Nem akartam hinni a fülemnek, amikor arról hallottam, hogy Bajnai   (Libás) Gordon  lopja az áramot. Vörösréz dróttal manipulálja a villanyórát. De aztán csak kénytelen voltam belátni, hogy őt látom színről színre a képernyőn, aki természetesen hitelt érdemlően és megfellebbezhetetlenül cáfolja az ellenzéki sajtó alantas rágalmait és temészetesen perrel fenyegetőzik, mint az összes eddig tettenért, rajtakapott kormánypárti honatya, kormánypozícióban pöffeszekedő "államférfi". Nem mintha bármilyen sikkasztás, hűtlen kezelés, panama, egyéni haszonszerzés képzete ne férne bele a posztkommunista elit tagjairól alkotott világképembe. De ennyire piti módszerekkel operáló, sz...rágó anyagiasságot mégsem bírtam róluk elképzelni. Pedig kaptunk már hírt ilyenekről is. Igaz, végül is tisztában lehet a Libaszakértő a szerény és takarékos ember alapvető életszemléletével: "ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli!"
Valószínű, hogy már erre szocializálódott őkelme a hasonszőrűekkel együtt a Kommmunista(?!) Ifjúsági Szövetségben is. A "lopni és lopni hagyni" rendszerében. "Lopd a vagyont, ahol éred, ezzel is a békét véded!" A nép vagyonát, természetesen. Vagyis a miénket. Még csak arra sem kell gondolnunk, hogy szegénykém valami identitászavarban szenvedne, mikor azokat kommunistázza le, akik ezt a népboldogító, altruista hőstettét leleplezik.
A rendszerváltásnak nevezett módszerváltás persze változtatott, pontosabban szigorított ezen a kádári "puha dikatatúrának" nevezett liberális tolerancián. Igaz, hogy egy diktatúrában is leginkább csak az lop, akinek ezt megengedik, de csak leginkább, és nem kizárólagosan. Valljuk be, ennek az ellenőrzése, hogy csak a csókosok gyarapodjanak, pláne ilyen becsületes úton (mi az, hogy, nagyon is!), jóval tökéletlenebb volt, mint manapság, a "demokratikus jogállam" tombolása idején.
Vagy...lehet, hogy ez csak a látszat? Lehet, hogy éppen most teszik föl a pontot az i-re, tetőzik be a kádári rendszerrel kezdődött erkölcsi válságot, amely egy számukra keserű tapsztalatokat hordozó forradalom megakadályozásának alighanem a legnagyobb garanciája? Hiszen minden áramlopó, adócsaló, megélhetési bűnöző mellé csak nem lehet egy APEH-est vagy rendőrt állítani, ha fejük tetejére állnak, akkor sem. De nem is akarnak. Többe kerülne a leves, mint a hús.
Tudják ezt ők is, és a nagyfene szigorkodás, a szólamok a "feketegazdaság kifehérítéséről" csak figyelemelterelésre jók. Ha sikerül egy ilyen magas színvonalú erkölcsi "értékrendet" meghonosítani az országban, hogy lopni nem bűn, csak lebukni, és az is csak annak, aki nincs olyan pozícióban, hogy ez következmények nélkül maradna, akkor sikerül gazdaságilag még mélyebbre, a mélytengeri bányászbéka (van olyan?) feneke alá is leküzdeni az országot.
Kinek jó ez? Ha az országnak és lakóinak nem is, valakinek, valakiknek biztosan. Másképp talán nem is csinálnák.
Kiss István