2017.09.22.
Nem csak a
turistáknak szépül
A budai várhoz,
nemzetünk egyik legjelentősebb, szimbolikus helyéhez többféleképpen
kapcsolódunk. Sokunk, már gyermekkorában tágra nyílt szemmel
csodálta a lovas szobrokat és az őrt álló katonákat, ahogy
meghitt romantikus randevúink során formálódó legmélyebb érzelmeinkből
font láncok is köthetnek minket a várhoz. A vár a miénk, nem
csak a turistáké, akiknek tömegeivel hál’ Istennek egész évben
találkozhatunk. A vár kimeríthetetlen forrásként beszél ezer
éves történelmünkről, joggal vagyunk rá büszkék. Az a hely
ahová a hétköznapokból kiemelkedve felmehetünk gyönyörködni
a festői panorámában. A budai vár épül és szépül, helyreállnak
a történelem viharában lepusztult épületek és várfalak. A
Nemzeti Hauszmann Terv alapján zajló nagyszabású felújítás
aktuálisan munka alatt álló részeit jártuk körbe,
bepillantást nyerve történetükbe.
16 ló otthona
A budai Várnegyed
egykor komoly lovas hagyományokkal bírt. A 18. században és a
19. század első felében a lovaglóterem és az istálló a
palota déli előterében, a déli nagy rondella fölötti magas
ágyúállás udvarában állt. Az új istálló kiépítését
István nádor (1776–1847) indította el az építkezési
anyagok és szerszámok lerakatául szolgáló épület és udvar
helyén, a palotától északra. Ettől délre egy reprezentatív
lovaglócsarnok és kocsiszín kialakítását is megkezdték.
Ezek a félkész épületek komoly károkat szenvedtek az 1849-es
dicsőséges tavaszi hadjárat alatt, a vár ostroma során. A
szabadságharcot követően a sérüléseket helyreállították,
és az épületeket befejezték. Az így elkészült romantikus stílusú,
reprezentatív csarnok negyven éven keresztül működött a
Budavári Palota lovardájaként.
A régi Lovarda
melletti istállóépület azonban egyre inkább kicsinek
bizonyult. Ezért új lóállásokat és nagyobb remízt kellett létesíteni.
Az „Új Lovarda” 1899–1901 között készült el a teljes
berendezéssel együtt. Az új csarnoknak – a régihez hasonlóan
– hét hatalmas ablaka volt, a hosszoldalakon egy-egy osztott
nagy ablakkal megnyitott sarokrizalittal. A II. világháborúban
sajnos megsérült, és az egyáltalán nem menthetetlen Lovardát
1950-ben bontották el annak érdekében, hogy vissza lehessen építeni
a palotát övező támfalrendszert.
A mai lehetőségeket,
igényeket és követelményeket tartja szem előtt a Lovarda többfunkciós
rendezvénytérként való újraépítése. A csarnok így egyrészt
folytatja a spanyol lovasiskola és egyéb lovas programok hagyományát,
másrészt egyéb rendezvények befogadására is alkalmassá válik.
Az épület várhatóan év végére elkészül, ami a látottak
alapján reálisnak mondható.
A Lovardához
kapcsolódóan istálló is épül, amely a Lovarda utca és a várfal
közötti földrézsűben helyezkedik majd el, illeszkedve a Várgarázs
szerkezeti rendszeréhez. A várlejtő látképében csak az istálló
kapubejárója, illetve a földrézsűbe vágott belső udvar
jelenik meg. A rejtett kialakításon túl az istálló feletti földrézsű
előnye, hogy segíti az épületben az állandó belső hőmérséklet
biztosítását. Az istálló – a szükséges kiegészítő
helyiségekkel együtt – 16 ló egyidejű tartására lesz
alkalmas.
