2017.11.29.
Őseink hagyatéka
A hiteles népművészeti alkotás nem lehet giccses
Petrás
Alina keramikusművész 1980
–ban született Brassóban. 1986-ban, hat évesen kezdi általános
iskolai tanulmányait Hétfaluban. 1989-ben megyei rajzversenyen
3. helyezést ér el. 1990 őszén jön először Magyarországra.
1990-1991 Esztergomban, a Petőfi Sándor Általános Iskolában
folytatja általános iskolai tanulmányait. Ekkor kezdett el
tanulni magyarul írni és olvasni. 1991-1995 között Budapesten
a Jókai Mór Általános Iskola tanulója. 1995-ben kezdi középiskolai
tanulmányait az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Humán
Szakközépiskola egészségügyi osztályában. Középiskolai évei
alatt Esztergomban a Szatmári Irgalmas Nővérek által
fenntartott kollégium bentlakója, a Liszt Ferenc Ifjúsági
Vegyeskarban énekel, a Franka Színkörben játszik női főszerepeket:
Az ember tragédiája című darabban Évát, a Csíksomlyói
Passióban Szűz Máriát alakítja. 1999-ben leérettségizik.
2000-ben Pomázra költözik. Azóta édesanyja Petrás Mária műhelyében
tanul, dolgozik és alkot. 2002-ben nyílik az első önálló kiállítása
Budapesten. Ezt követően az ország különböző városaiba
(Budapest különböző galériáiban, Eger, Mosonmagyaróvár, Pécs,
Nagymaros, Esztergom, Mád, Tök, Paloznak, Solymár, Dunakeszi,
Kisgyőr, stb.) külföldön, Graz (Ausztria) hívják meg önálló
vagy édesanyjával közösen rendezett kiállításokra, előadásokra,
ahol többször együtt énekelnek csángó-magyar népdalokat.
2004-ben felvételt nyer a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi
Kar Kertészmérnöki Főiskolai Szak levelező tagozatán, majd
gyógynövénytermesztői szakirányt választja. Szakdolgozattémája:
A bronchitis kiegészítő kezelése gyógynövényekkel. 2012-ben
abszolvál a főiskolán. 2015 májusában a Magyar Művészeti
Akadémia Népművészeti Tagozata nyolc akadémikusnak és tanítványainak
alkotásait bemutató kiállítást rendezett „Egy úton” címmel
a szolnoki Agórában. A kiállítók közt szerepelt Petrás Mária
akadémikus asszony és lánya egyben tanítványa Petrás Alina
is. Jelenleg két gyermeke nevelése mellett folytatja alkotói
munkásságát.
Hitvallása:
úgy nőttem fel, hogy édesanyám szinte minden munkájában részt
vettem, segítkeztem. Az ő útmutatása, tanítása mozdította
elő a saját formanyelvem kialakulását. Engem a kezdetektől a
magyar motívumok, a jelképek világa foglalkoztat. Szeretem az
életfa-, a tulipán-, nap motívumot, mint jelképet és érdekel
a magyar mondavilág (Turul madár, Csodaszarvas, Emese álma).
November 8-án nyílt meg az E- Galériában édesanyjával,
Petrás Máriával közös adventi kiállítása. Többször
voltak ilyen jellegű, közös kiállítások?
–Igen; 2002-ben rendezték meg önálló és egyben első
kiállításomat, s azóta nagyon sok helyre hívtak meg közösen
kiállítani. A Vármegye Galériába többször is, szinte 2-3 évente,
de hazánk különböző városaiban sokszor együtt hívnak meg
minket, mert azt mondják, és ez látszik is, hogy munkáink kiegészítik
egymást.
Ilyenkor megbeszélik,
ki, milyen művet állít ki?
–Kisgyermek
korom óta, olyan emberekkel voltam körülvéve, akik szeretettel
és alázattal teremtették meg a szép élethez valókat,
amelyhez különleges érzékük volt. Dédnagyanyámtól tanultam
meg fonni, nagymamámtól tanultam főzni és többször segítettem
a szövésnél, nagynénéimtől pedig ellestem a kötést és a
varrást. Hiszem azt, hogy őseink hagyatékát tovább kell
vinni, a hétköznapi és az ünnepi népszokásokat
mindennapjainkba beépíteni, utódainknak áadni. A
népművészek odafigyelnek arra, hogy tudatosan és hitelesen
használják a magyar jelképeket, motívumokat, természetes
anyagokat használva, így népművészetben a giccs nem fordul elő.
Igaz, hogy a raku
technikánál nem lehet tudni pontosan a végeredményt?
–Valóban; a rakuzás a kedvenc munkafázisom, mert a raku
meglepetésként sokszor összeérleli a színeket, harmóniába
hozza őket. A rakunak különböző módjai vannak. Aki
foglalkozik vele, mind másként rakuzik.
Kiállításra, vagy
megrendelőknek alkot?
–Nagymamámnak sokszor segédkeztem a szövőszéket
felrakni, a szálakat behúzni a nyüstbe és a bordába– ez a
munka nagy hozzáértést türelmet, figyelmet igényel.
A gyerekek büszkék édesanyjukra,
nagymamájukra?
Eddigi interjúiban többször
kiemelte az alázatot. Mit értsünk a művészetben alázat
alatt?
–Azt, hogy tiszteljük mesterünket, az agyagot, és alázattal
tanuljunk. Elvonatkoztatva egónktól megengedjük magunknak azt,
hogy elfogadjuk azt, amit akár a Jóisten ad a kezünkbe, akár a
mesterünk akar megtanítani. Ha valaki fiatalon azt mondja, nem
kell senkinek a tanácsa, csak magamra hallgatok, abból nem
hiszem, hogy tanulhat.
Most éppen mi
foglalkoztatja?
Medveczky
Attila
|