Tanyavilág a parlamentben

E-mail Nyomtatás

Felemelő élményben volt része annak a több száz, a vidék Magyarországa, ezen belül a tanyák megmaradása ügyét szívén viselő résztvevőnek, akik november 15-én a Nemzeti Fórum és a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesülete szervezésében összegyűltek az Országháza Főrendiház termében, a Tanyavilág a parlamentben c. konferencián. A huszonnyolc előadás (ha hozzáveszem az Országgyűlés és a Fidesz elnökének megnyitó szavait, akkor harminc) a Nemzeti Fórum elnökének, az Országgyűlés alelnökének, Lezsák Sándornak a tanyák helyzetén javítani kívánó, október 28-ai keltezésű törvénytervezetéhez kapcsolódott. Hiteles helyzetképeket, meggyőző fejtegetéseket és rengeteg szép, használható, konstruktív ötletet hallhattunk az infrastruktúra javításának lehetőségeiről és szükségességéről, a termőföld és az ivóvíz védelméről,  a tanyákon élők munkájának a fenntartható fejlődésben játszott szerepéről. A legmerészebb előadók - a rendezvény végén - egy, még mindig élő illúzióval is leszámoltak, illetve fölhívták a figyelmet ennek fontosságára. Arra, hogy szó sincs a tanya- és vidékellenes kormányzat részéről hozzá nem értésről, rossz kormányzásról, hanyagságról vagy jóhiszemű doktrinerségről. Mások az érdekeik, "másban utaznak". A közösségek államát intézményeivel együtt átjátsszák, átállítják a globális tőke oldalára. Ezt valóban profin csinálják.
Szóba került persze az az SZDSZ-közeli kormánytanácsadó (név szerint is, Mihályi Péter), aki szerint a falu - ahogy nyilván a tanya is - elavult középkori struktúra (ami a nyugati településszerkezetet és -szemléletet  nézve is arcátlan hazugság!), mint ilyen, fölszámolandó, tehát olyan körülményeket kell teremteni, hogy az emberek rosszul érezzék magukat és eljöjjenek onnan. Ez történik most.
Amiről viszont  kevés szó esett, az a falusi, tanyasi emberek életét leginkább fenyegető közbiztonsághiány, hiszen az infrastruktúra lerombolásán túl ez a legdirektebb módja a tanyán élők ellehetetlenítésének is. Pedig minden fejlesztésről, támogatásról, beruházásról csak azután (lenne) érdemes beszélni (ha nem lyukas zsákba akarjuk tölteni mindazt, amivel segíteni akarunk), hogy a végtelenül kiszolgáltatott, magányos emberek tulajdonát, ingó és ingatlan vagyonát, vagyonkáját, a verejtékes munkával megtermelt termékei fölötti rendelkezését, testi épségét az erre hivatott intézmények garantálják. Ahelyett, hogy mértékadó politikusok a megélhetési bűnözés kategóriájának bevezetésével és fönntartásával (is) ezek állandó veszélyeztetésére bujtogatnak. Ékes bizonyítéka ez a fajta polgárháborús uszítás is a posztbolsevizmus és a bolsevizmus parasztellensségben megnyilvánuló folytonosságának.
Ebben a helyzetben születhetett meg az a keserű humor, amely az egyik referátumban is szerepelt. Az utak járhatatlanságát kifogásolót azzal vigasztalták, hogy "nem baj, legalább a tolvajok kevésbé találnak ide"! 
Szinte szimbolikus értékűnek tekintem, hogy a törvénytervezethez kapcsolódóan 170 évre viszszatekintő jogalkotási folyamat áttekintésének főbb állomásai közül az első "az 1840. évi IX. törvénycikk a mezei rendőrségről". De végezetül szeretnék még egy, ugyancsak a kormánykörök álságosságával szembesítő kérdést fölvetni. Miért kevésbé rasszista az, aki másodrendű állampolgárnak tekinti a vidéken/tanyán születetteket, sőt arra törekszik, hogy ártson nekik, mint az, aki a bőrszín vagy az etnikum alapján bélyegzi meg az övétől elütőt, a "másságot"?
Ez az az "osztályharcos" mentalitás, voltaképpen ugyancsak rasszizmus, amely a "klasszikus" rasszista ideológia alapján cselekvő fasizmus vagy nácizmus által likvidált ártatlanoknak a többszörösét irtotta ki. És felelősei ezért nem büntetést, hanem jutalmat kaptak. 
Kiss István
 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség