2017.09.22.
MEGJELENT A HAVI MAGYAR FÓRUM
SZEPTEMBERI SZÁMA!
A TARTALOMBÓL:
120 éve született
Tamási Áron
Tamási Áron
(1897. szeptember 20., Farkaslaka–1966. május 26., Budapest)
„Van nekem egy
falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy
tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában
laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén,
szomorú-mókás mese után fogant engem” – írja egy vallomásában
Tamási Áron. Az anyaváros Székelyudvarhely szomszédságában,
Farkaslakán 1897. szeptember 20-án a szilaj Tamási Dénes és a
mosolygós arcú Fancsali Márta gyermekeként látta meg a napvilágot.
Tizenhárom esztendős korában a bal tenyere súlyosan megsebesült,
és mint mezei munkára alkalmatlan gyerek kezdhette meg iskoláit
Székelyudvarhelyen, majd világháborús katonáskodása után
Kolozsváron. Rövid amerikai tartózkodása (1923–25) alatt –
a távolban és idegenben – talált rá költői-írói világára,
mely egész életművét átszövi. „Megmozdult benne a székely
lélek egész folklorisztikus mélysége, a magával hozott és
gyermekkorában befogadott hagyomány, a székely humor, kedély,
észjárás, a szavak fűzésének s a mondatok építésének
esztétikai kedve, legfőképpen pedig népének emberi tartása”
– jellemzi Tamási munkásságát Féja Géza, a barát és az
első monográfia írója.
Tamási Áron: „Ábel”
Ha egy író azt a
kijelentést tenné, hogy ellenségének érzi a közönséget,
azon nem kéne meglepődni. Néha magam is érzek valami effélét.
Természetesen, itt az „ellenség” megjelölés nem azt a sárga
és közönséges viszonyt jelenti, amely például a haragos
szomszédok között fennáll, hanem valami olyanformát, amit kétségtelenül
minden férfiú érez az egész női nemmel szemben, vagy éppen
megfordítva. Egy emelkedett izgalmi állapot ez, amely az írót
örökös harcban tartja a közönséggel szemben, s amelynek célja
a győzelem és az uralkodás. Nincs két író, aki ebben a
magatartásában egyforma lenne, de van két különböző írói
természet. Mindenki tudja például, hogy a férfiak óriási többsége
nem az eszményi férfiú hadviselésével és fegyvereivel
igyekszik a kiszemelt nőt meghódítani, hanem jóval a színvonal
alatt, közönségesebb, de célravezetőbb eszközökhöz
folyamodik. Ilyen az írók egyik s elnyomóan nagyobb csoportja
is, amikor a közönség meghódítására törekszik:
kiszimatolja, hogy mikor minek van divatja, s mi van a közönség
gyors tetszésére. Vannak viszont írók, akik elég erősek és
csökönyösek ahhoz, hogy irodalmi működésükben a maguk
tartalmi és művészi felfogásához még a közönség nemtetszése
esetén is ragaszkodjanak.
Tamási Áron:
Megnyitó beszéd a Vásárhelyi Találkozón
Testvérek! Magyar
férfiak!
Mint sziklára szállott
hegyi madár, itt előttetek egy ember áll, aki az egyedüli valóság
és az alkotó álmodozás felhőiből leszállott erre a vásárhelyi
sziklára, hogy onnan jelenthesse: mostoha idő jár az ő hegyi
országában. A hatalom felé nyitott és megsebzett szívvel, a
magyarság felé sorsközösséget vállalva mondja ezt egy ember,
aki népének szolgálatában ezen a helyen nem a hivatását,
hanem a kötelességét teljesíti. De a magyar történelemben
igen gyakran megtörtént, hogy költők és írók álltak a
dobogón és onnan követelték közösségük számára a honpolgári
jogokat, embertestvéreik számára magyar és idegen elnyomóktól
egyaránt az emberi szabadságot.
Kötelességszerűen
ezt teszem én is.
Valahányszor író
cselekszi ezt és nem politikus, teljes bizonyossággal tömegek
szenvednek és forrongásban van valami nagy veszedelem, amely
ellen népnek és hatalomnak egyaránt védekeznie kell. Testvéreink,
Európában ma negyvenmillió ember él kisebbségi sorsban.
Nyugodtan állíthatom e szónak igazán ősi és szenvedő értelmében,
hogy ez a negyvenmillió ember Európa igazi kereszténysége.
