|
 2018.06.12.
Országunk
tartópillére a magyar parasztság
Javítani kell nemzeti marketingünkön
Az elkövetkező
időszakban létre kell hozni egy olyan erős magyar
élelmiszerláncot, amiben a termelők és feldolgozók is érdekeltek
– szögezte le Jakab István, az Országgyűlés alelnöke. A Magyar
Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek elnöke határozottan
visszautasítja, mikor az ellenzékiek a vidéki emberek
tisztességét, becsületességét, szívós munkáját megkérdőjelezik,
tudását, képességeit kétségbe vonják.
A Magosz
tagjai vidéken élnek. Mi a véleménye arról, hogy balliberális
megmondóemberek azt hangoztatják, hogy a vidékeik tudatlanok,
nem kellően informáltak, könnyen megvezethetőek, s ezért nyertek
a kormánypártok?
–Sokat elárul
a baloldali pártokról, hogy szavakban féltik a magyar agráriumot
a kormánytól, minősíthetetlen hangnemben beszélnek a vidéken
élőkről, de egyetlen egy tagot sem delegáltak az Országgyűlés
Mezőgazdasági Bizottságába. Határozottan visszautasítom, mikor a
vidéki emberek tisztességét, becsületességét, szívós munkáját
megkérdőjelezik, tudását, képességeit kétségbe vonják. Országunk
tartópillére korábban is a magyar parasztság volt, ahogy
jelenleg is az, és az lesz a jövőben is. A magyar parasztság
világszínvonalon termel, Európában a legegészségesebb
élelmiszert teszi az asztalra, ismeri és megéli a hagyományait,
megőrzi a tradíciókat, az ország megtartásában oroszlánrészt
vállal – mindezért hatalmas áldozatokat hozva.
Mivel
tudja alátámasztani azt, hogy a magyar parasztság
világszínvonalon, a legegészségesebb termékeket termeli? Hiszen
sokak szerint mindez lózung.
–Ha valakinek
az lózung, hogy a világon csemegekukoricában a második
legnagyobb előállítók vagyunk, hogy a mai napig
vetőmag-termesztésben, előállításban Európában élen járunk, az
tudatlan, vagy hamisat állít. Ha valaki megnézi, hogy milyen
színvonalú a magyar tejtermelés, s annak laktációs átlaga,
milyen minőségű gabonát termesztünk, nemzetközi
összehasonlításban milyen minőségűek a magyar borok – főleg a
Tokaji Aszú –, a húsipari termékek, ha bárki követte a
jogalkotást, és tudja, mit jelent az, hogy Alaptörvényünkben
szerepel a genetikailag módosított organizmusok köztermesztésben
való tiltása, akkor az illető gondolja végig, igazat mondtam
vagy tévedtem. Az eredményeinket kétségbe vonók pedig vegyék
tudomásul, hogy míg 2010-ben 5,8 milliárd eurót tett ki a magyar
agrár-élelmiszeripari export, addig 2017-ben 8 milliárdot.
Továbbá; 2017-ben 70 ezerrel dolgoztak többen összesen a hazai
mezőgazdaságban és élelmiszeriparban, mint 2010-ben. Csak a
mezőgazdasági termelésben közel 50 ezer fővel emelkedett a
dolgozók száma. Tehát egyértelmű a fejlődés, ahogy az is, hogy
még van min javítani.
Minek
tudhatók be ezek az eredmények, a keleti- és déli nyitás
politikájának? S bizonyára még jobban teljesítettünk volna ezen
a téren, ha nem lenne az orosz embargó.
–Az orosz
embargó éppen az unió tagállamainak ártott a legtöbbet. Így
Magyarországnak is. Az orosz gazdálkodók – köszönik szépen –
most jól érzik magukat, mert felgyorsult náluk a fejlődés,
jelentős forrásokkal támogatta államuk a mezőgazdaság és
élelmiszeripar fejlesztését. Tavaly decemberben Moszkvában
találkoztam az orosz gazda-érdekképviselet elnökével, aki
tájékoztatott a fejlesztésekről. Azt is közölte, hogy köszönik
az embargót, mert anélkül, önerejükből nem tudtak volna ilyen
méretű forrást kieszközölni az ágazat fejlesztésére. Nem kerülöm
meg az eredményeinkkel kapcsolatos kérdésére a választ. Azoknak
a termékeknek a kiszállítását, amiket az embargó nem tilt,
növeltük Oroszországba. Tény, hogy a keleti és a déli nyitás
jelentősen hozzájárult az exportnöveléshez, de ami lényegesebb:
nem elsősorban az export volumene nőtt, hanem a hozzáadott
érték, a feldolgozottság foka is emelkedett – ennek eredménye a
jóval nagyobb árbevétel. Hiszen sokkal nagyobb volt a
termékekben az innováció.
