2017.09.22.
Soros –alamizsna, vagy a nemzet függetlensége
„Ezt a
tarkabarka csőcseléket ültetni a Fidesz helyére, ami a mai
ellenzék, nem érdemes” – állapítja meg Radnóti András, a
Momentum alapembere. Azt talán nem volna olcsó publicisztikai
fogás megkérdezni, hogy vajon mit szól ehhez mondjuk a
Heller–Haraszti–Konrád trojka, vagy Simicska Lajos párttulajdonos
és Kálmán Olga, a Jobbik rendkívüli és meghatalmazott érdekvédője.
A Momentumot „az összefogás primitív logikai futamát fuvolázók”
a tenyerükön hordozták. Azért tekintjük említésre méltónak
Radnóti megállapítását, mert az ember eleddig abban a hitben
élt, hogy az ellenzéki pártok és értelmiségi holdudvaruk nem
választhatók el kategorikusan egymástól, valamiféle korreláció
felfedezhető a kettő között. Ha valaki szabad akaratából az
ellenzék eddig úton-útfélen hangoztatott kötelező egybekelését
beteges agyszüleménynek minősíti és eltartja magától, annak
oka lehet.
Talán több is:
Mégis fontos a
biztonság, a függetlenség és a szabadság a nép számára.
Mégsem vevő a társadalom
a Ron Werber-féle bosszúhadjáratra.
A választópolgár
megutálta a gőgös és nagyképű idegenimádatot, elege lett a
magyar kisebbrendűség sulykolásából.
Mély megvetést
tanúsít a köpönyegforgatók irányában.
Meg akarja büntetni
a hamiskártyásokat.
Megtanult
politikailag látni.
Meg tudja különböztetni
a lényegest a lényegtelentől.
Most azt látja,
hogy megint át akarják verni.
A magyar ember,
amikor a Fideszre szavazott, a Gyurcsány–Bajnai–Demszky-féle
maffiát tolvaj tempója mellett a nemzetellenessége miatt utasította
el olyan megsemmisítő mértékben. Ugyanakkor a Jobbikot magasan
a teljesítménye felett jutalmazta, éppen mert a nemzeti elkötelezettséget
akarta látni bennük. Mert az már nagyon hiányzott. Az
MSZP–SZDSZ nyolc éve kiszárította a nemzeti megújhodásra
szomjazókat.
Most meg mit hall?
Az a fontos az ellenzéki pártok számára, hogyan jön ki jól a
matek. Úgy akarnak összeállni. A jó matek érdekében durva és
erőszakos alakváltoztatást hajtattak végre Vonával a
Jobbikon. Simicska pedig kifosztotta a jobboldal emblematikusnak
számító orgánumait, véresszájú kommunistákkal,
hajthatatlan liberálisokkal, globalistákkal töltötte fel. Az
egész kong az ürességtől, bár a handabandázó hülyék száma
szaporodik benne.
Ha nem lenne a Hír
TV, nem lenne ennyire átlátszó az átverés. A liberálisokra
jellemző, hogy mindent túltolnak. A kevesebb több lenne, de hiányzik
az érték és a mérték.
Az milyen, amikor
az a Kéri László, aki egykor Lenin-fiúnak nevezte Simicskát,
mert agresszív, kirekesztő, ellenségkereső viselkedése a
Lenin-fiúk módszereire emlékeztette őt, most elmondja Kálmán
Olgának, hogy „nem nagyon van még egy olyan ember, aki annyira
értene a politikai hadászathoz, mint Simicska Lajos, kérdés,
hogy ellenzéki pártok között ki mindenkivel fog még majd össze,
mert az sem elképzelhetetlen, hogy egy baloldali összefogást is
támogasson Simicska”. És hogy korrelál ehhez Kéri korábbi
nyilatkozata: „Egyenesen utáltam, mert impertinens, erőszakos,
pofátlan volt.” A Simicska-sztorikat továbbra is terjeszti,
hogy mekkora pronyó, hogy részegen állandóan berúgta az ajtókat,
nem járt moziba, nem volt hajlandó szépirodalmat olvasni,
helyette összeköltözött Pusztai Zsuzsával, hogy mackóban büdös
húsokat sütögessenek bent, a kollégiumi szobában.
Lenézik, közben
cukkolják, s kéjjel közvetítik azt az útszéli hangot,
amelyen Simicska szól, azt a vulgáris megjelenést, ahogy a fia
belép a nyilvánosságba. Az a bunkóság, ahogy a taknyos kölök
fenyegetőzött, az minden normális ember számára visszataszító.
Még azok is megtagadják Simicskát, akiket busásan megfizet. Lásd
Szöllősi Györgyikét: Lajos nekem nem főnököm. Pedig
dehogynem. Csak szégyelli. Mondjuk érthető.
Ezzel az erkölcsi
aggályoktól megszabadult teljes ellenzékkel és holdudvarával
nincs mit kezdeni. Erre jött rá a Momentum, mert egyszerűen
kontraproduktív az, amit a Jobbik művel, ahogy a Magyar Nemzet,
a Heti Válasz és a Hír TV prostituálódott, azt nem lehet
megmagyarázni. Az követhetetlen, elfogadhatatlan. Ezzel nem tudják
a választókat mozgósítani. A Gyurcsány-pártból áradó
idiotizmussal kevert artikulálatlan gyűlöletre ki lenne azon a
pár százaléknyi, ávós zubbonyhoz kötődő, veteránfamíliából
származó szavazón kívül vevő? Ezekre országvezetést bízni?
Hol van ezek között egy képességes ember?
A szörnyű
politikai pártok kitartói és még szörnyűbb politikusai ne játsszanak
kisstílű játszmát a maguk politikai túléléséért és a jó
kis parlamenti pozíciókért. A vegytiszta tehetségtelenség és
az ellenzék szánalmas marakodása miatt van sikertelenségre ítélve
az összefogás politikája. Ez az ellenzék nem legitim és
politikailag sem működőképes, állítja ki a bizonyítványt
Radnóti, az Economist Intelligence Units elemzője. Ez az a Radnóti,
akinek az apja Radnóti Sándor, az a Radnóti Sándor, aki
1988–1989 között az SZDSZ Országos Tanácsának, 1989 óta a
Holmi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 1994-ben országgyűlési
képviselőjelölt. 1993 óta egyetemi tanár (ELTE BTK).
1995–1999 között a Soros Alapítvány könyvpályázati zsűrijének
elnöke volt. Jó ha tudjuk, ugyan Radnóti még zöldfülű, de a
Soros-féle klubhoz tartozik, azért fizetik – valószínűen
nem is rosszul –, hogy a politikai hatalmat az arra alkalmas időben
pártja számára megszerezze. Rafinált a munkamegosztás. A választópolgár
sértegetése improduktív, ezért Radnóti csak a politikusokat
és a pártokat, a degenerált holdudvart pellengérezi ki,
jogosan. A recenzens vág végig minden magyar választópolgáron:
aki otthon marad, azon is, aki a nemzeti függetlenség mellett
szavaz, azon is. Aki nem a kerítést lebontókat preferálja, az
együgyű, önálló politikai gondolkodásra képtelen ember. Aki
őrzi a kultúráját az tehetetlen, aki nem akar betelepítést,
az nem ismer más utat, mint a cinkosságot, aki magyar Magyarországot
akar az kollaboráns. Mindenki ellenség, aki Soros-alamizsna
helyett a nemzeti függetlenséget választja.
czyla
|