennek a megtorpedózását, meglékelését és oly mértékű
lelassítását jelenti, amelyből van visszatérés a magyar
kiszolgáltatottságba, a jó szándékú magyar keresztény többség
törpe kisebbség általi irányításába, kiszorításába, az
ország teljes megszállásába, a föld elvesztésébe.
A liberális
baloldal vészhelyzetben van, amelyet a nemzetközi válság és
saját maga idézett elő. A nemzetközi nagytőke pénzszerzési
mohósága, profithajhászása, kizsákmányolása és roppant erőszakos,
háborúkkal operáló közel-keleti politikája vezetett ehhez a
nemzetközi csődhöz. Az USA Izraelnek való alávetettsége, a pénzből
pénzcsinálás előtérbe helyezése a termeléssel szemben eredményezte
– világ népeinek sok szenvedése és vérzése közepett –
ezt az összeomlást. Magyarországon pedig ennek a rabló politikának
a maradéktalan kiszolgálása, a magyar javak mértéktelen kiárusítása
és a terheknek a népre hárítása, az állandó restrikciós
politika és az ország végtelen eladósítása. A magyarság
megutálta az uralkodókat, az MSZP-t és az SZDSZ-t és a
fenntartóikat. A média most azt terjeszti, hogy a nép mindenkit
egyformán utál. De ez nem igaz. Ha így volna, nem volnának
ilyen elsöprő választási kilátások. Ez a liberális baloldal
most vészhelyzetben van, szembe kell nézzen a teljes megsemmisüléssel.
Ha nem tudja megakadályozni a magyar nép, a középosztály és
a polgárság, a magyar megmaradt munkásság és parasztság
hatalomátvételét belátható időn belül, reménye sincs a
kormányra kerülésre, és a vészben felmorzsolódik, csoportjai
egymás torkának esnek, elmenekülnek, vádalkut kötnek és szétszóródnak.
Egyetlen
lehetőségük van, valamilyen módon csak kormányváltásra leszűkíteni
a választási eredményt. Valamilyen módon annyi szavazatot
ellopni a Fidesztől, amely nem elég a hatalomátvételhez, az új
alkotmányhoz, a gyökeres változásokhoz. Mert az egyszerű vagy
szűk többséggel való kormányzást majdcsak kibírják
valahogy. A bolsi sokat kibír a föld alatt. Jól tudják ők,
hogy a puszta egyszerű többséggel való kormányzás nagyon
sebezhető. Megdönthető. Mert ha a balliberális tábor nincs
kiverve hadállásaiból, ha tartja a médiumokat, a pénzhatalmat
és képes állandóan elégedetlenséget szítani, akkor az utcán
is meg lehet dönteni a kormányt.
Bizonyára
többeknek feltűnt már, milyen bizarr kampány folyik most a
sportlövők fegyvereinek begyűjtéséért. Előálltak egy komával,
aki állítólag sok ember megölésére, terror akciókra készült
– gondolatban. Le is tartóztatták – valóságosan. Előtte
elkaptak egy pécsi ámokfutót, aki állítólag sportlövő
volt, elmebetegként. Ez az indoka annak, hogy a sportlövők
fegyvereinek beszedésére készülnek. Valójában arról van szó,
hogyha ők zavargásokat robbantanak ki, másnál ne legyen
fegyver. A sportlövőkben nem bíznak. Kiben bíznak ők? Csak
azokban, akiket megfizetnek. Még majd a rendőröktől is
elszedik a fegyvert. Nyilvánvaló, hogy választások utáni
zavargásokra készülnek. Nekik semmi sem drága.
Aki
időt nyer, életet nyer. Ha a már most nehezen élő embereket
sikerül állandóan az elégedetlenség állapotában tartani,
sztrájkokat, taxisblokádokat szervezni, folyamatosan a be nem
tartott ígéretek kaszájával hadonászni, akkor a kormány védekezésre
kényszerül, és még annyit sem tud végrehajtani terveiből,
amennyit végrehajthatna. Hogy megmeneküljön a támadások pörzsölése
elől, kénytelen helyén hagyni a bepetézett szabotőröket, az
úgynevezett szakembereket, képtelen igazságot tenni és természetesen
nem tudja megvalósítani jóléti és munkaprogramját. Nem következik
be a kilábolás.
Az
említett balliberális banda a magyar kilábolástól tart
legjobban. Az erejére és öntudatára ébredt magyar nép számára
a megsemmisülés akkor is, ha egy újjal sem ér hozzájuk senki.
Számukra a pénz és a hatalom elvesztése a halál.
A
zavargások alatt a bolsevizmus összeszedi magát, utánpótlás
is érkezik a világ minden tájáról, a pénzszűkével és az
árfolyamokkal, a spekulációkkal sakkban tartják a kormányt,
botrányokat, tévéostromokat, miegymásokat szerveznek és átvészelve
az első éveket, más öltönyökben, más dumával visszatérnek
és ők mondják meg a magyarságnak: nem lehet más a politika,
csak magyarellenes.
