2017.09.22.
A biztonság érzését kell nyújtani
a szülőföldön maradást vállalóknak
A magyar állam támogatásával
felépített orvos- és művészlakásokat adott át Szatmárnémetiben
az erdélyi Studium Prospero Alapítvány. Az alapítvány által
felépített és berendezett 560 négyzetméteres beépített területű
ingatlanban három kétszobás és három egyszobás lakást ajánlanak
fel olyan fiatal magyar orvosoknak, színészeknek, zenészeknek,
akik a szatmárnémeti egészségügyi, illetve kulturális intézményekben
vállalnak munkát. Dr. Vass Levente a Studium Prospero Alapítvány
ügyvezető elnöke, az RMDSZ országgyűlési képviselője
lapunknak elmondta: „a szülőföldön maradás projektjének előőrsei,
innovatív kezdeményezői lehetünk, és azok is vagyunk az alapítványban
itt, Marosvásárhelyen és az RMDSZ-ben
egyaránt, amit a magyarországi nemzetpolitika bölcsen támogat
és kiegészít.”
Mit tett eddig a Studium Prospero Alapítvány az
erdélyi magyar értelmiség megsegítése érdekében?
– A kolozsvári Babes–Bolyai Egyetem, a Marosvásárhelyi
Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Művészeti Egyetem
oktatási nyelvét és multikulturális jellegét a 2011/1-es romániai
oktatási törvény biztosítja. A Studium Prospero Alapítvány a
marosvásárhelyi, magyar tannyelven is oktató állami egyetemek
háttérintézménye. A 2000-es évek elejétől tanári lakásokat,
szakkollégiumot, 8000 könyvből álló Központi Orvosi Szakkönyvtárat
építettünk és működtetünk, Egészségügyi Menedzsment
Konferenciákat, oktatói és kutatási ösztöndíjrendszereket működtetünk.
Orvos és rezidens szaknévsoraink révén betegeket és döntéshozókat
egyaránt segítünk. 2010-től albérleti támogatással mértük
fel a lakhatási igényt Sepsiszentgyörgyön és Szatmárnémetiben,
ezt követően 2015-ben Sepsiszentgyörgyön, idén Szatmárnémetiben
adtuk át orvosi és művészeti szolgálati lakásainkat. Ezek
kertes szolgálati lakások, melyeket szülővárosukba
hazatelepedő felsőfokú végzettek igényelhetnek két
alkalommal, legfeljebb 4 évre. Összeadva a hónapokat, az elmúlt
5 évben 1290 hónapnyi lakhatási támogatással segíthettük támogatóink
révén a szülőföldön maradást.
Hogyan döntik el, hogy kik kapják meg a lakásokat?
– Nyílt pályázási rendszer van, kéréssel, indoklással,
jövedelem igazolásával. A lakhatás ingyenes, mindössze az
ingatlan éves adóját és a rezsiköltségeket kell kifizessék
a lakók. Az alapítvány kuratóriuma 19 tagból áll, a
mindenkori diákvezérrel, a rezidens orvosok szövetségének képviselőjével,
egyetemi oktatókkal, a történelmi egyházak egy képviselőjével,
a marosvásárhelyi diákszövetségi elnökök baráti társaságának
megbízottjával teljes ez a szám. Minden hónap első szerdáján
vagy csütörtökén kuratóriumi gyűlést tartunk 18 éve.
Sepsiszentgyörgyön és Szatmárnémetiben helyi felkért elbírálók
javasolják a kuratórium számára a pozitívan elbírálandók pályázatait.
Az első körben két évre megpályázható szatmárnémeti lakásokra
(6+1 lakás) 10 család nyújtotta be a pályázatát, most folyik
az elbírálás. Sepsiszentgyörgyön két év lejártával is
telt házzal működünk, idén októberben tesszük közzé a következő
pályázati kiírást, Marosvásárhelyen szinte folyamatos a pályázás
az egyetemi oktatók és rezidens orvosok, művészek részéről.
Mennyire biztosított a magyar orvosutánpótlás az erdélyi
nagyvárosokban?
– Nehézségekkel küszködünk, minél távolabb vagyunk
Marosvásárhelytől és minél kisebb a település. Nézze, egy
kis számolásra hívom! 140 magyar orvostanhallgató tanul egy évfolyamon
a MOGYE padjaiban. Van 6 évfolyam, tehát van 840 orvostanhallgató.
