2017.11.29.
A kultúra egyik
legkelendőbb exportcikkünk
Megerősödött a lengyel-magyar nép eddig is kiváló kapcsolata
A ’90-es évek
elején halványulni kezdtek a hagyományos lengyel-magyar
kapcsolatok, de ezeknek a Lengyelországi Magyar Kulturális Évad
új lendületet adott és újra közel vitte a lengyelekhez a
magyar kultúra értékeit – fogalmazott Íjgyártó
István államtitkára, akit egy kiállítás kapcsán arról
is faggattuk, hogy mi a budapesti Osztrák Kulturális Fórum,
illetve a bécsi Collegium Hungaricum főbb tevékenysége.
Nemrég nyitották meg a Magyarország díszvendégségével
zajló katowicei könyvvásárt. Ennek apropójából kérdezem:
eredményes volt eddig a lengyelországi magyar kulturális évad?
–Nagyon eredményesnek ítélem ezt az évadot, melynek
programjai igencsak népszerűek és látogatottak voltak. Sikerült
a maga rendkívüli sokszínűségében felmutatni a magyar kultúra
értékeit. Ehhez sok támogatást, segítséget kaptunk a lengyel
féltől. Bebizonyosodott, hogy a két nép barátságát legendásan
jónak méltató észrevételek, vélemények megállják a helyüket.
Hiszen nem csak rendkívül nyitottak voltak a magyar kulturális
megjelenésekre, hanem már-már versengtek a települések a
programokért. Szinte nem is tudtunk megfelelni a rengeteg kívánságnak.
A lengyel fél sok esetben nem csak erkölcsi, hanem anyagi támogatást
is nyújtott egy-egy program sikere érdekében. Tehát teljes mértékben
elégedett vagyok, mert a céljaink, hogy hosszú idő után ismét
ráirányítsuk a magyar kultúrára a figyelmet Lengyelországban,
és hogy megerősödjön a két nép hagyományosan kiváló
kapcsolata, megvalósultak.
A
lengyel-magyar barátságról nagyon sokat beszélünk, több
uralkodónkban folyt lengyel vér, de ismerjük-e egymás irodalmát,
zenéjét, képzőművészetét?
–Még szervezzük a programot, de mindenképpen szeretnénk
decemberben Magyarországon részletesen ismertetni az évad eredményeit.
–Ez tagadhatatlan, és ilyenkor érdemes felidézni a
reformkori magyar értelmiség komoly dilemmáját, mert a
lengyelek is megpróbálták kivívni a függetlenségüket egy
akkori birodalomból – és az kudarccal végződött. Természetesen
a történészek többféle módon gondolkodnak erről az összefüggésről.
Az 1848-as törekvéseknek az volt a célja, hogy ebből a
birodalomból Magyarország sokkal jobb formában szakadjon ki, de
nem a német kultúra ellen lázadtunk. Hiszen a szabadságharc több
vezére németajkú volt. Civilizációs szempontból a Habsburg
Birodalom sokat hozott Magyarország számára, miközben kétségkívül
megvoltak ennek a hátrányai.
–Az Osztrák Kulturális Fórum Ausztriának olyan intézményhálózata,
mely külföldön terjeszti az osztrák-német kultúrát; a
budapesti idén negyven éve kezdte meg a működését. Az Osztrák
Intézet pedig komoly nyelviskola, mely generációkat segített a
német nyelv elsajátításában, és Ausztria kultúrájának
megismertetésében. A magyar Collegium Hungaricumot jóval korábban,
az 1920-as években alapították, amikor a trianoni sokk után és
az I. világháború veszteségéből felocsúdó Magyarországon
Klebelsberg Kuno kigondolta, hogy azokban az európai központokban,
amelyek a magyarság múltjában, s az akkori jövőjében is
szerepet játszhatnak, meg kell jelennünk, s felmutatnunk értékeinket.
A bécsi Collegium Hungaricum nem csak a kultúra terjesztésével,
hanem tudományos kutatással és dokumentálással is foglalkozik
alapításától a mai napig. Ez az intézmény amellett, hogy
kulturális intézet, kollégiumként ösztöndíjasokat, kutatókat
is fogad.
Tudunk-e a kulturális diplomácia révén olyan hidakat
ácsolni, amiket más eszközökkel elképzelhetetlen lenne kiépíteni?
–A kulturális diplomácia önmagában nem pótolja a
fontos politikai, társadalmi kapcsolatokat, hanem kiegészítő a
szerepe. Az intenzív kulturális diplomáciai tevékenységek azért
alakultak ki, hogy egy kultúra, egy civilizáció a megcélzott
széles tömegekhez eljuthasson. Hiszen a diplomácia gyakran zárt
ajtók mögött zajlik, kevés szereplővel, s ez határozza meg a
politikai kapcsolatokat, de a kulturális események mentén a szélesebb
közvéleményt lehet megszólítani.
Medveczky Attila
|