Erre
most két nagy eszköz áll a rendelkezésükre, egy politikai és
egy tudatmanipuláló médiaeszköz. A politikai eszköz egy párt,
a Jobbik, amely a balliberálisok ellenségének, leváltójának
van feltüntetve, valójában a balliberális hatalom legfontosabb
eszköze a kétharmados és alapvetően Fidesz-győzelem megakadályozására.
Ha a Jobbikot fel tudják hozni másodiknak, legalább húsz százalék
körüli eredményre, akkor az MSZP összevakarhat magának 14, 15
százalékot és már nincs meg a kétharmad. Jelenleg ez a magyar
bolsevizmus minimális programja. Hogy majd mit csinálnak a választások
után, arra nyilván készülnek már, de most minden erőt ebbe
fektetnek. Az MSZP önmaga nem képes egyharmadnyi szavazatot
szerezni, sem Gyurcsánnyal, sem Mesterházyval. Az SZDSZ szétesett,
de az emberei szavazhatnak. Egy több évezredes tanultsággal irányítható
tábor ez, amely, ha a Kahaltól megkapja az utasítást,
megosztja a szavazatát az MSZP és Jobbik között. Leszáll az
Izraelből jövő charter gép és szétszéledő utasai pontosan
tudják kire kell szavazzanak. Abramovics a Jobbikra, Abramovicsné
az MSZP-re mint hűséges fehér-cseléd. Ha Bokros Lajos, Dávid
Ibolya és Retkes Attila micsurini pártja fel tudja állítani az
országos listáját és van esélye az öt százalék átlépésre,
még rá is eshet duty free zsidó szavazat. De ez nem valószínű.
Bokros Lajost és Dávid Ibolyát el fogja nyelni a felelős kiadó,
az MSZP. De lesznek majd dühös, elkeseredett lipóciaiak, akik
protest szavazataikat mély holokauszt öntudattal a Jobbikra fogják
adni. Teljesen függetlenül attól, hogy mit ordibálnak most a
demokrácia féltő fél lebukottak. A félig lebukotti státus,
az állás-HAGYÓ állapot, a börtön előttiség a jövő jelensége
lesz, mint egykor volt a leszázalékolás.
A
Jobbik nagyon jó érzékkel, profi módra lett áthangszerelve és
az utolsó vörös segélynek megszervezve. A tömeg, amely rá
szavaz, azt hiszi, ők az igazi jobboldaliak. A magyarok. A valódi
rendszerváltás kiküzdői. Vakon hisznek magukban. Vakon hisznek
a saját semmihez nem értésükben. El tudják képzelni, hogy ők
fogják vezetni ezt az országot minden tudás, tapasztalat nélkül.
Természetesen őket a megbízóik sem veszik, gondolják
komolyan. Megbízatásuk a választásokig tart, addigra is
alaposan fel kell töltődniök MSZMP-káderekkel, a Thürmer Gyulát
is balról elhagyó vaskalaposokkal, erőszakszerveikkel – éhesekkel.
Majd talán a zavargások idején még előveszik őket és adnak
is valamit a kezükbe.
Csak
hát a dolog már eldőlt. A nagyvállalkozók, Demján és Csányi
Sándor hatalmas összejövetelt rendeztek Orbán Viktor számára
a Művészetek Palotájában. Meghallgatták Orbán Viktort és
egyeztették elképzeléseiket. A vállalkozók letették a garast
Orbán Viktor mellé. Nyilvánvalóan ismeretes körükben néhány
legfrissebb közvélemény-kutatási adat, és aki netán még a másik
oldal iránt volt elkötelezve, az is belátta, hogy itt csak Orbán
nyerhet. A nagyvállalkozók reális emberek. Ezzel megoldódott
az a feszültség is, amely eddig a nemzetközi vállalkozások
egy része és a Fidesz, a nemzeti oldal főereje között feszült.
Demján Sándor kenyeret és sót tett le Orbán elé az asztalra,
jelképesen. Ezzel a mérkőzés eldőlt, már csak a hosszabbítás
percei vannak hátra. Természetesen a liberális médiumok másodlagos
hírként kezelik ezt az eseményt, pedig ez nem az. Ez egy békés
kilábolás, nem radikális, de biztos ígérete, egy komoly
folyamat első lépése, amelyet felelősséggel, bölcsességgel
és természetesen bátorsággal kell kezelni. Innentől kezdve
csak építő, konstruktív, harmadik utas radikalizmusra, a mi
harmadik utasságunkra van szükség. A nagyvállalkozók kiállásától
kezdve Vona Gábor csak egy barackot kaphat a fejére Demján Sándortól,
Morvai Krisztina pedig egy puszit – „pá, aranyommal”.
Mi
tehát helyesen határoztuk meg önmagunkat és feladatunkat.
Helyes az a törekvés is, amellyel leleplezzük a balliberális
oldal trójai falovát, az új proletárpártot, a Jobbikot és
ezt a küzdelmet kitartóan folytatjuk. Mert ez azért még nem dőlt
el. Sok még a becsapott ember és még több a még becsapható,
sok a szemellenzős, a fuldokló és sok az önkéntes vakságban
szenvedő – proletár.
2010 Március Idusán
szeretettel várjuk magabízó, magához térő népünket a Hősök
terén!
|