Azok a népek, amelyek olyan szerencsések, hogy önálló hatalmi
formában élhetnek, mindenekelőtt anyagi javakért és nagyobb
hatalomért küzdenek. De ez a negyvenmillió ember nem hatalomért
küzd, nem bőséges anyagi javakért, hanem egyszerűen olyan
elemi, nemzeti és emberi jogokért, amelyek vita nélkül
megilletik ennek a világnak minden lényét, akit bármilyen
nyelven embernek neveznek. Ebből a negyvenmillióból legalább másfélmillió
magyar ember román hatalom alatt él! Mi ennek a küzdő tömegnek
önkéntesei vagyunk. Felelősségünk tudatában jöttünk össze
az ország minden részéből. A tiszta szándékú ember ősi hitével,
a szellem bátorságával és egy szabadságot szerető nép nyíltságával
meg akarjuk beszélni, rá akarunk mutatni a kivezető utakra,
majd pedig a munka és a szolgálat példájával elöl akarunk járni
a megmutatott kivezető utakon.
Féja Géza: Beszélgetés Tamási Áronnal, a székely költővel
Úgy nőtt be a
magyar irodalomba, mint egy szép szál havasi fenyőfa. Poros, síksági
életünkbe új vidékek s egek üzenetét hozta, meghódította műveivel
földünket, s ő maga megmaradt sudár, fényes levelű fenyőfának.
E beszélgetés pedig hosszú évek óta folyik köztünk könyvei
s levelei útján, folyóiratok, utazások, meleg baráti esték
hullámzásában.
Áron mint gazdasági
tényező
A hétéves Tamási
Áron már ott hajladozik a mezőn s küszködik a hasábfával az
erdőben. A sovány székely rögön a gyermek már hét-nyolc éves
korában „ember”, gazdasági tényező, s eleven tagja a családnak
és a népközösségnek. A székelység nehéz nagy emberi sors,
ezért vallja magát Tamási ma is fénylő szemmel székelynek.
Semmi néprajzi sallang és gyarló lokálpatriotizmus nincs ebben
a vallomásban. A székelység neki az emberi teljességet
jelenti.
Családja már háromszáz
év óta lakik Farkaslakán, Udvarhely megyében. E falvak még
egymással se keveredtek, túltenyésztett nép lett a székely. S
a fiatal Tamási Áron két véglet lobogását figyelte tágra nyílt
gyermeki szemével. Az egyik szerelemben, borban s villanó fényes
pengék bajvívásában égeti el magát. A másik pedig, mint az
ószövetségi hős, engesztelésül és áldozatul Isten mellé
áll zordon áhítatával.
Látta apját, ki
esze és tehetsége dacára nem tanulhatott, s némán és befelé
lobogó szemekkel járt-kelt, borhoz menekedve. Hallotta a nagy
erejű Tamási hírét, ki dúló (jegyző-szolgabíró) volt
48-ban, s békében élt erejével mindaddig, míg híre nem járt,
hogy hasonló erejű ember is lélegzik Székelyföldön. Akkor
azután meglátogatta, s három napig ittak, mint méltó férfiak,
örömükben, mikor is Tamási erőpróbát ajánlott, de küzdelem
közben leterítette őt a szélütés.
SZABÓ DEZSŐ: A VÉGZET ELLEN
Természetes és elkerülhetetlen: hogy
aki üzleti okokért: holnapi mandátumért, pénzért vagy állásért
szegődik bizonyos gondolatok kurjantói közé, meg is hamisítja
azokat. Meghamisítja akkor is, ha nem akarja. Meghamisítja: úgy,
hogy legtöbbször nem is tud róla. Piaci hangon ordít olyan
dolgokat, melyeket halkan és nyugodtan kell elmondani. Brutálisan
hadonászik akkor, mikor ezer emberi tekintetből kíméletesnek
kellene lennie. Követelő és irgalmatlan olyan dolgokban,
melyekben a magyarság szélesebb érdekei megalkuvást követelnek,
és vígan megalkuszik ott, ahol egy jottát sem szabadna engedni.
Mert minden mozdulásának és hangosságának célja az, hogy magára
vonja a piac figyelmét, hogy a közvéleményt saját balekjává
bódítsa, és olyan szelet csapjon maga körül, mely felsodorja
őt a megáhított polcra. Az ilyen ember szükségszerűen igen
alkalmas arra, hogy bármily gondolatot rövid idő alatt lejárasson.
