2017.09.08.
Csurka István :Útban
van a magyar
1992-ben megírt
tanulmányomban többek között az MDF vezette koalíciós kormány
nomenklatúra burzsoáziával való kiegyezést szorgalmazó
politikájának következtében előálló veszélyre utaltam. Az
„akkori középosztályt”, a nomenklatúra burzsoáziát nem
tartottam magyar szelleműnek, hiszen a burzsoá létéhez szükséges
anyagiakat a pártállamban szerezte, minden szállal a régi pártállamhoz
kötődött. Azt mondtam, hogy ha ezzel az egyezséggel ezt a
nomenklatúra burzsoáziát megerősítjük, akkor soha többet
nem lesz lehetőségünk arra, hogy a mindnyájunk által kívánatos
magyar középosztály kialakuljon. Mert azok a folyamatok,
amelyek addig lezajlottak a magyar társadalomban, éppen a magyar
szellemű középosztály szerveződése ellen hatottak. A magyar
társadalom nagy terhelésnek volt kitéve, a szerveződő középosztály
óriási küzdelmet folytatott létéért, s nem tudta a maga számára
megszerezni azokat a pozíciókat, amelyekkel a következő
korszakban élhetne. Ezen túl egy jelenségre hívtam fel a
figyelmet, amelyről úgy gondoltam, illeszkedik az akkori Izrael
politikájához. Hogy meglátásomban antiszemitizmus lett volna,
azt a leghatározottabban visszautasítottam.
Megjegyzem, azt ők is tudták. Másról volt szó. Az
uralom megtartásáról. A
mindenkori liberális politika lényege: minél kevesebb, minél
gyengébb és minél gyávább magyar nép. Mert ők magát a hazát
akarják eladni. Részben már sikerült. Minél kevesebb a hazában
a magyar, annál biztonságosabb a megszállók élete. A magyar
legfeljebb koldusként közelítsen a lakóparkjaikhoz. A magyar
kultúra útban van.
Tavaly,
október 23-án idegen fegyveres erők a magyar rendőrség
egyenruhájában meneteltek, parancsokat osztogattak, lövöldöztek,
ütöttek-vertek magyar állampolgárokat Budapest utcáin. Ma sem
tudjuk, kik voltak. A
hatalom és a szolgálatába szegődött média egy szót sem ejt
erről a felháborító nemzeti sérelemről, a magyar függetlenség
törvénytelen sárba tiprásáról, és az illetékeseknek
feltett kérdéseinkre nem is válaszoltak. Ide jutottunk.
Ezek már
Magyarország megszállásának végkiárusítással egybekötött
lépései, gyorsabban fogyasztani a szegény népet, mint
amennyire magától fogyatkozik, elvenni és eladni mindenét,
kultúráját felhígítani és szétkenni, idegen szokásokat,
romlott nyelvet megszoktatni vele, oktatását lerombolni, a
magasabb műveltség és a vezetőképességhez szükséges tudás
megszerzése elől elzárni, bamba, konformistává, futószalag-emberré
lenyomni, meghunyászkodásra szoktatni. Szokja meg, hogy hazudnak
neki. A hazugságot államnyelvvé tenni. A néha feltörő ellenállásokat
durva erőszakkal letörni. Ez a liberálbolsi uralkodó kaszt a
demokrácia nevében a magyar nép életére tör.
A jogállam és a
demokrácia védelmezői lettek a 301-es parcella megtöltőinek
jogutódai, emberek, családok, pártközponti egzisztenciák,
akik egész létezésüket a jogtalanságra, az erőszakra, a
szovjet terrorra és a hetvenes-nyolcvanas években kibontakozó
valamilyen nemzeti ellenállás leszerelésére, megfigyeltetésére
használták, majd a társadalom szemetének tekintett KISZ-fiúkákból
milliárdosok és élkapitalisták lettek – ez egy sztalini
szellemű vagyonvédelmi ötlet volt. Ami itt velünk, magyarokkal
2002 választása óta és különösen 2006 őszödi beszéde óta
történik, az a gyalázatnak, a képtelenségnek és a népirtásnak
olyan jelenetsora, amelyet csak azért tud a keresztény magyarság
túlélni, mert valójában nem fogja fel. Nem érti, nem hiszi
el, hogy ez vele történik, hogy ez megtörténhet egy több mint
ezeréves nemzettel és megtörténhet Európa közepén.
Minden államban
vannak bűnözők, vannak maffiák és maffiózók, vannak üresfejű,
semmihez nem értő emberek, akik szerencse folytán vagy a többség
hiszékenysége következtében hatalomra és vagyonra tesznek
szert, de hogy egy bűnöző garnitúra és egyben egy semmihez
nem értő csapat 2002 után 2006-ban is, két választás során
ezt tehesse 1956 nemzetével, Árpád, Szent István, Széchenyi
István és Kossuth Lajos nemzetével, azt elhinni és megérteni
egyaránt képtelenség.
A pártok a 19. század
liberalizmusának a termékei, amelyek miután belevitték a világot
és Európát az első világháború poklába, betöltötték történelmi
szerepüket. Az első világháború után Oroszországban a
bolsevik párt vette kezébe az államot, 1933-ban pedig Németországban
egy választás során a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt,
Hitler pártja lett az állam fő ereje, és minden más pártot
kiiktatott. Az USA-ban ezzel körülbelül egy időben a gazdasági
és pénzügyi elit úgy szervezte meg az állam kézbevételét
– nem a demokráciát! –, hogy fenntartotta ugyan a két nagy
pártot, de egyöntetű uralmi politikát vezetett be, a hatalmat
most is, akármelyik párt győz is, ugyanazok a pénzemberek
gyakorolják. Régebben a fehér, protestáns, angolszász pénzembereké
volt a hatalom, most pedig túlnyomórészt a nem keresztény pénzembereké.
