2018.02.02.
A Moldovai Köztársaság leckéje autonómiáról,
szeparatizmusról és önrendelkezésről
Szerző: Hans Hedrich
Van két szuverén és független, egységes és
oszthatatlan (nemzet)állam: Románia és Moldova. Hogy is van,
hogy az egyikben lehet területi autonómia, a másikban nem?
Hipotézis: ha
Besszarábia Románia részévé válik, Gagauzia többé nem lesz
Besszarábia része…
A Székelyföld
autonómiatervéről szóló, mesterségesen hisztérikus legutóbbi
viták kapcsán beleolvastam az Európa Tanács (logikusan
„etnikai kritériumok” alapján létrehozott!) területi autonómiáknak
a különféle (egységes, régiókból álló, föderális) államtípusokban
való létrehozása gyakorlati módozatairól szóló hivatalos
dokumentumaiba, a 361/2013. sz. határozat 72. cikkelyében találtam
egy mondatot, melyben az úgynevezett Gagauzia (Gagauz Yeri) Autonóm
Területi Egységnek (ATE) az 1994. december 23-i „különleges
jogi statútumban” biztosított „külső önrendelkezési” záradékra
(vagyis elszakadási jogra) utalnak. Az eredeti dokumentumot,
pontosabban a 334/1994. sz. törvény 4. cikkelyét megvizsgálva
a következő – meglepő és… nyugtalanító – rendelkezést
találtam, idézem (1.4. cikkely):
„A Moldovai Köztársaság független állami jogállásának
megváltozása esetén Gagauzia népének joga van a külső önrendelkezésre.”
Más szóval,
Gagauzia ATE (bármilyen etnikumú) lakosainak joga lesz eldönteni,
hogy a jelenlegi a Moldovai Köztársaságban, illetve azon új állami
entitásban marad-e, vagy sem, melynek Moldova részévé válik.
Ez nyilvánvalóan Moldova Romániával történő esetleges
egyesülésére utal és azt hiszem, hogy a szomszédos köztársaság
„állandó semlegességre” vonatkozó 11/1. cikkelye mellett a
Gagauzia különleges jogállásáról szóló statútumnak ez az
1.4. számú cikkelye további, komoly jogi akadályát képezi az
unionista projekteknek. Nehezen hiszem, hogy a feljogosítottak (a
gagauzok) vagy az érdekeltek (unióellenesek/oroszbarátok/Oroszország)
ne használnák fel ezt az „eszközt” az egyesülés megakadályozására,
vagy maximálisan kedvező feltételek kialkudására az új államon
(Nagy-Románián) belül. Amihez hozzáadódik még az EU és a
NATO nagyon is explicit fenntartása azzal szemben, hogy területi
vitákkal vagy ilyen természetű konfliktuspotenciállal terhelt
új tagállamokat vegyen fel.
Másrészt Románia,
annak alkotmánya, illetve a (az ENSZ, az EBESZ, az ET szerint amúgy
tökéletesen törvényes) magyar autonomista projektek szemszögéből
nézve a következő aspektusokat érdemes részletesebben
kifejteni Gagauzia különleges jogállásával kapcsolatosan,
amely a (feltételes) elszakadási jog miatt rendkívül liberálisnak
tekinthető:
1. Gagauzia különleges statútumának 1.4. cikkelyét –
nyilvánvalóan – ügyesen fel lehet használni – és valószínűleg
meg is történik – az autonómiaellenes romániai párt- és állami
propagandában, folyamatosan azt sugallva, hogy az autonómia
egyenlő az elszakadással, vagy az ebbe az irányba tett első lépés.
Főleg, ha számításba
vesszük Gagauzia 1991 és 1994 közötti (deklaratív) függetlenedési
precedenseit, a 2014-es függetlenségpárti vitákat és
propagandát, valamint az oroszbarát népszavazást.
2. Másrészt Gagauzia autonómiáját külföldi történészek
és főleg az Európa Tanács fórumai életképes megoldásnak
tekintik egyes etnikumok belső önrendelkezési jogának érvényesítésére
és bizonyos kelet-európai etnikumok közötti gondok tartós (?)
megoldására.
3. Gagauzia esete,
mint ahogy Dél-Tirolé is összességében rávilágít
a nemzeti (nacionalista) állam és egy másik etnikum által
uralt régió közötti kapcsolatok kényes, részben
konfliktusos, de „pacifikálható” természetére.
Ó, igen, ott
lenne a (talán legfontosabb) 4. pont:
4. Hogyan lehetséges, hogy bár mind Románia, mind a
Moldovai Köztársaság – szinte azonos módon – egyaránt
„szuverén és független, egységes és oszthatatlan (nemzet)állam”-ként
határozza meg magát, Moldova alkotmánya kompatibilis a területi
autonómiával, míg Romána alkotmánya látszólag egyáltalán
nem? Bizarr, igaz? Hiszen azt lehetne gondolni, hogy a fentebbi
– mindkét esetben román nyelven megfogalmazott – kifejezések
a lehető legegyértelműbbek, továbbá kizárják az egymással
szögesen ellentétes értelmezéseket. Mivel, ahogy azt már más
alkalmakkor leszögeztem, az Európa Tanács évek óta,
folyamatosan azon az állásponton van, hogy a területi autonómia
az egységes államokban is törvényes és jótékony hatású,
teljesen máshol kell keresni a választ.
Véleményem szerint, a két… román (!) alkotmányban
jelentkező paradoxonra a válasz
abban a restriktív, sőt retrográd-diszkriminatív értelmezésben
található, mellyel Románia Alkotmánybírósága (CCR) hazánk
alkotmányának 1. cikkelyét magyarázza,
amit a botcsinálta
ad-hoc értelmezések visszhangja is kiegészít, melyeket szintén
a hivatalos értelmezés táplál – mint egy végtelenített
szalagról játszott nóta. Meggyőződésem, hogy – minden jel
szerint – az alkotmánybíróság a fő gyanúsított, annál is
inkább, mert Franciaország (!), Olaszország, Spanyolország és
Finnország alkotmánya szintén már az elején oszthatatlanként,
egységesként/a nép egységén alapulóként határozza meg államát.
Ennek ellenére – döbbenetes „meglepetésként” – a kérdéses
alkotmányokba területi autonómiáknak szentelt cikkelyek is
beleférnek anélkül, hogy bármelyik alkotmánybíróság közbelépett
volna. Lásd a 72. (Franciaország/Korzika), a 116.3. (Olaszország/Dél-Tirol),
143-151. (Spanyolország/autonóm közösségek), 75. (Finnország/Aaland-szigetek)
cikkelyeket… További részletek az ET 361/2014. sz. határozatában,
a II.10. sz. ponttól kezdve.
Tehát nem marad számomra más hátra, mint levonni a következtetést,
hogy a kisebbségi jogok és az autonómiával kapcsolatos általános
vélekedések terén Románia alkotmánybírósága és más
befolyásolási tényezők (vagyis maroknyi ember) évek óta tájékozatlanságban
és anakronisztikus identitárius fogságban tart több millió, különféle
etnikumú romániai polgárt,
kifinomult, de
nagyon is valóságos módon hozzájárulva Erdélyben és Romániában
az etnikumok közötti feszültségekhez, kognitív disszonanciákhoz
és kollektív éretlenségi állapotokhoz. Talán most jobban megértjük
ezt, és azt is, hogy miként kerülhetünk ki ebből a zsákutcából…
Moldova és Gagauzia segítségével.
Vă mulţumim! Saa
olsun! Cпасибо! Danke! Köszönöm!
|