2017.09.22.
Pro Cultura Christiana-díjban részesült
Szekeres Erzsébet
A Magyar Katolikus
Püspöki Konferencia Pro Cultura Christiana-díjat adományozott
Szekeres Erzsébet képzőművésznek. A kitüntetést a testület
nevében Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke
adta át szeptember 5-én Vácott a Testület őszi ülésének
első napján. A díjjal a püspöki konferencia elismerését
fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet munkásága folyamán
Szekeres Erzsébet a keresztény kultúra továbbadásáért végzett.
Szekeres Erzsébet
képzőművész, textilművész hitvallása az ember, az élet
szeretete, amely nem csupán alkotásaiban fejeződik ki, hanem a
művészi érték közvetítésén túl feladatának tekinti azt
is, hogy mélyen, sokrétűen őrizze korának eseményeit, benső
képességeivel rétegről rétegre, áthatóan örökítse meg történelmünket,
fogalmazza meg jelenségeit.
1938. augusztus
10-én született Budapesten, de igazi otthonának Gödöllőt
tartja, ahol ma is él és alkot. Szülei egyszerű földművelők
voltak, a háború után három kisgyermeket neveltek Gödöllőn.
A ház körül mindenkinek megvolt a maga feladata, iskola után
természetes volt a gyerekek számára, hogy eleget tegyenek az
otthoni kötelességeiknek.
Szekeres Erzsébet
a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen (a mai Szent István
Egyetem) agrármérnökként végzett 1967-ben, de felsőfokú
tanulmányai előtt csecsemőgondozó is volt. Mezőgazdasági területen
dolgozott 1989-ig, iparművésszé a munkája mellett önerőből
képezte magát.
Művészi fejlődését
Remsey Jenő, Remsey Iván, Merész Gábor és Koczogh Ákos segítették.
A hatvanas években olaj és olajpasztell képekkel próbálkozott,
Prutek bácsi portréját országos kiállításra alkalmasnak ítélte
a zsűri. A textil faliképek készítése felé édesanyja bátorítására
fordult. Dekoratív hangoltságú hímzett és varrott
textil-faliképein a magyar népművészet motívum- és szimbólumvilágának
modern átírásával kísérletezett. Munkáit itthon és külföldön
több mint száz kiállításon láthatta a közönség.
1969-ben a
Galgamenti Fesztivál egyik rendezőjeként megbízták a gödöllői
járás népművészeti anyagának - textília, hímzés, viselet
- összegyűjtésével. E munka során érintette meg és vonta bűvkörébe
a népművészet. 1970-ben kezébe került Kallós Zoltán Balladás
könyve és Kriza János Népköltési gyűjteménye, amelyek mély
benyomást tettek rá, a balladák szűkszavú, megrázó tragédiái
késztették a faliképek varrására. A népi gyerekdalok, mondókák,
versek inspirálták, hogy meseszőnyegeket szőjön. A Kertem virágai
című kiállítással, a kézi csomózású faliszőnyegekkel
nagyszüleire emlékezett, akiket nem ismerhetett.
1988 óta tagja a
Művészeti Alapnak, számos kitüntetést mondhat magáénak, idén
júniusban vehette át a Magyar Örökség-díjat. 1985-ben és
1989-ben Németországban, 1987-ben Finnországban járt tanulmányúton.
1981-ben kisfilm készült munkásságáról. Négy meseszőnyegét
– Égigérő fa, Kacor király, Mesefa, Májusfa – a Magyar
Posta bélyegen is kiadta. Borítékrajzon a Tündérszép Ilona,
az Árgyélus királyfi, a Cifrapalota és a Megy a gőzös Kanizsára
című alkotásai jelentek meg. Az UNICEF levelezőlapján a Búj,
búj, zöldág című szőnyege bejárta a világot.
Szekeres Erzsébet
számos alkotásában megörökítette egyházunk szentjeit, többek
között Szent László király és Árpád-házi Szent Erzsébet
alakját. A Művésznő a közelmúltban jelentősebb kollekciót
adományozott a kalocsai Astriceum Érseki Múzeumnak, amely alkotások
ma is megtekinthetők a gyűjteményben.
„Azt szeretném
mindig elérni, hogy a képeimet szemlélők végül is mosollyal
szívükben távozzanak kiállításomról. Még akkor is, ha -
mint az életben mindig - a szép mosolyba bánat is vegyül.” -
vallja munkásságáról Szekeres Erzsébet.
(katolikus.hu)
|