Fizetős gyorslift helyett lépcső
A Stöckl-lépcső
a mai támpilléres támfal alatti területen helyezkedett el. Az
eredeti lépcső Ybl Miklós tervei alapján készült, egyedi
vonalvezetéssel, két traktus mélységű pihenőkkel. Az
1896-ban megépült szerkezet a 19. században ott állt Stöckl-épületről
kapta a nevét. A Stöckl-épület helyén 1909-ben épült fel a
Főőrség épülete, majd 1899-ben a Csikós udvaron szabadon álló
Új Lovarda. A Stöckl-lépcsőt a főőrségi épület megépítésével
párhuzamosan bővítették ki az új őrségi épület szuterén
szintjébe vezető járdával és az alatta lévő támfallal. A lépcső
felső bejárata körüli vasrács és a kis park 1903-ban készült
el. A déli parkrészbe 1934-ben állították fel Farkas Zoltán
Bonfini-szobrát, az északi oldalon pedig 1936-ban Kisfaludi
Strobl Zsigmond alkotását, a Marsigli-szobrot.
A Csikós udvart
és a Hunyadi udvart összekötő rámpát 1900-ban építették
meg a két terasz közötti támpilléres várfal támpilléreinek
vonalában. A terület a II. világháború pusztítása és az
ezt követő – részben indokolatlan – bontások következtében
elvesztette szerves összefüggéseit, gyalogos és közlekedési
kapcsolatait a palotával. Ennek egyik oka a középkori erődrendszer
helyreállításának prioritása volt. A terület alárendelt
szerepű kiszolgáló udvarrá vált, a Hauszmann-féle átépítések
előtti időszakhoz hasonlóan. Elbontották előbb a Lovardát,
majd a főőrségi épületet is, majd később a Stöckl-lépcsőt
és a felvezető rámpát is. Az elbontások után rekonstruálták
az udvart övező várfalakat, amelyek a mai napig is meghatározzák
a terület városképi megjelenését.
Az újra megépített
főőrségi épülettel egy építészeti egységet alkotó Stöckl-lépcső
a tervek szerint megteremti az évtizedek óta hiányzó
kapcsolatot a Hunyadi udvar és a mélyebben fekvő Csikós udvar
között, új megközelítési útvonalat adva a Lovarda, valamint
a Várgarázs bejáratainak.
Így a Stöckl-lépcső
folytatásaként új gyalogos és akadálymentes feljárat épül
a Palota útról, a Krisztinaváros felől. Ami kiválthatja a
jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtár területén működő
fizetős gyorsliftet.
Magyar kézben bővül kultúránk
Várkert Palota, Várkert
Kaszinó, Ybl Vízház: ezek a nevek ugyanazt az épületet takarják,
a Várkert Kioszkot. Arról a bizonyos kis furcsa tornyos, villának
látszó épületről van szó a Várkert Bazár előtt, amit
jelenleg aprólékos precizitással állítanak helyre.
Történt, hogy a
Várkert Bazár kialakítása után Ybl Miklós elnyert egy másik
– ahhoz szorosan kapcsolódó – megbízást is: egy gőzszivattyúház
építését a Bazár és a Duna közé. Ennek a fő feladata az
volt, hogy ellássa a Várkertet vízzel, például a park
nagyszerű szökőkútjait, az istállókat, a királyi lakot, a
konyhát stb. Ez lett a Várkert Kioszk, amit négy év munka után,
1882-ben nyitottak meg.
A technika ugyan
viszonylag hamar elavult – 1905-ben kapcsolták le végleg a
szivattyúkat –, de a korabeli hirdetések szerint a kávéház
a kerthelyiséggel népszerű maradt. A háborúban viszont megsérült,
és az állapota a szocializmus alatt tovább romlott. A privatizációval
egy izraeli befektetőhöz került az épület, aki kaszinót
nyitott benne, majd rendezvénytermet, 2014-ben vásárolta meg a
magyar állam, közelebbről az MNB-hez tartozó Pallas Athéné
Alapítványok.
