2018.02.02.
Nyugat-Balkán
és a migráció
Érdekünk a szomszédos régió stabilitása és EU-s csatlakozása
A nyugat-balkáni
országok a ’90-es évek óta nagyon hosszú utat tettek meg a
fejlődés terén, és egyértelműen bizonyítják, hogy elkötelezettek
az uniós csatlakozás mellett. Legutóbb a migrációs válság
idején tettek tanúbizonyságot elkötelezettségükről, és akár
a saját kárukra is, de lezárták nyugat-balkáni migrációs útvonalat.
Ezért sem kérdéses, miért fontos Magyarország számára a
Nyugat-Balkán integrációjának napirenden tartása – fejtette
ki a Magyar Fórumnak Takács Szabolcs
európai uniós ügyekért felelős államtitkár.
Decemberben megbeszélést folytatott Maciej
Popowskival, az Európai Bizottság Bővítési Főigazgatóságának
főigazgató-helyettesével. Deli Andor délvidéki EP-képviselő
szerint több EU-s állam a bővítési stop mellett foglal állást.
Államtitkár úrnak is ez a véleménye?
– Tény, hogy
egyes tagállamok vezető politikusai úgy beszélnek a
Nyugat-Balkánról, mint egy távoli térségről. Ne feledjük
el, hogy Magyarország határos azzal a térséggel, amelynek két
uniós és schengeni tagország a szomszédja. A nyugat-balkáni
országok helyzetét nem lehet függetleníteni saját helyzetünktől
sem. Különös figyelemmel kell tekintetünk erre a régióra,
hiszen nem csak az EU érdekelt szorosabb kapcsolat kialakításában
az ottani országokkal. A térség iránt kiemelt érdeklődést
mutató államok az EU közvetlen szomszédságának hatalmi
egyensúlyát is átrendezhetik. Szomszédságunk stabilitása
biztonsági és gazdasági szempontból is érdekünk. A
nyugat-balkáni országok a ’90-es évek óta nagyon hosszú
utat tettek meg a fejlődés terén, és egyértelműen bizonyítják,
hogy elkötelezettek az uniós csatlakozás mellett. Lakosságuk többsége
támogatja az euroatlanti integrációt. Legutóbb a migrációs válság
idején bizonyították elkötelezettségüket, és sokszor akár
a saját kárukra is, de lezárták nyugat-balkáni migrációs útvonalat.
Ezért sem kérdéses, miért fontos Magyarország számára a
Nyugat-Balkán integrációjának napirenden tartása. Lényegesek
a gazdasági szempontok is. A belső piac bővülésére gondolok
– korábban Magyarország csatlakozásának is volt hozzáadott
értéke ezen a téren az akkori uniós tagállamok számára. Így
a Nyugat-Balkán csatlakozása az EU-hoz Magyarország számára
is gazdasági haszonnal járna. Magyarország politikailag is támogatja
a bővítési folyamatot – szakmai segítséget is nyújtunk.
Nagyköveti rangban működő integrációs tanácsadóink
dolgoznak Belgrádban, Podgoricában, Szarajevóban, Szkopjéban
és Tiranában is. A közeljövőben Koszovóba is szeretnénk tanácsadót
küldeni. Az eddigi visszajelzések rendkívül pozitívak. A
Miniszterelnökség és az államtitkárságom például a nemrég
létrejött montenegrói Európa-ügyi Minisztériumot anyagilag
is támogatja kapacitásainak fejlesztése érdekében. Igaz, a
tagjelölt államok közül Magyarország csak Szerbiával határos,
azonban sok kulturális, infrastrukturális és kereskedelmi szállal
kötődünk az egész térséghez. Az EU bővítésével ezek a
kapcsolatok még inkább erősödnének.
Korábban tárgyalt a térség államainak kormánytagjaival?
– Természetesen; tavaly Boszniában, Montenegróban tárgyaltam,
vendégünk volt a szerb integrációs miniszter. Államtitkárságunk
szorosan együttműködik a Külgazdasági és Külügyminisztériummal,
hiszen a bővítés elsősorban külpolitikai kérdés. Tehát a
Kormány az uniós ügyekben is igyekszik támogatni a nyugat-balkáni
országokat.
Említette Koszovót, amelynek kérdése máig
rendezetlen. Milyen feltételekkel lehet felvenni a nyugat-balkáni
államokat az EU-ba?
– Természetesen vannak olyan problémák, amelyeket az
adott országoknak orvosolniuk kell. Ilyen például a Belgrád és
Pristina közti dialógus kérdése. Egyértelmű, hogy tisztában
vannak ezek az országok azokkal a feltételekkel, melyeket elvár
tőlük az Európai Unió. Magyar részről megpróbálunk segíteni
abban, hogy teljesüljenek azok a társadalmi, strukturális,
gazdasági reformok, melyek az uniós előcsatlakozásnak feltételei.
