2017.11.16.
A Keresztény Front
A Keresztény
Front tagjai az egyház társadalmi tanításának megfelelő állammodellben
gondolkodtak – közölte kérdésünkre Dr. Turgonyi Zoltán
filozófus november 11-én, a pesti ferencesek Szent Ferenc termében
tartott Az Igazság szolgálatában
– In memoriam Szigeti József O.P. című kötet bemutatóján.
A Keresztény
Front (KF) története több szempontból is figyelemre méltó. A
kommunista uralom alatt illegális körülmények közt ez a
szervezet készült fel a legtudatosabban egy remélt békés
rendszerváltás után előálló új helyzetre, mégpedig úgy,
hogy egy minden részletre kiterjedő, igen alapos, különutas,
egyetlen más szervezethez sem hasonlító pártprogramot készítettek.
Tehát Keresztény Front volt hazánkban az utolsó szervezet,
amely hivatásrendi alapon álló programot képviselt. Tagjai, így
Szigeti József (1907-2001) domonkos rendi páter, az eszme és a
program mellett minden üldözés ellenére is kitartottak, ezért
a börtönt is vállalták. Turgonyi doktor kérdésünkre
kijelentette, hogy a Keresztény Front programja keresztényszocialista-hivatásrendi
állammodellre épült. Ennek megfelelően hadat üzentek mind a
kapitalizmusnak, mind a bolsevizmusnak. Katolikus keresztény értékeket
képviselő harmadik utasok voltak.
Szigeti
atya 1917-től a budapesti piarista gimnáziumban tanult, és itt
is érettségizett 1925-ben. Érettségi után jelentkezett a
domonkos rendbe. A grazi rendházban lett novícius. Itt folytatta
a teológiai tanulmányait is, miután 1926-ban egyszerű
fogadalmat tett. 1929 októberében tett örök fogadalmat. 1931.
július 12-én szentelték pappá. Ezután tanulmányait
Franciaországban, a rend lyoni tartományának főiskoláján,
Chambéryben folytatta, ahol 1933 májusában rendi főiskolai tanári
fokozatot szerzett. 1933-1936-ig Szombathelyen a rendi újoncok
mesterének helyettese volt. 1936 és 1940 között az immár önálló
magyar domonkos rendtartomány által felállított budapesti
rendi főiskola filozófia és hitvédelem) tanára volt. Ebben az
időszakban több cikket is publikált a Credo című folyóiratban,
aminek Bőle Kornél OP volt a főszerkesztője. Az Aquinói Szent
Tamás Társaság által kiadott
Szent Tamás Könyvtár című könyvsorozat két kötetében
jelentek meg tanulmányai. Szigeti atya már ekkor elkötelezett
és nagy tudású tomistaként tevékenykedett. Egész életében
hű követője maradt Szent Tamás teológiájának és filozófiájának,
de ezt intézményes keretek közt életének csupán ezen időszakában
tudta kifejteni. 1940-ben a soproni rendházba került, ahol 1950
júniusáig tartózkodott. 1950. június 18-án a soproni rendházból
társaival együtt a máriabesnyői kapucinus rendházba internálták.
Az ÁVH itt gyűjtötte össze több, akkor feloszlatott
szerzetesrend elhurcolt tagját. Szigeti atya ettől kezdve a hátralévő
életében soha hivatalos egyházi beosztást nem kapott, rendházban
vagy plébánián nem élt. Máriabesnyőn megismerkedett a szintén
internált Dellamartina Anna angolkisasszony nővérrel. Az ő közvetítésével
ismerte meg Soltész Jenőt, a Keresztény Front vezetőjét,
akivel Máriabesnyőn több órás beszélgetést folytatott. Így
kezdődött kettejük kapcsolata és Szigeti atya bekapcsolódása
1951 elején a Keresztény Front tevékenységébe, miután 1950
novemberében kiszabadult internálásból.
Kudari Enikő a kötet szerkesztője, Szigeti atya tanítványa,
latin –hittan szakos tanár bevezetőjében elmondta, hogy még
tavaly májusban tartottak Az Igazság szolgálatában címmmel konfrenciát Szigeti József
tiszteletének adózva. A konferencia aktualitása: a domonkos
rend alapításának 800. évfordulója volt. Örömét fejezte
ki, hogy a 2016-os konferencia anyaga megjelent egy szép kiadású
kötetben, s hálás az Úrnak, hogy Szigeti atya tanítványa
lehetett. Abból a szellemi-lelki gazdagságból meríhtettet,
amivel ő rendelkezett, s amit igyekezett átadni diákjainak. Köszönetét
fejezte ki a Kairosz Kiadónak a kötet megjelentetéséért. Kérdésünkre,
hogy voltak-e a kommunista állam által beépített emberek a
Keresztény Frontban, Kudari tanárnő egyértelmű igennel válaszolt;
„miattuk taróztatták le a 1956 nyarán a KF vezetőit.”