Kell-é arra a véres, sáros és gyilkos komikumú példára
hivatkoznom: ahogy a csaló kurzus elején minden idegen faj
szemenszedett gyülevésze összeállt „magyar fajvédelmet”
csinálni, hogy csírájában megölje a magyarság védekezésének
minden kísérletét?
Kimmel István: ERDÉLYI HELIKON III. RÉSZ
Választási ötletem
arra, hogy ki legyen a következő két erdélyi helikonos, alapító
tagokra esett. Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883.
december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) magyar építész,
író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár,
politikus. Sokoldalú művészeti és gyakorlati tevékenysége révén
korának egyik polihisztora. (Ismeretem szerint a másik Hermann
Ottó természet és madártan tudós volt ekkor a magyarok között.)
Az Erdélyi Helikon kevésbé ismert titkára Kuncz Aladár (Arad,
1885. december 31. – Budapest, 1931. június 24.) - budapesti és
erdélyi magyar író, szerkesztő, kritikus, műfordító, az Erdélyi
Helikon egyik megteremtője és a kiadványuk szerkesztője.
Péter Árpád: Az 1956-os Örökség Alapítvány túrája
Erdélyben I.
A túrát Szücs
Erzsébet szervezte, az alapítvány elnöknője.
Mi, az éltünk
alkonyán járó idős generáció kötelességünknek érezzük,
hogy tovább adjuk féltve őrzött jövő nemzedékünknek azt a
történelmi ismeretet, amit hazánkkal szemben a nagyhatalmak
igazságtalanul elkövettek. Trianon a határokat szétszedte, de
minket az összetartozástól nem tudtak eltávolítani, mert saját
határainkkal vagyunk határosok és egy nyelvet beszélünk úgy
Székelyföldön, Kárpátalján, mint Felvidéken. A második világháború
előtt is több népcsoport élt országunkban (román, szlovák,
zsidó, szerb, sváb, roma) és békességben éltünk. Az emberek
szerették és tisztelték egymást, de valakiknek érdeke volt az
egymás elleni uszítás, amely a végén a trianoni igazságtalan
békeszerződést eredményezte hazánkkal szemben. Ezért határozta
el az 1956-os Örökség Alapítvány, hogy a fiatal generációt
nyáron iskolai szünidőben vigyük a határon túlra, hogy
ismerjék meg a régi határokat és mártírjaink nagyjait, akik
a hazáért áldozták életüket. Első állomásunk Kőrispatak
volt Erdélyben. Itt a szalmakalap múzeumot látogattuk meg,
amelyet Szőcs Lajos 2001. július 21-én nyitott meg a turisták
számára. Saját költségén vásárolt meg egy parasztházat,
amit felújított. Itt bemutatták a szalmakalap készítés fortélyait,
viseletét nemzetekként és a tehetős, vagyonos emberekét.
Elmondták, hogy a szalmakalap készítés régi hagyomány
helyben és a környéken élők számára. A múzeumot azért
hozták létre, hogy a kalapkészítés, mint hagyomány
fennmaradjon nemzedékről nemzedékre. A falvak nevének népmondai
eredetéről Ifjú Szőcs Lajos mesélt. Egy embernek hét fia
volt. Az apa idős lett és a birtokot fel kellett osztani a fiai
között. A legnagyobbik fiának azt mondta: te vagy az első szülött
fiú. Te felmész a vár aljába, amely Énlakától keletre van.
A római időben valódi vár volt itt, a romjai ma is látszanak.
Ennek a neve lett Firtos-Váralja.
PÓSA ZOLTÁN: HADI SZONÁTA DOBTÁRRA ÉS DAVAJGITÁRRA
Szemelvény az Álomlovag
szülőháza című regényből
Szakasz vigyázz! Tisztelegj!!! Rohamkést ki! Vissza! Te
marha, tágíts a tokon, ha nem találsz bele. Brankovic tizedes
feje vöröslik. Még az ő vasfegyelemhez szokott lelkének (lévén
békebeli kondás) is sok, hogy a tánc forgatagában, amikor a
katonáknak csak egy kis pihenés használ, semmi más,
Grinyovszkij ezredes ostoba szeszélye és sértődöttsége miatt
kell fegyelmi okokból „alakiztatni” a legényeket. Azt hiszi
a barom, attól veszítjük el ezt az átkozott polgárháborút,
hogy elfelejtett tisztelegni neki egy hülye önkéntes gerilla.