Ugyanakkor elvárjuk az Európai Bizottságtól, és ezt közöltem
Maciej Popowski úrral is, hogy Brüsszel Nyugat-Balkán-stratégiája
és az ahhoz kapcsolódó dokumentumok egyszerre fogalmazzanak meg
üzeneteket a térség országainak, és a nyugat-európai
szkeptikus tagállamok politikai elitjének, sőt a társadalmának
is, mert annak meggyőzése szintén lényeges. A szkeptikusokkal
el kell fogadtatni, hogy ez a térség nem csak földrajzilag,
hanem kulturálisan és történelmileg is Európa része. Sőt
biztonságpolitikai kockázatot jelent, ha nem integrálja ezeket
az államokat az unió. Tehát az EU bővítését kevésbé pártoló
tagállamokat is meg kell győzniük arról, hogy a Nyugat-Balkán
európai integrációja Európa közös érdeke. Csak akkor beszélhetünk
releváns politikai előrelépésről, ha Montenegró és Szerbia
számára világos időkeretet határoznak meg a tagság lehetséges
időpontjára, ha Albánia és Macedónia számára konkrét dátumot
jelölnek meg a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, és ha
Bosznia-Hercegovina esélyt kap a tagjelöltté válásához,
valamint ha Koszóvónak biztosítják a lehetőséget egy különleges
balkáni kapcsolat kialakítására, amíg rendezik az ország
elismerésének kérdését.
Szavaiból azt veszem ki, hogy még vannak olyan államok,
amelyek szerint – ahogy mi is tanultuk a történelemórákon
– a Balkán Európa puskaporos hordója.
– Kétségtelen, hogy olyan térségről beszélünk,
amelyet nagyon sok háború, polgárháború sújtott. Még mindig
léteznek társadalmi feszültségek, ezért is feladatunk a
Nyugat-Balkán segítése. Fontos lenne, hogy az EU egy rendkívül
hatékony, életképes stratégiát dolgozzon ki. Azt
tapasztaljuk, ha a térség társadalmai pozitív üzeneteket
kapnak, akkor még inkább fokozódik az uniós elkötelezettségük.
Viszont, ha folyamatos szkepticizmussal, halogatással találják
szembe magukat, akkor alábbhagy az elkötelezettségük. Most,
amikor az egyik fontos tagállam távozik az Európai Unióból, különös
jelentőséggel bír, hogy legyenek olyan országok, melyeket az
EU felvehet. Ezért is fontos, hogy gyors és konkrét döntések
szülessenek az integrációról, mert ez az unió jövőjét
nagyban befolyásolja. Nem véletlenül hangoztattuk, hogy az unió
következő hétéves költségvetésének tervezetében
szerepeljen elkülönített összeg a későbbi bővítésre.
Albánia után Boszniában él a legtöbb muzulmán a
Balkánon. Ők a háború után erősen lecsökkent, 3,7 milliós
boszniai lakosság 44 százalékát teszik ki. Ezért is kérdezem,
mi a véleményük a nyugat-balkáni országok vezetőinek a migrációról?
– Tudjuk, hogy Szerbia és Macedónia rendkívüli erőfeszítéseket
tett az EU biztonsága érdekében. Mindkét ország partnerünk
volt a bevándorlás megfékezésében, amikor a nyugat-balkáni
migrációs útvonalat ellenőrizték. A nyugat-balkáni országok
egyetértenek abban, hogy mindent meg kell tenni az illegális
migráció és olyan elemek beszivárgása ellen, akik veszélyeztetik
nem csak a térség, de egész Európa biztonságát.
Elképzelhető, hogy a bővítéssel a visegrádi csoport
is bővül?
– Jelenleg Szerbiának és Montenegrónak van a legnagyobb
esélye, hogy az unió tagjává váljon. A többi államnak pedig
valódi és reális esélyt kell adni. A V4 bővítéséről:
mostani formájában a visegrádi együttműködés kiválóan működik,
a csoport országai hasonlóan gondolkodnak Európa jövőjéről.
A V4-államok több kérdésben, így a migrációs politikában
erős, meghatározott, közös álláspontot képviselnek. Arra is
volt példa, hogy a visegrádi országok ad hoc módon, egyes kérdésekben
együttműködtek más uniós országokkal, így Ausztriával vagy
Szlovéniával. Ugyanakkor a hatékonyság megőrzése érdekében
nem tervezzük a visegrádi csoport bővítését. A visegrádi négyek
határozottan kiállnak az Európai Unió nyugat-balkáni bővítése
mellett. Mindegyik ország kormánya tudja, és hangoztatja, hogy
a Nyugat-Balkán nélkül az EU nem teljes. Ezért a csoport ösztönzi
a regionális együttműködést a Nyugat-Balkánon, és jó, ha
ezt a Visegrádi Együttműködés inspirálhatja.
Medveczky Attila
|