2018.06.12.
Csurka István: Hitszegők, árulók
Az MSZP és az
SZDSZ, a két koalíciós párt minden erkölcsi tőkéjét elvesztette.
Hazugságai lelepleződtek, mindenki láthatja, hogy nem annak
érdekében cselekszenek, mint amit meghirdettek. Olyan
hitszegésen, áruláson lettek rajtakapva, mint Kádár János 1956.
november 4-én: Kádár másodikán még hitet tett a forradalom
mellett, negyedikén pedig behívta a szovjet csapatokat.
Az
MSZP-SZDSZ-kormány botrányai és az SZDSZ-es köztársasági elnök
megszégyenülése az egész magyar demokrácia valódiságát
kérdőjelezik meg. Ezek ugyanis nem működés közben elszenvedett
politikai vereségek, hibák, hanem alkati tények: az
antidemokratikus, csalárd alap következményei. Göncz
köztársasági elnökről ugyan nem most derült ki, hogy az SZDSZ
szolgálatában tevékenykedik, az előző lelepleződések –
taxisblokád, alá nem írások – azonban a szemben álló fél, az
első demokratikus kormánytöbbség leleplezései voltak, azaz, ha
úgy tetszik: a szemben álló fél állításai, a mostanit viszont a
helyzet dobta felszínre, mindenféle közreműködés nélkül, azzal,
hogy Göncz Árpád aggálytalanul aláírt, a figyelmeztetések
ellenére. Göncz tehát pártpolitikák szolgálatában, részrehajló
félként a népakarat kijátszásához asszisztált.
Az
MSZP-SZDSZ-kormány Magyarországot a nép nagy többsége által
ismeretlen célok felé vezeti. A tájékozatlan tömeg egy vékony
réteg összeesküvésének áldozata. Az út végén a nemzet teljes
vagyonvesztése és a magyar nép teljes másodrendűsége áll. Azzal,
hogy most az Alkotmánybíróság, amely egyébként része ennek az
elithatalomnak, alapvető kifogásokat emelt az elnök által aláírt
törvénnyel szemben, s ugyanakkor Göncz Árpád azzal
mentegetőzött, hogy azért írt alá, mert nem akarta lefékezni a
kormány – őáltala is – szükségesnek látott stabilizációs
intézkedéseit, azt mutatja meg, hogy az elnök már észre sem
veszi, hogy belül van a kormánykoalíción. A stabilizáció lehet
helyes vagy helytelen kormányprogram, az elnök azonban ezek után
nem mondhatja, hogy semmi köze a kormányprogramhoz. Göncz Árpád
azt a Dobi István-i, Losonczi Pál-i aranyidőt éli újra, amikor
az Elnöki Tanács elnöke a párthatalom, a diktatúra egyik –
szerény – eleme volt, megvalósítója a Párt szocializmust építő
programjának. Göncz, Horn és Pető kormányprogramja ez. Az
SZDSZ-es köztárssági elnök aláírásával nemcsak alkalmatlanságát,
hanem az összeesküvésbe való beavatottságát is leleplezte.
A kormánnyal is
ezt történt, csak másképp. Az MSZP-SZDSZ-kormányról most az
derült ki, hogy valójában nem a demokratikusan megosztott
hatalom egyik része, hanem a legfőbb, osztatlan hatalom,
pontosabban az kíván lenni. |