A hat éves képzéshez viszonyítva a súlyozott rezidensképzés
ennek kétharmada, átlagban 4 év. Következésképpen, ha nem
veszítenénk orvosokat külföldre és más szakmák irányába,
akkor 560 rezidens orvosunk kellene legyen. Ehhez képest ma 350
rezidens tanul Marosvásárhelyen, ami önmagában nem egy
alacsony szám. Összefoglalva, az egyetem elvégzésének
pillanatában veszítünk 52-53 orvost a 140-ből. Ez növekszik a
szakorvosi vizsga után, de még így is lenne elég magyar orvos,
ha mindenkit támogathatnánk és hazavihetnénk a szülőföldjére.
Ez azért van, mert Románia kétszer több orvost (románt és
magyart egyaránt) „termel”, mint amennyire szüksége lenne.
Azt is mondhatnám szakmailag, hogy ez a szerencsénk, hiszen megy
is sok magyar orvos, de marad is. Nemzetpolitikailag azonban más
a helyzet. Mindent meg kell tegyünk, hogy ezt a folyamatot lassítsuk
és a fiatalokat itthon tartsuk, a szülőföldön maradást számukra
kívánatossá tegyük.
Több erdélyi magyar orvos költözött Magyarországra
vagy nyugatra a jobb megélhetés érdekében?
– Az orvosi oklevelet szerzettek számát és szokásaikat
megvizsgálva mondhatom, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti
Egyetem az ötödik magyar (SE, SZOTE, DOTE, POTE, MOGYE) és az
ötödik romániai orvosi egyetem is (Bukarest, Jászvásár,
Kolozsvár, Temesvár, MOGYE) egyazon pillanatban. Ma még ez van
túlsúlyban. Növekszik azonban azoknak a száma, akik már első
lépésben nyugatabbra keresnek megélhetést, vagy a Magyarországon
végzett orvosokhoz hasonlóan részmunkaidőben vagy teljesen
elhagyják Magyarországot is.
Őket sikerül hazacsalogatni?
– Van néhány példa, de nem jellemző. Nem orvosként,
hanem befektetőként, hazalátogató támogatóként, hazaköltöző
idősebb emberként és a fiatal, itthon maradó orvosainknak
szakmai továbbképzés lehetőségét megteremtő barátokként
tekintek rájuk. Konkrét elképzelést tudnék megfogalmazni arra
vonatkozóan, hogy egyes esetekben, ellátási szektorokban hogyan
lehet a szülőföld adta lehetőségeket egy irányított
betegellátással, költségkorlátos és hatásos betegellátás
kiegészítéssel megtoldani.
Van erre az RMDSZ-nek terve?
– A ’90-es évek diákvezéreként, a hőskorszakban
sokszor megfogalmazódott bennünk, hogy előőrsök vagy utóvédek
vagyunk mi civil-kisebbségi-politikai társadalomszervezők.
Akkori fejjel nem tudtam választ adni erre. Ma azt gondolom, hogy
a szülőföldön maradás projektjének előőrsei, innovatív
kezdeményezői lehetünk, és azok is vagyunk az alapítványban
itt, Marosvásárhelyen és az RMDSZ-ben egyaránt, amit a
magyarországi nemzetpolitika bölcsen támogat és kiegészít.
Ezzel összhangban, a magyarországi politikai akarat adta kínálat
mellé esetenként keresletet, költségkorlátot és logisztikai
szervezést vagyunk képesek biztosítani, tehát utóvédként
tevékenykedünk. Ez utóbbira nem nekünk döntést hoznunk,
hanem a magyarországi politikai elitnek. Azt hiszem, hogy az egészségügyi
ellátáshoz való hozzáférhetőség tudata, akár moduláris
formában, mondjuk az onkológiai ellátások területén, nemzeti
megtartó erővel bírna és a biztonság érzését nyújtaná a
szülőföldön maradást vállalóknak. Ez részben már ma is
Magyarország területén valósul meg, hiszen a gyermeket követi
a szülő is betegség esetén, de megoldási javaslatok kifejtésére
valószínűleg nincs most keretünk. Azt kijelenthetem,
amennyiben a magyarországi politikai elit jónak látná és
kezdeményezné egy következő politikai mandátumban, akkor mi
nem félnénk ezt felvázolni és a ránk eső szakmai, és
politikai részt megtervezni.
Medveczky Attila
|