Említette a
magyar tejtermelés színvonalát. Mégis azt látom a boltokban,
hogy a vásárlók többsége árérzékeny. Inkább megveszi olcsóbban a
külföldi sajtot, tejet, túrót, mint a magyart. Emlékszem egy
régi 1992-es szlogenre: „munkahelyed védelmében vásárolj magyar
árut!” Miként lehetne sokkal jobban reklámozni a magyar
termékeket?
–Ha tetszik,
ha nem, tudomásul kell venni, hogy az EU-ban az áruk szabad
mozgása engedélyezett, s a fogyasztó dönt, melyiket veszi le a
polcról. Hosszú időbe telik, míg a fogyasztók érzékelik azt,
hogy ami ma olcsóbb, azt veszik meg magasabb áron. Mert az a
gyengébb minőségű, hamarabb tönkremegy, nem igazán hasznosul,
így egy része a kukába kerül. Ráadásul a multi áruházláncokon
keresztül bekerülő élelmiszerek gyakran annyira gyenge
minőségűek, hogy szinte ártalmasok egészségünkre. Ezért a
kormányzat szigorúan ellenőrzi a termékeket. A híradásokban
lehet arról olvasni, hallani, milyen s mekkora mennyiségű
terméket vontak ki a forgalomból. Legutóbb rovarirtószert
mutattak ki a külföldi tojásban. A különböző olcsó
tejtermékeknek pedig nem csak az élvezeti, hanem a tápértéke is
lényegesen gyengébb. Ezzel magunkat csapjuk be. Tehát javítani
kell nemzeti marketingünkön, a fogyasztók tájékoztatásán, és az
elkövetkező időszakban létre kell hozni egy új, erős magyar
élelmiszerláncot, olyat, amiben a termelők és a feldolgozók is
érdekeltek.
Tagadhatatlan,
hogy az informatika berobbant az agráriumba is. Mennyire
lényeges a precíziós gazdálkodás hazai elterjesztése? Tehát
annak a gazdálkodási formának, amely mérhető információkon
alapul, s ahol a hagyományos termesztési eljárásokat térbeli
információkkal kapcsoljuk össze.
–Ahhoz, hogy a
gazda egy adott területen elérje az elvárható hozamot, azonos és
jó minőségben, olyan körülményeket kell teremtenie, hogy a
növény egyformán fejlődjön. Ehhez ismernie kell az adott terület
tápanyag-ellátottságát. Ahol nincs elegendő tápanyag, oda annyit
juttasson ki, ami az ott termesztett növények számára
optimálisan rendelkezésre áll. Ezért olyan precíziós technikát
alkalmazzon, ahol a növények számára mindenhol, egységesen
azonos mennyiségben áll elegendő tápanyag rendelkezésre.
Lényeges a növényvédelem, ezért csak ott, akkor és olyan
mennyiségben juttasson ki növényvédő szert, amilyen mértékben a
növény állapota megköveteli. Mindez egységes, jó minőségű
árualap előállítását teszi lehetővé költség- és környezetkímélő
módon. Ezért lényeges a digitális háttér. A rendszer által a
gazdálkodó pontosan tudja, hogy milyen a talaj
tápanyag-ellátottsága, nedvessége, hőmérséklete, azt, hogy a
növény igényeinek mindez mennyire megfelelő, sőt azt is, mikor
és milyen formában szükséges öntözni.
A gazdák
maguk döntenek arról, hogy alkalmazzák-e ezt a gazdálkodási
formát?
–Többen azt
hiszik, ha a kormány a precíziós technológia mellett döntött,
akkor azt minden hektárra ki akarjuk terjeszteni. Természetesen
jó lenne, ha minél nagyobb területen tudnánk ezt alkalmazni, de
mindez időigényes, a szükséges fejlesztéseket meg kell hozzá
valósítani. Biztosítani kell az alkalmazók felé a kellő tudást,
információt és a forrást a technológiai rendszerek
megvásárolásához. Tehát összességében nagyon bonyolult, de a
jövő szempontjából ígéretes rendszer, s hazánkban már működnek
olyan gazdaságok, melyek ezt a technológiát sikerrel
alkalmazzák. Egyébként a digitális agrárstratégia első változata
az interneten is megtalálható.