„Ha megbetegszünk vagy diplomás szakorvoshoz fordulunk,
vagy kuruzslókat keresünk föl. Így éppen azért súlyosbodik
betegségünk, mert nem
a megfelelő kompetens személyhez, nem az orvoshoz fordultunk”
– kezdte a könyv bemutatóját Dr. Vincze Krisztián tanszékvezető
professzor. A PPKE tanára szerint amikor a hit dolgoiban tapogatózunk,
nem mindegy, hogy a hit kérdéseit kinek, minek a mentén szeretnénk
megválaszolni. Fordulhat bárki kuruzslóhoz, olvasva ezoterikus
könyveket, s azokon keresztül gondolkodhat Istenről, holott egy
katolikus azért érzi magát biztonságban a hitében, mikor a
legkompetensebb személyek, az egyházi Tanítóhivatal tagjainak
tanítását fogadja meg, és Jézus örmhíre szerint él. Akkor
Istent, hitünket, a termetészetfeletti világot illetően a
legjobb kezekben vagyunk. Ezért a hithű katolikus, amint Szigeti
atya volt, nem akart elveszni a tévtanításokban. „1945 előtt
az állam és az egyház között olyan erős volt a kapcsolat,
ami ma egyáltalán nem jellemzi főleg a nyugat-európai országokat.
S mikor egyesek az inkvizíció bűneiről beszélnek, elfeledik
azt, hogy az Egyház főleg a középkorban, saját felfogása felől
nézve teljesen érthetően és következetesen nem csak arra törekedett,
hogy saját üzenetét minél hatékonyabban jutassa el az
emberekhez, hanem arra is, hogy a többi világnézet üzenetét
lehetőleg távol tartsa legalább saját híveitől. Ezért érthető,
hogy a korabeli Egyház elvárta az államhatalomtól, hogy a világi
hatalom kitüntetetten kezelje, fokozott védelemben részesítse
a katolicizmust. És több eretnek sértette a közrendet is.”
Az ún. inkvizíciós időszaknak mondott kor megengette, hogy a tévtanításokat,melyek
az ember lelki halálát okozzák ,azokat igenis államhatalmi
eszközökkel visszatartsák. „Nagyon sokat beszélünk arról,
hogy mennyien veszítették életüket a világháborúk és a XX.
századi népirtások során; több tízezer ember halt meg a
nagynak mondott francia forradalom idején, s ehhez mérten –
nem mintha csak egyetlen egy emberi élet ne lenne önmgaában végtelen
érték – jóval kevesebb az inkvizíció áldozata.” Ezután
rátért arra, hogy a könyv három tanulmánya a tomista, Szent
Tamás-i filozófiához kapcsolódnak. Dr. Deák Viktória
szerzetesnővér tanulmányának legfontosabb része a teológia
természete. Nagy kérdése, hogy mikor a skolasztikát, a Szent
Tamás-i örökséget magunk előtt látjuk, és találkozunk a
XXI. századi új teológiákkal, akkor milyen a kettőnek a
viszonya, s el tudjuk-e minden eseteben fogadni, mi jelenik meg új
teológiaként. „Amikor mi Aquinói Szent Tamás filozófiai örökségét
tartjuk szemünk előtt, és nagyra becsüljük, annak az oka,
hogy a skolasztika és a Szent Tamás-i filozófia öröksége
olyan teológiai rendszer, ami sok szempontból a teológiai tudományosságnak
nagyon szépen megfornált bázisa. Szent Tamás pedig azért
kedvelete Arisztotelesz filozófiáját, mert az alkalmas arra,
hogy elmondjuk az ókori gondolkódokat ismerő műveltebbek nyelvén,
hogy mit mondunk mi a Bibliánkban, a kinyilatkoztatásban, a
hagyományainkban, tehát mi a keresztény tanítás lényege. A
tanulmány fő kérdése, hogy amikor XXI. századi teológusok más
filozófusok rendszerét veszik át, hogy azon keresztül fejtsék
ki a teológia igazságait, az vajon mindig zökkenőmentessen
mennek –e, s nem keletkezhetnek-e ezekből nehézségek.”
Ahogy a nővér kifejtette: a tomizmus nem valami eklektikus termék,
hanem olyan struktúra, amely metafizikai elveinek köszönhetően
képes volt asszimilálni azt a megelőző hagyományokból, ami a
legjobb volt. A teológia
tehát nem állandó mozgás, amikor rendszerek váltják egymást
attól függően, hogy mi adaptálható a legjobban a kurrens
gondolkodásmód szerint. Dr. Kuminetz Géza kánonjogász Az
igazság hatékony és önkéntes szolgálója: az érett személyiségű
ember tanulmányában arra keresi a választ, mit ér az erény,
ha nem az igazságot szolgálja? A szerző számára úgy tűnik,
hogy a személyiség igazság szerinti alakulása, alakítása
jelenti az emberi lét értelmét, s adja az igazság szolgálatához
szükséges erőt, hitet. Leszögezi: az igazság szolgálata az
erények és harmóniájuk
nélkül csekély eredményre vezet. Így kötethet az ember békét
önmagával, embertársaival és az istenséggel. Az erények útja
rávilágít arra, kik vagyunk, kivé kell vállnunk, és arra is,
hogy hová kell megérkeznünk
életünk során és végén.
Dr. Leszkovszky Pál domonkos szerzetes, aki a könyvajánló
előtt Szent Márton püspök tiszteletére domonkos régi, latin
nyelvű rítúsban szentmisét mutatott be a ferences templomban,
közölte, hogy Szigeti József mindig is érdeklődött az új iránt,
de szigorúan rámutatott arra, mi az ami helytelen a társdalomban,
az egyházban, és a renden belül. A könyv két tanulmánya éppen
ezért tartalmazza Szigeti atya két előadását, melyek
ererdetileg az Aquinói Szent Tamás Társaság egy-egy kötetében
jelentek meg. Ezek tükrözik azt a filozófiai-teológiai
szellemiséget, melyben Szigeti páter élt, és amelyet maga is képviselt
és tanított.
Medveczky Attila
|