vissza a főoldalra

 2019.01.17. 

A gyűlölet, és annak színvonala

Hosszú időn keresztül jellemző volt a balliberális táborra, s különösen annak elit, „Nagykörúton belüli” szeletére, hogy szellemileg, tudásban, színvonalában lenézte az átlag-magyart. Tette ezt azért, mert ezen kör intelligensebbnek, műveltebbnek, okosabbnak, és eleve felsőbb rendűnek gondolja magát egy átlagos emberhez képest. Ez sosem volt igaz, nem a bárkinél jobb képesség vagy nagyobb tehetség, kizárólag a „jó helyre születés”, vagy a „jókor, jó helyen való lét” tette ennek a körnek a tagjait az elit részévé, ám mégis: sokáig azért legalább a látszat fenntartására igyekeztek ügyelni. Mondanivalójukat próbálták kulturált köntösbe bugyolálni, érveiket tudományos, olykor tudálékos módon előadni.

 Ahogy egy ideje ezen kör politikai képviselete megindult a teljes szellemi elsivárosodás útján, úgy követte politikusait a holdudvar és az őket támogató, mind kisebb számú „tömeg”. Gyurcsány Ferenc első vonalba kerülése óta egyértelmű, hogy az úgynevezett baloldalon – amelyet pontosabb inkább szélsőségesen liberális, nemzetellenes oldalnak titulálni – már nem elvárás a magas szintű műveltség, egy bizonyos színvonal megléte, bőven elég, ha valakinek tengernyi pénze van, s amúgy hajlandó meggyőző fejjel frázisokat puffogtatni, adott esetben szemrebbenés nélkül hazudozni. Ez is mélyen elkeserítő, ám végső soron ez megmaradhatott volna egy politikai közösség belső bajának.

Nálunk azonban ez a színvonalesés erőteljesen eszkalálódott, és mostanra teljesen el is uralta az ellenzéki oldalt, sőt, megjelent az őket támogatók egy elég jelentős rétegénél is. Néhány évvel ezelőtt olvastam egy balliberális portál kormányellenes cikkének kommentjeinél azt, hogy „csuti patkány”. A szövegkörnyezetből rögtön kiderült, hogy a miniszterelnök személyét illette ezzel a jelzővel a nem éppen kazinczys magasságokban repkedő kommentelő. Mint aztán kiderült, bizonyos kommentelői körökben ez egy bevett, normális jelzős szerkezet a miniszterelnökre. Később jött, amikor a középszerű rapper megrúgta az Orbán-szobor leesett fejét, majd érkezett a balliberális körökben ma már kultikusnak tekintett nap, amikor Simicska megajándékozta az ellenzéket a miniszterelnök máig használatos jellemzésével. Mostanra oda jutottunk, hogy nem csupán az arc nélküli monitorharcosok „csuti patkányoznak”, de egyre többen vannak, akik büszke arccal emelik magasba az O1G feliratú táblákat, molinókat.

 Amellett, hogy nyilvánvalóan önmagukat minősítik azok, akik ilyen szintet képviselnek és ezt tartják menőnek, azért ez mégiscsak fest egyfajta képet a jelenlegi ellenzék támogatóinak színvonaláról. Nyilván nem szabad és nem is lehet általánosítani, hiszen szó sincs arról, hogy minden ellenzékinek ez volna a színvonala. Ám az is tagadhatatlan, hogy a gyűlölet ilyen szintű szóbeli és írásbeli megnyilvánulása nem túl bizalomgerjesztő ösztönök meglétéről tanúskodik, egyben pedig jelzi azt is, hogy valójában a mind inkább fékevesztett gyűlölet – elsősorban Orbán személye, másodsorban a kormánypártok iránt – az, amely mozgatja ezeket a kormányellenes tüntetéseket és az őket támogató kommentelők hadát. Igazolják ezt a tavaly decemberi, és a januári tüntetéseken történtek is. Csak a gyűlölet okozhat olyan kontrollvesztést, amely karácsonyfák ledöntésében, szánkók ellopásában, vagy éppen BKV-automaták gördeszkával való szétverésében öltenek testet.

Számunkra, békeszerető többség számára ezek is kellő figyelmeztetést jelentenek arra, hogy megállapíthassuk: sosem szabad őket a hatalom közelébe engednünk!

Kovács Attila