Lehet
pályázni is a technológiai rendszerek beszerezésére?
–A precíziós
eszközök a piacon beszerezhetők, és mikor mezőgazdasági gépekre
lehet pályázni, akkor részben ezekre is. Komolyabb direkt
támogatásuk szerepel a távlati tervek között. Azt nem tudjuk
egyelőre pontosan, hogy milyen formában, mert ahhoz ismerni kell
a következő uniós ciklus agárbüdzséjét.
Dr. Nagy
István miniszter úr többször is hangoztatta az öntözés
fontosságát. Mennyire kell emelni az öntözött területek
nagyságát? Ár- és belvízvédekezésre uniós forrás áll
rendelkezésre, és az is megoldás lehet, hogy ahol a belvizet
elvezetem, ott az öntözővizet is be tudom vezetni.
–A
klímaváltozás tényét senki sem vitatja. Példaként egy adat:
egyetlen aszályos esztendőben több mint 100 milliárddal esik
vissza csak a kukoricatermesztésből származó bevétel. Tehát
szükséges az öntözés, de nem szabad csak arról beszélni. Ki kell
alakítani a korszerű vízgazdálkodás, vízhasznosítás rendszerét.
Magyarországról több víz távozik, mint amennyi beérkezik. Nettó
kibocsátók vagyunk; akik ezt vitatják, alaposabban vizsgálják
csak meg a kérdést. Hat köbkilométerrel több vizet bocsátunk ki,
mint amennyi beérkezik – holott erre senki, semmi sem kényszerít
minket. S ha korszerű vízgazdálkodásról beszélünk, akkor olyan
víztározók szükségesek, hogy aszályos időkben feltöltsük a
csatornarendszereket, és tudjunk öntözni. Önnek igaza van abban,
hogy biztosítani kell a víz-kormányzást. Aszály idején az
öntözővizet a táblákhoz kell eljuttatni, és a belvizet ugyanezen
a rendszeren keresztül vezetjük el. Erre minden adottságunk
megvan, de komoly fejlesztések kellenek. Hiszen aszályos évben a
teljes ágazat vesztesége majdnem 800 milliárd forint.
De ha önök
ezt tudják, akkor 2010 óta miért nem fejlesztettek?
–Hogyne
fejlesztettünk volna! Jelentős tározófejlesztési program indult
el, és a csatornarendszerek rendbetétele folyamatosan zajlik.
Legutóbb 28 ezer folyamkilométer csatornát vett át a
vízügykezelésbe, és újított fel. Tehát ez nem egy-két
kormányzati cikluson keresztül megvalósítható fejlesztés. Nagyon
sok forrást igényel, és precíz, átfogó tervezést. A tervezési
szakaszon túl vagyunk, most lépünk a megvalósításéba. Mindez
nemzeti és nem politikai ügy, mert a korszerű vízgazdálkodás az
agrár-élelmiszergazdálkodás biológiai alapjainak megtartását
jelenti. Hiszen öntözés nélkül nem tudunk vetőmagot előállítani,
szóját, gyümölcsöt, szőlőt termeszteni olyan minőségben és
hozamban, mely szükséges a versenyképességünk fenntartásához.
Eredményként könyveli el, hogy többen dolgoznak a
mezőgazdaságban. Ám nagy kérdés a generációváltás, s hogy a
fiatalok akarnak-e az agráriumban dolgozni?
–Le kell
szögezni: lényegesen nagyobb tiszteletet érdemelnek a magyar
fiatal gazdák, mint ahogyan róluk beszélnek. Ellentétben a
nyugat-európai trenddel, a magyar fiatalok többsége még hajlandó
a szülőktől, nagyszülőktől átvenni a gazdaságot, s ha értelmét,
a biztos megélhetésének garanciáját látja, gazdálkodni kezd.
Ezért lényeges őket segíteni. Az előző Orbán-kormányok alatt is
jelentős támogatást kaptak a fiatal, induló gazdák, és ez
folytatódik. Elkezdődött a generációváltás, és meggyőződésem,
hogy a fiatalok új szemlélettel és nagyobb lendülettel kezdenek
a gazdálkodásba, megfelelő szakmai képesítéssel,
kapcsolatrendszerrel.