Az egykori kazánházban
– ahol később a kaszinó működött – rendezvényterem és
étterem lesz, a neoreneszánsz falfestményekkel díszített előcsarnok
eredetileg is kávéházként működött. Kiállítási térnek
pedig az egykori széntárolót használják majd.
Most új bejáratot
nyitnak, egyenes a pinceszintre. A 25 évvel ezelőtti átalakításnál
bővítették ugyanis a földalatti részt egy alagsori helyiséggel:
a boltozatos, kupolás széntárolóhoz tettek hozzá még egy
termet a kert alatt. Ehhez nyílik most egy közvetlen lejárat a
kerthelyiségből a bejárat előtti térből.
A tervező szerint
ezzel még jobban be lehet kapcsolni a kiállítást a város vérkeringésébe,
újabb lökést adhatnak annak a kulturális térnek, amelyik
innentől egészen a libegőig tart és magában foglalja a Várkert
Bazár keresztül-kasul bejárható udvarait.
Karmelita kolostor – Miniszterelnökség
Hogy miért is
emlegetik a Miniszterelnökség jövendő épületét a sajtóban
karmelita kolostornak az jó kérdés, hiszen alig ötven
esztendeig működött az említett rend háza. Mindenesetre az
egykori Budavári Karmelita kolostor helyén a középkorban lakóházak,
majd a késő középkorban a Werbőczy-palota helyezkedett el. A
török korban a 16. század végétől itt volt a budai pasák
palotája (szerája) és mecsete is, mely Buda 1686-os
visszafoglalásakor romba dőlt. Buda visszavétele és a török
kiűzése után előbb a jezsuiták, majd 1693-ban a karmeliták
tulajdonába került a telekegyüttes, akik 1734-ben felépítették
kolostorukat és a Szent József templomot, mely a kolostorépület
délnyugati szárnyát foglalja el. 1784-ben II. József rendelete
azonban feloszlatta a karmelita szerzetesrendet hazánkban.
Két évvel később
a kalapos király budai látogatása alkalmával személyesen intézkedett
arról, hogy a karmeliták templomterét színházzá alakítsák
kormánytisztviselők szórakoztatására. A kolostor épületében
pedig lakásokat alakítottak ki, kaszinó, végül közhivatalok
költöztek az épületbe. A karmelita rend feloszlatása után az
eredetileg barokk épületet copf, a 19. században pedig
klasszicista stílusban építették át. Ekkor bővítették az
utcai részt kétemeletesre, illetve új kapuzatot alakítottak
ki. A világháborús ostrom során az épület súlyos sérüléseket
szenvedett. Helyreállítása (1976–77) után különféle intézmények
elhelyezésére szolgált. A templomtérben lévő színház Várszínház
néven napjainkig töltötte be funkcióját.
Mint ismert, kormányhatározat
alapján az egykori kolostor befogadja az Országházból kiköltöző
Miniszterelnökség irodáit, de azt is láthatjuk, hogy a történelem
során nem először költöznek ide közhivatalok.
***
Miközben végigjártam a helyszíneket, azok a kritikai
hangok visszhangoztak bennem, miszerint a hivatalok okán a gépkocsiforgalom
terheli majd a Szent György teret. Őszintén mondhatom, hogy immár
két oldalról is rendkívül gyors a feljutás a palotanegyedbe.
A Várkert Bazárnál mozgólépcső és lift segítségével
percek alatt fel lehet érni, és a mostani felújításnak köszönhetően
a Dózsa György tér felőli mélygarázsból egymáshoz kapcsolódó
hármas liftrendszerrel a Szent György tér elérése is mindössze
néhány perc immár. Az akadálymentes közlekedést biztosító
liftek felszíni megjelenése építészetileg pedig illeszkedik a
környezethez.
Azt hiszem, a későbbiekben
nem csak elsuhanok BUBI-val a praktikusan kialakított bicikliúton
a patinás Várkert Bazár előtt, hanem a dokkolóba helyezve
felliftezek egy-egy szabad félórámban a mi várunkba.
Széplaky Bálint
|