Pedig itt a részvétel maga a vereség, mindkét fél eleve
vesztes, hiszen ugyanazt a nyelvet beszélik, csak másforma betűkkel
írják le ugyanazokat a szavakat. S ha végre nem csak
Grinyovszkijhoz hasonló vadbarmokat, vagy Fullbright ezredeshez
hasonló ifjútitánian tehetséges papírkatonákat küldenek közénk
és az ellenségeinkhez is a rongyházi nagyhatalmak. No persze,
amint majd lemészároljuk egymást, nagy kegyesen be is
avatkoznak, az életben maradt fejeseket mindkét oldalról háborús
bűnösként ítélik életfogytra, vagy halálra, úgy hogy
szinte minden mindegy már most is. Nem csodálnám, ha a legközelebbi
koncerten „hátulról”
muzsikálná át a túlvilágra egy dobtárra és davajgitárra írt
szonáta ezt a baromezredest– füstölög magában Brankovic.
– Aztán nekem legközelebb észrevegyék nekem az elöljárót,
a fehérbotos anyjuk kínját. Tünés …Aztán mégis együtt
vonul legényeivel a kantinba, ahogy a Borkas nevű falucskában
átrendezett tanácsházát elnevezték. Komikus szerepcsere játszódott
le a kisközség két főépülete között. A kiürített helység
kocsmája szűk, de takaros házikó, a falu legmeghittebb építménye
még a hunniai időkből, így a vezérkar oda költözött. A tágas,
de jóval rozzantabb, akolszerű faluházát átengedték a konyhásoknak,
a fiúk tűrhető kantint rendeztek be a tanácsteremben.
Lajos László: Szubjektív válságelemzés
Az egyetemes
emberi történet válaszúthoz érkezett.
A Földön élő emberfiak a történelem során – a
mikroközösségektől a kontinenseken átívelő birodalmakig –
számos együttélési (társadalmi) formát próbáltak ki.
Sajnos, itt, a harmadik évezred hajnalán leszögezhetjük, hogy
egyik sem működött. Mi ennek az oka?
A Földbolygó, még
így, a végletekig kiszipolyozva is képes lenne biztosítani
minden rajta élő élőlénynek (növény, állat és ember
egyedek) a megfelelő mennyiségű anyagi javakat. Mégis, milliók
éheznek, tömegek élnek nyomorúságos körülmények között,
míg egy kisebbség dőzsöl. Miért nem tudtunk olyan közösségeket
teremteni, ahol az anyagi-szellemi javak úgy vannak elosztva,
hogy csoport (most már cirka hétmilliárd egyedről beszélhetünk)
minden tagja emberhez méltó életet élhessen? Az egyes közösségek
egymás mellett éléséről nem is beszélve: nem született még
olyan egymás mellett élési kísérlet, amelynek kudarca ne
vezetett volna háborúhoz. Bátran kijelenthetjük, hogy, az
emberi történelem alapvetően hadtörténet. A „harc egymás
ellen” általános együttélési forma ezen a bolygón, jelen
pillanatban is a Föld minden pontján háború dúl, ahol még
nem fegyverrel, ott egyelőre más eszközökkel.
Azt gondolom, hogy
az ősprobléma a hatalom, illetve annak birtoklásának kérdése.
A hatalom „mérgének” függőséget okozó hatása Tolkien,
„A gyűrűk ura” című művében van talán a legszebben
irodalmilag ábrázolva. A mű végkövetkeztetése, hogy egy
hiteles spirituális vezető (király) képes lehet olyan közösséget
kovácsolni, amin belül a különböző érdekcsoportok (a regényben
ez „fajokként” – tündék, emberek, törpök stb. – van
ábrázolva) harmonikus együttélése biztosítva lehet.
Csapó Endre : Észak-Korea felszámolása körülményes
A második világháború
elején úgy tudtuk, hogy annak célja a nemzetiszocialista
(diplomáciai szlengben náci, nazi) Németország és szövetségese,
Japán agresszív terjeszkedésének megállítása. A minden korábbit
pusztításban és kegyetlenségben felülmúló háború e két célt
meghaladóan a földi világ teljes átalakításának folyamatba
tételével folytatódott, miután a két országot romhalmazzá téve,
feltétel nélküli megadással megalázták.
