Hovatartozásunk, céljaink

2010. február 17. szerda, 08:55
Nyomtatás


Amióta a Magyar Fórumból nyilvánvalóvá vált a MIÉP indulása a választásokon, országjárásomon gyakran teszik fel a kérdést, miért nem egyenesen, saját indulás nélkül támogatjuk a Fideszt, ha már támogatjuk, és miért gyötörjük magunkat pénztelenül, az elhallgatás sűrű ködében. A válasz egyszerű: mert nem azonos velünk. Mi, a Magyar Megmaradás Közössége és a Magyar Út Körök Mozgalom támogatásával együtt is magyar radikálisok vagyunk, az eredeti és egyetlen és hangsúlyosan magyar gyökeres változást kívánó párt. Fő jelszavunk: „Se nem jobb, se nem bal – keresztény és magyar.” A Fidesz nem radikális párt. A néppártok és kereszténydemokrata pártok európai, középjobb családjába tartozik. Közel áll hozzánk, de sok mindent szelídebben és gyakorlatiasabban fogalmaz meg, és köti az európai néppártok szövetségének a fegyelme, ahová bennünket fel sem vennének. Ma a Fidesz–KDNP az egyetlen párt, amelyben megbízhatunk, még attól is függetlenül, hogy ez a bizalom mennyire viszonzott. (Egyébként viszonzott: sok tagjuk gondolkodása, érzelmei alig különböznek a mieinkétől.) Ezért mi alapos meggondolás után úgy véljük helyesnek, ha külön indulva küzdünk a hasonló célokért és a magunk eredményét is bedobjuk abba a kalapba, amely a kétharmados győzelmet, az alkotmánymódosítást vagy az új alkotmányt, a Szent Korona tan érvényesítését, a föld magyar kézben való megtartását, a teljes és valódi rendszerváltást jelenti. Az új, erős, gondoskodó magyar államot, a szociális piacgazdaságot, a magyar családok felvirágzását. Erre ma egyes-egyedül a jól szervezett, hatalmas Fidesz képes. De van egy másik ok is, ami miatt önállóan indulunk, és magunknak kérjük a támogatást. Magyar radikális pártként indul ezen a választáson a kétes elemekből álló, az MSZMP-MSZP és a volt SZDSZ, bizonyos zsidó szervezetek és titkosszolgálatok, valamint erősen kétes orosz elemek – Zsirinovszkij – által szervezett párt, a Jobbik is.

 Sokan azt hiszik, mert azt is terjesztik magukról, hogy ők a mi folytatásunk, helyettünk vannak, mert mi kiégtünk. De ez nem igaz. A Jobbik ugyan a forrás megjelölése nélkül zanzásítva átvette rengeteg jelszavunkat, gondolatunkat, politikai elemzésünket. Képviselőjelöltjei közül körülbelül nyolcvan korábban MIÉP-tag, jelölt, vezető volt és tőlünk lett elkötve, kötőféken kivezetve és szőrén megülve, ahogy a betyárok lopdosták a lovat a XIX. században. Mindegy. Ez a jobbról való bolsevista módszerű és célú bekerítése a magyar társadalomnak a legnagyobb veszély, ami a józan magyar kibontakozásra leselkedik. Mert sok-sok ember annyira el van csigázva, annyira bizalmatlanná vált a sok csalódás után, olyan szegény és kiszolgáltatott, hogy a legvadabb, legátlátszóbb ígéreteknek is felül. Elhiszi, hogy akar valami jót a magyarságnak egy párt, amelynek az üdvöskéje egy politikailag sokat próbált zsidó asszony, akinek a férje és így gyermekeinek apja, Baló György a pártállam legkörmönfontabb kiszolgálója, az önátmentés világrekordere, egy raccsoló mikrofonos, akinek magyar céljai sosem voltak, mert csak idegen, csak zsidó céljai vannak. És elhiszi, hogy Vona Gábor, ez a biztonságtechnikai üzletkötő, ez az akarnok el tudná vezetni ezt az országot. Ez a párt, amelynek elődjével mi sajnos szövetséget is kötöttünk, ma már nem a gárdisták és más jóhiszemű, radikális fiatal magyarok pártja, hanem a játékautomata üzemeltetőké, és sokkal régebbi gárdistáké, volt munkásőröké, katonatiszteké és rendőröké, titkosszolgálati figuráké, akik most már, közeledvén a reménybeli hatalomszerzés, kiszorítják a gárdistákat, akik menetelésükkel felhozták ezt a pártot és most már nem kellenek. Mi ez ellen a magyarságra leselkedő fő veszély, az újabb nagy átverés ellen küzdünk, mert erről, sajnos, nekünk van a legtöbb tapasztalatunk. Mi ismertük fel ennek az új „proletárpártnak” a mérhetetlen veszélyességét. Visszavesszük tőlük azokat a szavazatokat, amelyeket elraboltak tőlünk. Ez a kötelességünk, másként nem tehetünk.

 

Csurka István