2017.11.16.
A tét a
magyarság megmaradása volt
A RETÖRKI és a Barangoló Kiadó könyvbemutatója
Bíró Zoltán: a
másik oldal, az úgynevezett urbánus kozmopolita ideákat
kergetett, messze elrugaszkodva a hazai valóságtól. Ha nem is
volt minden téren nemzetellenes, javarészt közömbös maradt a
nemzeti ügyek, sorskérdések iránt. Holott a magyarság számára
a tét a megmaradás volt, a kérdés pedig a megmaradás mikéntje.
Október 10-én
mutatták be a RETÖRKI székházában Szeredi Pál kutatótörténész
A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai
1968–1987 című kötetét. 2015 tavaszán jelent meg a szerző
a Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban
1956–1987 című monográfiája, melyben a népi mozgalom történetét
tekintette át az 1956-os forradalomtól az első lakiteleki találkozóig.
2016-ban pedig A nemzetépítő demokratikus ellenállás
dokumentumai 1956–1967. Az utóbbi az ellenállás Kádár-kori
történetének első szakaszát dokumentáló kötet. A szerző
nem véletlenül húzza meg a határt 1968-nál; úgy gondolja, ez
volt az az év, ami a nemzetépítő demokraták életében jelentős
változást hozott, mert beköszöntött az eszmélés és a tenni
akarás korszaka.
Bíró Zoltán, a
Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója
köszöntőjében elmondta, hogy Szeredi Pál könyve megegyezéses
alapon született. Az egyik dokumentumkötet, a Forrásvidék
Nagymihály Zoltán és Szekér Nóra szerkesztésében jelent
meg, s ezzel párhuzamosan a Barangoló kiadta Szeredi Pál
dokumentumgyűjteményét. A két kötet tartalmában teljesen különbözik.
Az 1968 és 1987 közötti korszak megismeréséhez Szeredi Pál kötetének
dokumentumai és a hozzájuk fűzött kommentárok hasznosak, értékesek.
Az olvasók talán időnként elkeserednek, hogy milyen világban
éltünk, de nagyon érdekes megismerkedni azokkal a
dokumentumokkal, amelyek eddig hozzáférhetetlenek voltak – közölte
a főigazgató és hozzátette: a közölt írásokból kiderül,
hogy a másik oldal, az úgynevezett urbánus kozmopolita ideákat
kergetett, messze elrugaszkodva a hazai valóságtól. Ha nem is
volt minden téren nemzetellenes, javarészt közömbös maradt a
nemzeti ügyek, sorskérdések iránt. Holott a magyarság számára
a tét a megmaradás volt, a kérdés pedig a megmaradás mikéntje.
„A nemzet
demokratikus, politikai és kulturális intézményrendszere által
lélegzik, és bármely reform vagy demokratizálási törekvés
csak nemzeti talajon nőhet fel és válhat az állampolgárok számára
egyenlően hasznossá. A nemzet és a demokrácia kategóriája
egymástól függetlenítve csak politikai absztrakció” – idézte
Bíró Zoltán 1984-es jegyzetét a kötet bemutatója, Nagymihály
Zoltán. Ez a jegyzet is megtalálható a könyv dokumentumai között.
Nagymihály Zoltán azért olvasta ezt fel bevezetésként, mert
indokolja annak a fogalomrendszernek a használatát, amit Szeredi
Pál alkalmaz a nemzetépítő demokratikus ellenállás, illetve
a nemzetépítő mozgalom kapcsán. Azt is kiemelte, hogy míg
Szeredi 2016-os kötetében a két világháború közti népi
mozgalom jelentős alkotóinak (pl. Bibó István, Tamási Áron,
Püski Sándor, Szabó Zoltán, Németh László) írásai
szerepelnek, addig a mostaniban – bizonyítván az 1968-as generációváltást,
többek között – Für Lajos, Csoóri Sándor, Csurka István,
Kiss Ferenc, Bíró Zoltán írásai. A kötet struktúrájáról
szólva elmondta, hogy minden dokumentum előtt ott van egy rövid
leírás, bemutatás. A szerző sok műfajból válogatott, így a
sajtóban megjelent tanulmányokat és cikkeket épp úgy
tartalmaz a kötet, mint leveleket, programtervezeteket, beszédeket,
visszaemlékezést. A másik oldalról pedig megjelennek ügynökjelentések,
párthatározatok, illetve a Tiszatáj szerkesztőségi értekezletének
leirata. Így több irányból ismerjük meg az eseményeket, és
a gondolatokat. Emellett az emigrációban élő nemzeti demokraták
írásai is megtalálhatók a kötetben. A nemzet kérdése és a
nemzettudat újraformálódásának lehetőségei, és esélye végigkíséri
a dokumentumgyűjteményt. A történész felsorol néhány példát:
Kovács Imre 1969-es írása a nemzet árformálódásával, s a társadalom
átalakulásával foglalkozik, Kiss Ferenc nevezetes felirata
1972-ből a nemzeti büszkeséget elvetőkről, a mindenre
kiterjedő önleértékelés folyamatairól szól. Illyés Gyula
felszólalása a fiatal írók lakiteleki találkozóján az új
nemzedék feladatait és a nemzettudat állapotát rögzíti,
Csurka István 1985-ös monori felszólalása szintén a nemzet és
a társadalom átalakulásáról, illetve 1956-ról és a
forradalom leveréséről, mint sorsfordító határpontról szól.
A jövőbe tekint, a jövő lehetőségeit vizsgálja. A kötetben
először kerül publikálásra néhány, a rendszerváltozás
menetét meghatározó módon befolyásoló irat.
Szeredi Pál, a
szerző a ’70-es, ’80-as éveket kívánta bemutatni eredeti
dokumentumokkal. Elmondta, hogy a Barangoló Kiadónál csak
eredeti dokumentumok jelennek meg, s nem adaptációk, értelmezések,
magyarázatok. Természetesen a dokumentumok előtt közlik az
adott anyag megszületésének körülményeit. Senkit nem akarnak
semmiről meggyőzni, csak szeretnék megismertetni a korszakokat
a dokumentumok által. Szeredi úgy véli, hiányos a
nemzetismeretünk, de senkinek sem lehet előírni, hogy mit
olvasson, és miről. „Nem nóvumokat mutatok be a kötetben,
hanem a lényeg, hogy a dokumentumok összegyűjtve megtalálhatók,
és talán a mostani kérdésekre is válaszokat adnak” – közölte
a kötet szerzője. (Szeredi Pál könyvei megvásárolhatók a
RETÖRKI Andrássy úti központjában.)
Medveczky Attila
|