A korábbi világhatalmi
szerkezet átalakult, a sokrétűség helyében két győztes
katonai hatalom között szinte megfeleződött minden, leglátványosabban
Európa. Két nagy erőközpont együttes terv alapján folytatott
működése mutatkozott meg, amihez igazodtak a háborúban közvetlenül
nem érintett országok is. Bonyolította a képet a két
politikai világnézet szerinti elosztás is. Egyik a magántulajdonon
alapuló piacgazdaság, másik a teljes állami irányítású
gazdaság rendje volt. Két gazdasági elmélet, mindkettő a
liberalizmus eszmerendjében jött létre még a XIX. században,
követve az ellentétes erők tervezett ütköztetésére
alapozott elvet a társadalmi rend megváltoztatására. A
kliberalizmusban fogant az az elv is, hogy a változást
forradalom által kell létrehozni. A kommunizmus a tettleges
forradalom elvén állt, a teljes hatalom birtoklása, az ellenzék
reakcióssá minősítésével, annak erőszakos kiiktatásával.
Az 1945 után kialakított duális világhatalom fenntarthatósága
megkövetelte a kommunista államok legális fennmaradását, ezt
biztosította a közösen létrehozott Egyesült Nemzetek Szövetsége.
Mindezek mellett fennállt a két táborban a bizalmatlanság. A
„kapitalista” hatalom körülvette a „szocialista” országokat
hadi támaszpontokkal. A „szocialista” hatalom körülvette a
„kapitalista” országokat hadi támaszpontokkal. Ez sem jöhetett
volna létre megegyezés nélkül. Többek között – itt egy
Kuba, ott egy Észak-Korea. A területfelezés jó megoldás volt,
ahol így jött létre az egyensúly. Ha valamelyik térfélen
veszélybe kerül a dualista világhatalom, a másik fél
megoltalmazhatja. Erre nem került sor, a Szovjetunió szétesésével
oda lett a dualista világhatalom. A szovjet állam utóda már
nem bizonyult sem alkalmasnak, sem megbízhatónak. A geostratégiai
országfelezések így értelmüket veszítik, utolsónak maradt
Észak-Korea, amely rendkívüli szigorral fejlesztett kommunista
államként akarja megvívni az ideológiai harcot az egész világ
ellen. Valójában az ideológia-kitermelte vezető réteg élvezi
csak a zsarnokság élményeit. Végülis tudomásul kellene vegyék,
hogy a nagyhatalmak alkalmazásában teljesített történelmi
szerep befejeződik, mehetnének nyugdíjba.
Dr. Kiss Lajos: Rapszódikus napló
Bibliafordításokat
kutató tudós barátom méltatja előttem azt a hatalmas munkát,
amit Károli és Káldi végzett. Megdicséri a Káldi-fordítás
szép, magyaros nyelvezetét. Én Károli művének archaikus erejéről
beszélek. Ennek a nyelvnek messzeségzengése van. Úgy tetszik,
hogy az Úr infonálja. Arany és Ady füle és szíve is fölfogta.
Van ennek a „beszédnek” valami felekezeteken felüli megigéző
varázsa. Babits, a Jónás könyvében a történetet a Bibliából
meríti. Az eredeti szöveget hűségesen követve, s egyben költői
szabadsággal kitágítva, mintegy történelmi és szociológiai
dimenzióval kiegészítve. Elgondolkodtatott az a kérdés, hogy
a számításba vehető két kiváló bibliafordítás közül
vajon melyiket használta föl. Az egyik a katolikus Káldi-biblia,
a másik a református Károli Gáspár-féle fordítás. Ennek a
forrásnak a kiderítése nem lényegtelen. A kérdés így
hangzik: Az ironikus ábrázoláshoz melyik adott ihletet, támasztékot.
A bizonyítékot a Károli-fordításban találtam meg. Ez azért
érdekes, mert Babits Mihály hívő katolikus volt, s természetes
lehetett volna, hogy a Káldi-szöveget vegye alapul, amely –
biblianyelv-szakértők szerint – rendkívül pontos, megbízható
fordítás. Ebben nincs okunk kételkedni. Hogy Babits mégis Károli
művét választotta, ennek egyik oka, hogy a református Bibliának
évszázadokon keresztül nagyobb volt a publicitása. De van még
egy másik ok is. Ezt összehasonlításaim tárták föl.