Az
agrártárca egyre több szakiskolát tart fenn. Innen a szakmai
képesítés?
–A
mezőgazdaság olyan speciális ágazat, ahol a gazdának nincs
főnöke, mindenről maga dönt, de természetesen úgy, ahogy azt az
általa termesztett gabonák, gyümölcsösök, vagy az állatállománya
„megkövetelik”. Ezért nagyon komoly tudás szükséges az ágazaton
belül. Fontos, hogy már középiskolában a leendő gazdáknak olyan
szintű ismereteket adjanak át, melyeket később hasznosíthatnak –
a számítástechnikától a korszerű technológiai rendszerekig. De
nem elegendő az iskolapadba beülni, ezért a duális képzést ezen
a téren is be kellett vezetni. Ne akkor ismerkedjen meg a
mezőgazdaság gyakorlati részével a fiatal, mikor munkát keres,
hanem még a tanulmányai idején. Ehhez viszont olyan
tangazdaságok kellenek, ahol a fiatal gazdászjelölt korszerű
gyakorlati képzésben részesül.
S ha
elolvas egy pályázatot, akkor fogalma sincs, hogyan kell
kitöltenie? Állandóan a bürokrácia mértékének csökkentését
hangoztatják, de ezen a területen történt könnyítés?
–A bürokrácia
ellensége vagyok. De azt tisztázni kell, hogy mikor az EU
például a vidékfejlesztési pályázati rendszert elfogadja, akkor
csak meghatározott feltételek szerint lehet pályázni. A
feltételeket pedig az unió intézményei fogadják el. Ezért nincs
nemzeti hatáskörben az uniós pályázatokkal kapcsolatos
bürokráciacsökkentés lehetősége. Itthon annyit tettünk, hogy
ahol lehetett, egyszerűsítettünk. Jelentősen módosítottuk a
jogcím rendeleteket. Konkrét példa: bevezettük, hogy lehet az
uniós pályázatnál hiánypótlást benyújtani. Az is nagy eredmény,
hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarán keresztül kialakítottuk a
falugazdász-hálózatot: 650 falugazdász segíti a támogatások
igénylését. Akik kritizálnak bennünket, ezt a hálózatot annak
idején szinte megszüntették, mert csak információs irodákat
akartak fenntartani. Értem a panaszt, de az uniós források
felhasználásának módját, az ahhoz kapcsolódó előírásokat
Brüsszel határozza meg. Mi úgy segítünk, hogy tanácsadókat
alkalmazunk, akik részben elvégzik a feladatot a gazdálkodók
helyett, és segítenek az adminisztrációban.
Tudunk már
valamit a 2020 utáni Közös Agrárpolitikáról (KAP)?
–Biztosat
egyelőre nem. Az tény, hogy eddig hazánk – egyedülálló módon –
egyetlen centet sem hagyott bent az uniós büdzsében. 2020 után
biztos csökken az EU kerete. Az uniós bürokraták szerint a KAP
mindössze 5%-kal karcsúsodna, a francia szakértők szerint
12%-kal, míg a francia parasztszövetség szerint 15%-kal.
Biztosat nem tudunk, de hazánk küzd majd azért, hogy a KAP
reálértéken ne csökkenjen. Mi meghoztuk az áldozatot,
kinyitottuk piacainkat, tehát számunkra az uniós büdzséből
származó forrás nem ajándék, hanem jogszerűen jár. Nem csupán a
csökkenés mértéke jelenti a várható nehézséget, hanem az, hogy
nem tudjuk, milyen formában lehet a támogatásokat igénybe venni,
sem a nemzeti, az ún. társfinanszírozás mértékét, sem az
ellenőrzés rendszerét. Nagyon sok a nyitott kérdés. Brüsszel
álláspontjának megismerését vita követi, és nyilván az esetleges
csökkentési terv miatt kemény a gazdaellenállás, melyet a Magosz
is támogat. Az lenne a korrekt, hogy a 2020 utáni büdzsét csak a
2019-es EP-választásokat követően újjáalakuló Európai Parlament
fogadja el, mert jelentős változás várható az unió döntéshozó
testületeinek összetételében.
Medveczky
Attila |
