2018.10.08.
Alázat és méltóság hangján
Schubert : G-dúr miséje a Józsefvárosi Szent József templomban
Ha létezik művészetvallás, a művészek felejthetetlen misét
„celebráltak”, aki ott volt és hallotta, talán jobb ember lett
utána.
Schubert Józsefvárosban? Igen, nem tévedés. Michels Antal – akit
mindenki Tóni atyának hív– a Horváth Mihály téri katolikus
templom plébánosa gondolt merészet és nagyot, és a közösség
létrehozása, tevékenységük ápolása mellett kulturális
eseményeket kezdett szervezni Isten házában. Volt már ott Weöres
Sándor-est, Brenner János életét bemutató színdarab, és október
7-én az októberi hősök –aradi vértanúk, 1956-os szabadságharc
áldozatai, Mindszenty hercegprímás – emlékére a önkormányzat
támogatásával 19 órakor felcsendült Franz Schubert G-dúr miséje.
A zenetörténészek szerint 1815-ben ezt a művet hat
nap alatt komponálta a szerző. Manapság főleg templomokban adják
elő lélekemelő, csodás voltja miatt. Jogosan fogalmazta meg
Liszt Ferenc, hogy Schubert volt a valaha élt legköltőibb
zenész.
Schubert mesterien fejezi ki zenével a legbelső
lényeget, megfoghatatlan képességgel ábrázolja az égi szerelmet
ebben a műben. Elolvashatunk egy tucat Schubert-életrajzi írást,
filozófiai gondolatokat, akár találgatásokat jellemével
kapcsolatban, igazi képet azonban csak zenei alkotásaiból
kaphatunk róla.
Október 7-én, a hangverseny előtt, Antal atya
közölte, élményszámba megy, mikor zenekari művek csendülnek fel
a templomban. Több kórus jelezte, hogy szívesen visszajönnének a
kitűnő akusztika miatt.
Ezt az előadást Noseda Tibor irányította a Szervita
Kórus, a Szent Alberik Kórus és a Szent Anna Zenekar élén; a
szólisták Palóczi Anikó (szorán), Komáromi Márton (tenor) és
Cser Ágoston (basszus) voltak.
A karnagy közölte, hogy egy teljes zenei képet
szeretne felmutatni, előzményekkel és utózöngékkel együtt. Ezért
Schubert miséje előtt felhangzott Mozart Ave verum corpus műve.
„Üdvözlégy Szent Test.”
Schubert G-dúr miséjében a szoprán szólistának igen
nagy feladatot adott. Volt, mikor nagyon magas hangokat kellett
énekelnie, máskor pedig a közép lágéban. Palóczi Anikó mindent
megtett azért, hogy megfeleljen ennek a kihívásnak, a legszebben
a Benedictus tételt énekelte, a Kyrie-ben viszont volt néhány
élés hangja. De soha rosszabbat! Komáromi Márton fiatal
tenorista, több oratóriumban énekelt, sőt néha az operett
világába is „kirándul”. Gyönyörű Mozart-hang, egyenes a
Varázsfuvola Taminójáért kiállt. Cser Ágoston inkább mély
bariton, mint basszus. Nemcsak a legtökéletesebb dikcióval
énekelte szólamát, de az adott szituációnak is mindig a
legmegfelelőbb zenei tónussal – a bársonyos hangtól, a kissé
szikárabbig terjedő skálán – felmutatva Schubert gyöngyszemeit.
Az előadás legmegkapóbb vonása a mű maradéktalanul érvényesülő
egysége volt; meggyőződésem, ez a karmester érdeme, aki a
zenekart, a kórust és a szólistákat példásan, a mű koherenciáját
mindvégig megtartva össze tudta fogni. A megszólaló énekesek is
kifogástalanul szolgálták a homogenitást, indokolatlanul
harsány, túlzásba szaladó gesztusoknak nyomát sem lehetett
hallani. Van ebben a zenében valami ősi és nemes egyszerűség.
Van benne valami önfeledten vidám és valami fennkölten
ünnepélyes, valami földhözragadt és valami emelkedett. Vokális
szólói sokszor úgy hatnak, akárha egy népdal könnyű kezű
stilizációi lennének, máskor mintha a Varázsfuvola sosem hallott
ősváltozatát kínálnák a fülnek, s a szimpla harmóniákból
építkező zenekari kíséret puritán volta is különös és izgalmas
hangsúlyokat hordoz. Ez a mise hol emberi és nyílt, hol
tündérien varázsos, hol szemérmes, de mindig őszinte. Ha létezik
művészetvallás, a művészek felejthetetlen misét „celebráltak”,
aki ott volt és hallotta, talán jobb ember lett utána. Nekik az
Úr hangszert adott a torkukba.
Schubert miséje után egy kuriózumot hallhattunk, Noseda Tibor
nagyapjának, Károlynak szerzeményét, az „O saluratis hostia”-t.
Noseda Károly Erkel Ferenc, Nikolits Sándor, Ábrányi Kornél és
Koessler János tanítványa. 1894-től az Operaház tagja,
kartanító, majd 1903 – 14-ben karigazgató. 1879-től a Szervita
téri templom orgonistája és karmestere. 1913 – 40 között a
Nemzeti Zenede tanára. Szép, tonális művet szerzett. És ez a
három csodás mű szervesen kapcsolódott egymáshoz. Mindegyik
olyan szerzemény, melyeket érdemes újrahallgatni, felfedezni
részleteik finomságait.
M.A.
|