Több mint 10 éve egyik újságíró kollégámnak, az azóta sajnos már elhunyt Szüle Zsoltnak köszönhetően ismertem meg Restár Sándor költőt. Zsolt és Sándor gyermekkori barátok, mindketten Budapest XVIII. kerületében nőttek fel, és osztálytársak voltak a gimnáziumban.
Egyaránt írónak készültek, ám tehetségük kibontakoztatásának komoly akadályát képezte az önkényuralmi rendszer, amivel mindketten elutasították az együttműködést.

Valami okból nagyon siettették, már ápri-lisban lezavarták a ballagásokat, hogy május első hetében elkezdődhessenek az érettségi vizsgák a maguk teljes színválasztékában: előre hozott érettségi, emeltszíntű érettségi, középszintű érettségi, alulérlelt, előérlelt és utóérlelt érettségi stb. Az idén ugyan - (eddig) - még nem volt napirenden semmi olyan botrány, amelyhez a Gyurcsány-kormányzat alatt hozzászokhattak tanárok és nebulók egyaránt - tétellopások, internetes megoldási javaslatok, pénzért árult tételek, idő előtt felbontott borítékok, netán megoldhatatlan matematikai feladatok -, csupán egy lebegtetett közlekedési bérsztrájk nehezítheti meg esetleg az ifjak iskolába jutását, de ezt majd megoldja Hiller Kuno. (Ah, ezer bocsánat, tudom, hogy Hiller nem Kuno, de újabban keverem őt egykori elődjével, Klebelsberg gróffal, merthogy olyan eredményes ő is. Sőt...)