2018.02.02.
Csurka István: ELSŐ A MEGMARADÁS – A
MAGYAR MEGMARADÁS
1918-ban gróf Károlyi
Mihály és idegen megbízásokat teljesítő gyülevész bandája,
kihasználva a háború anyagi nyomorát, élelmiszerhiányát, az
egész kontinens végtelen anyagi kiéhezettségét, az ellenség
oldalára állt át. Az amerikai támogatást, pénzt, anyagot és
a gyarmatok minden kincsét birtokló antant fölénybe került, Károlyi
annak megbízásából forradalmat robbantott ki a hátországban.
Mérgező propagandájával hazahívta a frontokról a szenvedő
katonákat, védtelenné tette a nemzetet. Károlyi az ellenség
minden kívánságát igyekezett teljesíteni, mert az antant kormányaitól
várta, remélte saját hazaáruló kormányának megerősítését.
Amikor pedig ez a terve kudarcot vallott, átadta a hatalmat a másik
megbízónak, Kun Bélának és bandájának. „Shylocknak a szív
kell” – mondja az uzsorás Shylock Shakespeare Velencei kalmárjában.
Kun Bélának is az kellett volna, Rákosinak, Kádárnak Aczélnak,
Hornnak, Kunczénak, Gyurcsánynak az egész újabb és újabb bukásokat
feledtetni akaró, folytonos reformlázban égő bandának is az
kell. A szív, az egész élet, a magyar élet, a magyar föld, a
magyar veríték, az államalkotó közösség.
Kommunista,
leninista és liberális hatalomátvétel, a régi rendszerek megdöntése
Európa három nagy birodalmában történt 1917 és 1920 között.
Oroszországban 1917-től kezdődően Trockij vezetésével tört
ki és aratott győzelmet a vörös forradalom, amelynek első számú
politikai vezetője Lenin lett, a katonai vezető, a harcoló egységek
parancsnoka viszont a világforradalom atyja, Trockij, eredeti nevén
Bronstein. Nyomban a hatalomátvétel után, sőt már a harcok közben
megindult a belső vérengzés, a koncentrációs táborokba
hurcolás, a gyilkosságok sorozata. A cári családot a csecsszopókig
kiirtották. Kezdetét vette a keresztényüldözés és a
pravoszláv egyház erkölcsi hatalmának megtörése. Lenin különbékét
kötött a németekkel, és átengedte nekik a vitatott lengyel
területeket, amelyeket amúgy sem tudott volna egykönnyen a
bolsevizmus igájába hajtani. Orosz területeket a békéért.
Németországban
hirtelen roppant erős lett a kommunista párt, II. Vilmos császár
lemondott, polgári erőknek adta át a hatalmát és az új kormány
vezető pozícióiba német liberálisok kerültek. Bajorországban
úgyszintén. Ausztriában szociáldemokrata kormány alakult,
hasonló összetételben, kikiáltották a köztársaságot, a
Habsburgokat száműzték. A legnagyobb felfordulás azonban
Oroszország mellett, a Magyar Királyságban következett be.
1918. október 31-én egy felerészben zsidókból álló, katonáknak
álcázott terrorcsapat megölte gróf Tisza Istvánt, a régi
rend oszlopát. Másnap köztársasági elnökké választották a
kretén Károlyit. Az országot elborította a szenny, a mocsok, a
bűnözés, a zűrzavar határtalanná vált. A kormány leglényegesebb
ténykedése az volt, hogy szétengedte, feloszlatta a hadsereget,
és minden oldalról védtelenné tette az országot. A kormányzásnak
még a szándékát sem lehetett felfedezni, fogalmuk sem volt róla
Károlyi sarlatánjainak, minden ténykedésük a volt ellenség,
az antant hatalmak kegyeinek hajszolásában merült ki,
olyannyira, hogy végül ezek is megunták őket. 1919. március
21-én aztán kikiáltották a Tanácsköztársaságot mint a legtökéletesebb
államformát, és elkezdődött a magyarság módszeres irtása.
A Tanácsköztársaság 133 napja alatt vörös brigádok járták
az országot, többnyire szadista komisszárok, Szamuelyk, Korvin
Ottók, Lukács Györgyök vezetésével, és ártatlan magyar állampolgárokat,
birtokosokat, gazdákat, katonákat lőttek főbe, akasztottak
fel. Fosztogattak és raboltak. Mindent le akartak rombolni, ami a
régi világban a magyarság akaratából, a munkája, szenvedése,
verítéke nyomán létrejött. Vörös hadseregük összeomlása
közben a román hadsereg akadálytalanul nyomult be Budapestre,
és elkezdődött a magyar élettér második kifosztása.
A megcsonkításunkhoz
vezető út hosszú volt, tragikus hibákkal és mulasztásokkal
terhes, de még magyar út volt, egy önérzetesen fejlődő
magyar világ, amely azonban nem ügyelt a saját belső
megosztottságaira, a testében kifejlődő betegségekre és
rothasztásokra, és nem figyelt oda a saját népe sorsára. A
szegénység miatt megindult kivándorlás, a középbirtokos réteg
gazdasági kiszolgáltatottsága, földeladásai idegeneknek és a
magyar kapitalizmus alapvetően nem magyar volta, a falu, a
nincstelenek elhúzódó nyomora, a földkérdés tartós
megoldatlansága, a nagybirtok elterjeszkedése és a nem magyar
érdekű sajtónak való nemzeti alárendelődés, a céltudatos
butítás és felhígítás, a budapesti kultúra elmagyartalanodása,
a liberalizmus felügyelet nélkül hagyása vezetett a háborúba
való belépéshez, a német érdekek kiszolgálásához, a háborús
vereséghez. Tisza Kálmán, majd fia, Tisza István még inkább
azt hitte, hogy megtalálta az ország egyben tartásának útját-módját.
