Két héttel ezelőtt egy igen érdekes politológiai elemzés jelent meg a Népszabadságban Domschitz Mátyás tollából. A politikai élet általános leépüléséről, hanyatlásáról, a társadalmi közbeszéd színvonalának és kulturáltságának visszaeséséről nyújt figyelemre méltó áttekintést.

Természetesen a rendszerváltozásra vonatkozik kérdésem, ugyanis a napokban újból belebotlottam a szomorú ténybe, mennyire kifogott velünk ez a látszólag pofonegyszerű fogalom: rendszerváltozás. Voltaképpen már az is téves közvélekedés, hogy egy húsz évvel ezelőtti dátumhoz, 1989-hez kötjük mindazt, amit a rendszerváltozás szó jelent, mondván, hogy a meggyűlölt és minden létező szempontból diszkreditálódott kommunista-szocialista- marxista-moszkovita pártállami rendszert az ország lerázta magáról, vagyis rendszert váltani óhajtott, és azok a személyek, akiknek vezetésével mindezt végbevitte, voltak a rendszerváltók.

A magyarországi közbeszédben zsidózásnak szokták nevezni a zsidóság helyzetével és történelmi szerepével foglalkozó eszmefuttatásokat. Kivéve, ha az előadó maga is zsidó származású, vagy ismert filoszemita.  Ennek jegyében a fősodorba tartozó történeti-szociológia kiadványok között elfogulatlan, vagy az objektivitás látszatát őrző műveket ritkán találunk. Ezért érdemes izraeli szerzők műveit olvasni. Ugyanis Jeruzsálemben, vagy Tel-Avivban nem valószínű, hogy belpolitikai célok elérése érdekében hallgatnák el a zsidóság történetének néhány nyilvánvaló jelenségét.

Az átlagember életében rendre eljönnek azok a pillanatok, amikor szembesül azzal, hogy ő tehetetlen, ostoba, hitelképtelen, lusta és nem érti az egészet. Bezzeg az okosak és sikeresek mindazt, amit ő a buta kezeivel tönkremaszatol, arannyá változtatják. Akárhova nyúlnak, mindenhol termőre fordulnak a pénztárak pénzkiadói, nyernek a pályázatok, sikeresek a vizsgák, elintéződnek az ügyek. Mert mi buták és csúnyák vagyunk, de ők okosak és szépek. Vagy? szoveg>A valóság az, hogy Magyarországon a legegyszerűbb rendszerek is úgy vannak kitalálva, hogy az egyszerű tanuló, beosztott, hitelfelvevő, vizsgázó, pályázó dögöljön meg. Legyen a rendszer átláthatatlan a barmának, nehogy megtudja, mit várnak tőle. Lehetőleg csak komoly nehézségek árán ismerje meg a határnapokat, hogy mit, mikor kell betartania és mindig legyen egy titkos, csak belső használatra szolgáló osztályozási, elosztási rend, melyet ő, a kérelmező soha nem tudhat meg, vagy csak az elutasításkor.

Több mint elgondolkoztató, hogy kétszáz, százötven, de még száz évvel ezelőtt is a fontos dolgok az irodalomban történtek. Fogalmazhattam volna úgy is, hogy ma már megállapítható, minden igazán jelentős szellemi esemény, azaz minden olyan esemény - mondjuk az 1867-es kiegyezés és 1913, az utolsó békeév között -, amelynek mára nyilvánvalóvá lett fontossága, szinte kivétel nélkül irodalmi vonatkozású: költőkkel, írókkal, művekkel, megjelenésekkel, vitákkal, publikációkkal kapcsolatos.

Egy az amerikai Egészségügyi Minisztérium kötelékében dolgozó, neve elhallgatását kérő üzletember az AFP hírügynökség számára nyilatkozva kijelentette: az úgynevezett "sertésinfluenza"-járvány körüli heves médiakampány mögött azok az erők állnak, amelyek szeretnék uralmuk alá vonni a világ egészségügyi rendszereit. Mint rámutatott: az USA-ban évente 300-500 ezer influenzás megbetegedés történik, amelynek következményeképpen 30-40 ezer ember hal meg. Ezzel szemben az új "járvány" eddig 100 embert döntött le a lábáról az Egyesült Államokban.

Gyermekkoromban is kialakult egy új típusú mutációja az influenza vírusának, amit Hong Kong-inak neveztek el, sőt az általa kiváltott világméretű járvány hazánkat sem kímélte, ám a napjainkat jellemző hisztériakeltés, a média által gerjesztett pánik akkoriban még egyáltalán nem volt tapasztalható. Sokan elkapták a betegséget, de néhány napos láz és torokfájás után az emberek többsége szövődménymentesen gyógyult fel. Súlyosabb következmények csak keveseknél jelentkeztek, a halálesetek száma pedig elenyésző volt.

Tisztelt Elnök Úr, Kedves Barátom!
Megdöbbenéssel értesültem az EU döntéséről, s tájékoztatlak, hogy egyebek mellett emiatt az arcátlanság miatt sem indulunk az EP-választáson. Munkádhoz kitartást és sikert kívánok, s mellékelem a nyilatkozatunkat.
2009. május 7-én értesülve arról, hogy az Európai Parlament kizárólag azért változtatta meg a házszabályát, hogy a 80 éves Jean-Marie Le Pen a megalakuló ülésen ne tölthesse be a korelnöki tisztséget, két érzésünknek és gondolatunknak adunk hangot. Mély tiszteletünket fejezzük ki a francia államférfi, a fáradhatatlan és tisztességes Jean-Marie Le Pen előtt, és megvetésünket nyilvánítjuk ki a döglött liberalizmus képviselői iránt.

Hiller István, kulturális ügyeink kormánybiztosa, eredetileg klasszika-filológusként kezdte. Hogy hosszú vagy rövid, egyenes vagy görbe út vezet Cicerótól az MSZP-ig, ne fe-szegessük. Azt viszont kezelhetjük tényként, hogy Hiller úr nem szorul rá az én dilettáns okoskodásomra Tertullianus egyházatyát illetően. Pedig nekem Tertullianus híres mondata - (Credo, quia absurdum - Hiszem, mert képtelenség) - éppen Hiller István parlamenti kirohanásáról jutott eszembe, amikor is a pösze latintanár magából kikelve követelte, hogy szülessen végre törvény a holokauszttagadás büntetőjogi szankcionálására.