Dr. Diószegi György Antal: Hadik András és magyar
huszárságának 1757. évi berlini dicsősége
„Hadik András
hadvezéri „tselekedetét egész Európa tsudálta”
Európa hadtörténetében
260 esztendő óta örök érték az a „történelmi magyar huszárvágás”,
melyet Hadik András altábornagy kis létszámú huszárserege
1757. október 16-án valósított meg Berlin eredményes bekerítésével
és megsarcolásával. Minderre egy hatalmas porosz sereg háta mögött
került sor. Huszárcsíny volt ez a javából! XVIII. századi
magyar huszárvilágunk történeti képét megmutatandó igen
kiemelkedő munkák születtek a XX. században: Julier Ferenc
„Magyar hadvezérek” (Bp. 1930.); Markó Árpád „Futaki gróf
Hadik András tábornagy” (Bp. 1944.); valamint Ságvári György
és Somogyi Győző „Nagy huszárkönyv” (Bp., 1999.) címet
viselő művei mindenképpen közéjük tartoznak.
Hadik András altábornagy
„ezen tselekedetét egész Európa tsudálta”: ezt a megállapítást
gróf Gvadányi József rögzítette az 1790-ben kiadott művében.
Hadik András hadvezéri sikeréről számos mű megemlékezik.
„1757. október 16. Hadik András altábornagy … a porosz
sereg háta mögött Berlin
alá vonul, a várost megsarcolja, és katonáival épségben
visszatér a fősereghez.” „Október 16. A Hadik András altábornagy
vezette osztrák sereg elfoglalja és megsarcolja Berlint.” Az
évezredeken átívelő magyar lovasíjász életmódban gyökeredző
magyar huszárminőség rendkívüli voltát indokolt tisztelnünk
Hadik András és huszárjai dicsőséges hadmozdulatában!
Dr. Sebestény Sándor: Csiky Sándor kéziratos Naplója
a kiegyezés előtti alkufolyamatról
Ferenc József
osztrák császár 1865. december 10-re, összehívta a magyar
országgyűlést, miután az 1848: V. tc., alapján, de annak sérelmével,
1865. november 10-étől lezajlottak az országgyűlési képviselőválasztások
hazánkban. A sérelem elsősorban abban állott, hogy a választásokat
lebonyolító önkormányzatok alkotmányos jogállását és a
sajtószabadság biztosítékait nem állították helyre, így az
abszolutista kormányzat - hatalmi eszközeivel - pressziót
gyakorolhatott a választások kimenetelére.
Keresse a Havi
Magyar Fórumot az újságosoknál és a Magyar Fórum Kiadóhivatalában!
Vagy fizessen rá
elő!
Információ: info
@magyarforum.hu
A Heti Magyar Fórum
előfizetési díja egy évre: 12.844 Ft ., fél évre: 6422 Ft .
A Havi Magyar Fórum előfizetési díja egy évre: 5880 Ft . Számlatulajdonos:
A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány, számlaszám:
11712004-20341426-00000000. Előfizetéssel kapcsolatos információ:
info@magyarforum.hu; +36-1-781-3236. Levélcím: 1464 Budapest,
Pf. 1578.
Amennyiben csekken
fizet elő, kérjük, igényelje telefonon, vagy e-mailben a
csekket, amit elküldünk önnek, és kérjük, olvashatóan töltse
ki a feladóvevényt. Az átutalásnál a közleményben írja be
annak a nevét, akinek előfizet és pontos címét, irányítószámmal
együtt.
KÜLFÖLDI olvasóinkhoz!
Szeretnénk szíves figyelmükbe ajánlani a nemzeti
szellem, a keresztény erkölcsiség fórumát. A Havi Magyar Fórum
előfizetési díja egy évre 200 USD, a Magyar Fórum hetilap előfizetési
díja egy évre 200 USD. Az előfizetés forintban és devizában
történhet. Mivel számlavezető bankunk USA-dolláros csekket
nem vált be, ezért kérjük, főleg tengeren túli előfizetőinket,
hogy vagy más valutában, pl. kanadai dollárban, vagy, ami a
legjobb, átutalással küldjék a pénzt a megadott számlaszámra.
Számlaszám:
11712004-20341426-00000000
Számlatulajdonos:
A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány
Számlavezető:
OTP Bank Zrt.
SWIFT (BIC) kód:
OTP V-HU-HB
IBAN-szám:
HU36117120042034142600000000
Kérjük, ne
felejtse el megadni – olvashatóan –az előfizetés időtartamát,
illetve pontos nevét és címét!
|