A dualista monarchiába való tartózkodó beilleszkedés mellett
Vilmos császár erős, roppant módon terjeszkedő Németországában,
illetve a vele való szövetségben látta mindkét államférfi a
Kárpát-medencei magyar főhatalom biztosítékát. Tisza István
az életével fizetett ezért a tévedésért.
Ez megcsonkításunk közvetlen előzménye, és aki ebben
nem veszi észre az azonosságot mai helyzetünkkel, az vak.
Azonos a magyarság életére törő erők etnikai összetétele,
ugyanazok a keresztény- és nemzetellenes célok vezérlik őket,
azonosak a rombolás szándékában, a fennálló rend intézményeinek
a megdöntésében és végül ugyanaz a korlátlan uralkodási vágy,
ugyanaz a bolsevista kíméletlenség vezeti őket. A módszerek
természetesen különböznek. A világ óriási technikai és
civilizációs változásokon esett át, Európa megszenvedett még
egy, a versailles-i békéből következő még sokkal
borzalmasabb világháborút és nincs már a színen egyetlenegy
szuverén európai nagyhatalom sem. Németország megszállt, vergődő,
csak a gazdasági talpon maradásáért küzdő ország, a francia
önállóság egy díszes illúzió, Angliának pedig csak az a
szerencséje, hogy a liberális vezetői által bornírttá tett
amerikai politikának szüksége van az angol diplomáciai
gyakorlatra, birodalomvezetési jártasságra.
A csonkítás hatása,
érvényessége tehát ma már európai kiterjedésű. Az egykori
győztesek és a vesztesek egyaránt nyögik, és ehhez társul az
európai fehér rassz végzetes fogyása, genetikai elerőtlenedése.
Ebben is Magyarország az éllovas. Népességünk genetikailag
magyar és nemzeti keresztény része évről évre fogy, vészesen
fogyatkozik és a Gyurcsány-kormány nemhogy igyekezne lefékezni
és megállítani ezt a fogyást, elősegíti azt. Immár nem a képzetlen
szegényréteg kivándorlását hajózza be aljas és nyomorult
politikájával, hanem képzett, máshol is hasznot hajtó középrétegek
kivándorlását, s így az ország potenciális vezetőrétege
napról napra fogy. A Kun Béla-féle lelki és vérségi pedigréseknek
sokkal könnyebb vezető pozíciókba jutniok.
A magyarság
sorsa, a legkevesebb, amit elmondhatunk róla – válságos.
Iszonyatos mértékben hiányzik a társadalomból a bátorság,
az akarat. Az önállóságot, a saját rendet, a hazabirtokosi öntudatot,
mint meghatározó értéket kell nyilvánvalóvá tenni sok millió
ember számára. Bele kell printelni a tudatunkba és a közvéleményünkbe
az igényt egy árpádi vagy Szent István-i iránymutató
kardsuhintásra, Bocskai István bölcs bátorságára, II. Rákóczi
Ferenc égő, önfeláldozó, istenhittel telt hazaszerelmére, alázatára.
De maradjunk a
korban, amelyről beszélünk. Volt vitéz Nagybányai Horthy Miklós
is, aki elvállalván Szegeden az ellenforradalmi kormány hadügyminiszteri
tisztét, hadsereget szervezett hazafias tisztekből és katonákból,
fiatal, frontot viselt férfiakból, magyarokból és élükön
bevonult Budapestre, a liberális és kunbélás romlott városba
és hódolásra kényszerítette.
A bolsevizmust és
a vele szövetkezett álnok liberalizmust véglegesen ki kell
iktatni a magyar politikai életből.
Ez a magyar
megmaradás alapkérdése. Ez megcsonkításunk máig ható üzenete.
De nem is üzenet
ez már, hanem erkölcsi parancs.
Félre a gyávákkal
és az okoskodókkal, félre a folyton habozókkal és a
befurakodott fékezőkkel! Mert amikor egy népet, egy nemzetet a
lét–nemlét végső kérdései elé állítják a rászabadult
külső erők, akkor nem érvényesek a mondvacsinált demokrácia
áldemokratikus, csak a keveseket védő szabályzatai, a jogállamiság
humbugjai és az elit önző érdekei.
A szétszaggatás
nincs befejezve, a terve itt működik bent a megmaradt ország, a
megmaradt nemzet testében, örök daganatként, az egész nemzet
megsemmisítésének, leigázásának, gyarmatosításának
nemzetellenes szándékával.
Egyetlen kötelességünk
van: minden önsajnálatot, múlton merengést félretéve, minden
megrögzött szokásunkká vált másra áthárítást mellőzve
szembenézni a tényekkel és megállapítani a megteendő lépéseket.
Első a megmaradás. A magyar megmaradás.
|