Kínában egypártrendszer van, de nem ez a fontos, hanem az, hogy
jelenleg a világ legerősebb gazdasága és Amerika nem tud mit
kezdeni vele. Vagyis a történelem bebizonyította, hogy az
emberi szabadság és a fejlődés, netán a jólét és egy-egy közösség
gyarapodása vagy elszegényedése és a többpártrendszer és a
választás között nincs feltétlen összefüggés. Az államot
irányító elit, a pénzt birtoklók és az eszközök és a
munka felett rendelkező csoportok, ha tisztességesek és a
nemzet érdekében, a nemzet fennmaradásáért és gyarapodásáért,
függetlenségéért fejtik ki tevékenységüket, tehetik ezt
egypártrendszerrel éppen úgy, mint többpártrendszerrel,
illetve sárba tiporhatják a szabadságot több párt fenntartásával
ugyanúgy, mint egy párt uralmával.
Ami pedig a Gyurcsány-rendszert
illeti, azt kell megértenünk, hogy ennek a rendszernek az urai,
az irányító pénzemberek és az idegen hatalmak emberei nem
egyetlen pártot, nem is kettőt akarnak a végtelenségig
fenntartani, hanem egy olyan rendszert akarnak fenntartani,
amelyben az egész műsort ők rendezik. Ez a lényeg. Nekik nem a
pártok kellenek, hanem a műsor meg az, amit mi a műsorért
leperkálunk. Mi fizetünk azért, hogy szerepelhessünk, hogy eljátszhassuk
a választási komédiákat, és utána tapsoljunk vagy sírjunk.
A szabad választás eszméjéből mostanra vásári komédia
lett. Jön kopott öltözékében, nyikorgó inakkal és borostásan
az MSZP balekja, a lakótelepi proli, hogy leadja a voksát a
nagytőke párttitkárára, a tegnapi munkásőrre, hogy kiüsse
vele a népben-nemzetben gondolkodó polgárt. Nem gondolkodik el
azon, mit csinál, mert el van zárva a 21. század technikai és
civilizációs lehetőségétől, az ismeretek megszerzésének
lehetőségétől. Honnan tudná, hogy akadály már a 19. század
liberális pártrendszere, a két világháború poklát megteremtő
rossz, ásatag pártrendszer.
Egy új rendszert,
a magyar megmaradás rendszerét nekünk kell megteremtenünk, különben
felszámolnak bennünket. Ennek a rendszernek a bevezetéséhez új
alkotmány kell. Ennek legfőbb akadálya az, hogy ezt a jelenleg
kormányon lévő pártok és a mögöttük álló háttérhatalom
nem akarja. Fél tőle, hatalmának megdöntését látja benne.
Most új és régi generációs liberálisok, bankárok, volt munkásőrök
védik a jogállamot és a demokráciát, teszik nevetségessé
egy új alkotmány eszményét, állítják azt, hogy itt már
minden be van fejezve és véglegesítve is van, akiknek éppen ez
a rendszer, a kenőpénz rendszere kell, mert ebből élnek, ebből
van mindenük. A rendszert meg kellene dönteni, a nemzet azonban
el van nyomva. Minden
kísérlet kudarcba fulladt, akár a polgári engedetlenséget, akár
a tömegmegmozdulás bármilyen formáját választotta is a
magyarság. De nem tétlenkedhetünk, be kell látnunk, hogy a tények
és az általunk is elrontott természet is azt parancsolja nekünk,
hogy új rendszert vezessünk be az életünkbe. A Gyurcsányék
által működtetett rendszer, a kenőpénz rendszerének az a
legfőbb baja, hogy idejétmúlt. Teremtsük meg a tudományosan
kidolgozott nemzeti programon alapuló szabad világunkat, demokráciánkat.
Egy olyan rendszert kell kialakítani, amely egyértelmű, és a társadalom
tiszta fejjel, a felelős döntés feltételeinek megteremtése után,
bölcs mérlegelés után nemzeti alapon álló kormányt választhasson
neki tetsző időtartamra. Ma éppen az ellenkezője történik: a
népet a bölcs mérlegelés lehetőségétől zárják el, elhülyítik,
szemfényvesztik, hazudnak neki, olyan programot adnak elő neki,
amit eszük ágában sincs megvalósítani. Ez a kenőpénz
rendszere. A kenőpénz rendszerében a népet nem hájjal, hanem
hazugsággal kenegetik. Egyetlen reális lehetőségünk van. A
most fennálló kenőpénzes körülmények között, a most
rendszeresített választáson kétharmados győzelmet elérni, és
a kétharmados győzelem birtokában alkotmányt módosítani. A
nemzettel leszerződött program alapján bejelentkezni szolgálatteljesítés
lehetőségéért. Ez az egyetlen módja annak, hogy a magyar élet
legnagyobb rákfenéjét kiégessük magunkból. A kontraszelekció
a mi legnagyobb bajunk, amely részben az alkalmatlanok mindent elöntő
nyüzsgéséből származik.
Következzék a
tisztességes munka és a munkával, tehetséggel való érvényesülés,
az egyenlő esély korszaka.
(2007 ősze)
|