2006.12.29. 

Hittünk a szeretetnek

"Hittünk a szeretetnek" címmel, a Ferences Család Konferenciája levelet bocsátott ki Szent Erzsébet magyar királylány, türingiai grófnő és ferences bűnbánó születésének 800. évfordulójára.

1.A nyolcszázadik évforduló: 1207-2007

Az előttünk álló 2007-es esztendőben ünnepeljük Szent Erzsébet magyar királylány, türingiai grófnő és ferences bűnbánó születésének nyolcszázadik évfordulóját. Az emlékév 2006. november 16-én nyílik meg, és 2007-ben ugyanezen a napon ér majd véget. A ferences harmadik rend pátrónájaként tiszteli, és az egész ferences család büszkén vallja magának. Szeretnénk megragadni ezt az egyedülálló alkalmat, és elétek állítani őt mint kivételesen szép példáját az Atyaisten iránti odaadásnak. Erzsébet ezt élte Krisztus követésében, és lénye egészen elmerült abban az Istenben, aki a Szeretet. A pápaságának programját jelentő Deus caritas est c. enciklikában XVI. Benedek pápa felidézi a keresztény ember legalapvetőbb döntését: Hittünk Isten szeretetének. Reméljük, hogy hitünk erősödésére szolgál majd, ha a jubileumi esztendő során mintegy újból találkozunk Szent Erzsébettel, akinek életét egyszer s mindenkorra megjelölte, hogy hitt a szeretetnek. Szent Erzsébet élete szinte eleven képét nyújtja Jézus Krisztus evangéliumának. Elismeri, hogy Isten az Úr mindenek fölött. Felfedezi, hogy az Atya Országába csak akkor tud belépni, ha mindenből kiüresíti magát és egészen olyan lesz, mint a gyermek. Minden következményével együtt teljesíti a szeretet új parancsát. Kiüresítette önmagát egészen addig, hogy az ínséget szenvedők szolgálatába állt. Felfedezte Jézust a szegényekben, a kitaszítottakban, az éhezőkben, a betegekben (Mt 25). Amikor mindenestül odaadta életét, Isten részvétét akarta élni, aki a Szeretet, és aki jelenvalóvá lesz a szegényekben. Azzal az eredetiséggel, amellyel Szent Ferenc is tette, Erzsébet minél szorosabban követni akarta Krisztust, aki bár gazdag volt, érettünk szegénnyé lett. Lemondott a világ hiúságairól és ambícióiról, az udvar pompájáról, kényelméről, gazdagságáról és fényűzéséről... Leszállt a vár magasából és a nyomorultak között ütötte fel a sátrát. Erzsébet, az első szentté avatott női ferences, Szent Ferenc evangéliumi kohójában égett tiszta arannyá. Jóllehet az ünnepelt évforduló dátuma a régmúlt homályába vész, mégis meggyőződésünk, hogy ha ebben az évben elmélyültebben szemléljük a szent alakját és művét, ha mélyére nézünk a legendáknak, akkor a mi életünk és tetteink is megnyílhatnak e mélységek felé.

2. Erzsébet élete és legendája

Erzsébet életét át meg átszövi a legenda, ami a személyiségének fontos jegyeit megragadó tisztelet, csodálat és imagináció gyümölcse. Minket inkább érdekel a legendák mögötti történeti valóság. Szeretnénk megismerni személyiségét, géniuszát, egyedülálló és semmi keretbe be nem illő életszentségét. A róla szóló legendák élénk színeket őriznek alakjáról, mintegy a tények metaforái, ezért ezeket is meg kell tartanunk. Ki volt Erzsébet? Magyar királylány, aki 1207-ben született II. Endre magyar király és felesége, az andechs-merániai hercegi családból való Gertrúd gyermekeként. A magyar hagyomány szerint Sárospatak várában született, a király kedvelt lakóhelyén. A hagyomány július 7-ére teszi születésének napját, de biztosak csak az évben lehetünk. A középkori nemesi szokás szerint Erzsébetet korán férjhez adták, mégpedig Türingia grófjához. Négyéves korában, 1211-ben adták át a német küldöttségnek, akik Pozsonyig jöttek érte, a magyar királyság akkori nyugati határára. Erzsébet a türingiai udvarban nőtt fel a tartományi gróf családjának többi gyermekével, köztük későbbi férjével, a korabeli szokás szerint. Tizennégy éves volt, amikor az esküvőt megtartották, és IV. Lajos türingiai tartományi gróf felesége lett. Három gyermeke született. Húsz évesen megözvegyült. 1231-ben halt meg, huszonnégy éves korában, és 1235-ben avatta őt szentté IX. Gergely pápa. A rövid időszakot jelző dátumok mögött hatalmas életút rejlik, amelynek során Erzsébet a Megfeszített mellé emelkedett az életszentség csúcsán, és az önmegtagadás és istenszeretet örök példájává lett számunkra. A keresztény nép körében lábra kapott egy félreértés bizonyos legendák és elnagyolt életrajzok miatt, miszerint Erzsébet magyar királynő lett volna. Természetesen soha nem volt Magyarország vagy Türingia királynője, hanem magyar királylány és Türingia tartományi grófnője (Landgräfin). Hagyományosan koronával a fején ábrázolják, amit nem mint királynő, hanem mint királylány vagy tartományi grófnő viselt.

3. Feleség és anya

Erzsébet társai és szolgálói elmondják, hogyan kezdte el Isten felé vezető zarándoklatát még egészen kiskorában: már gyermekként a túlvilági életre utaltak játékai, álmai és imái. 1221-ben, tizennégy évesen lett IV. Lajos türingiai gróf felesége. Lajos és Erzsébet együtt nevelkedtek mint egymás testvérei. Az esküvőt az eisenachi Szent György templomban tartották. Erzsébet egészen 1227-ig példás feleség, anya és grófnő volt, a német birodalom ragyogó nőalakja. Férjével való kapcsolata nem a korabeli mintát követte, ahol rendszerint a politika és a megalkuvás szempontjai érvényesültek, hanem valódi hitvesi és testvéri érzelmek tették gazdaggá. Erzsébet asszonyként is sok időt szentelt az imádságnak, éjszakába nyúlóan, a férjével közös hálószobában. Tudta, hogy egészen uráé, de szüntelenül hallotta a másik Úr szavát is: "Kövess engem!" Ebből a két szeretetkapcsolatból mély öröm és elégedettség fakadt, és nem okozott semmiféle megosztottságot lelkében. Isten volt a legfőbb és feltétlen érték, ami képessé tette Erzsébetet az emberi szeretetre férje, gyermekei és a szegények iránt. A rózsák csodája, ahogy a legendák elmesélik, nem mutatja be pontosan az ő kapcsolatukat a házasságban. Amikor férje meglepte Erzsébetet a teli kötény kenyérrel, feleségének semmi oka nem volt, hogy az irgalmasság cselekedetét elrejtse előtte. Nem miatta kellett a kenyereknek rózsává változniuk. Isten nem tesz fölösleges csodákat. Erzsébetnek három gyermeke volt: Hermann, a trónörökös, Zsófia és Gertrud, aki akkor született, amikor apja már halott volt (1227). Lajos gróf járvány áldozata lett, úton a Szentföld felé a keresztes csapatokkal. Erzsébet ekkor 20 éves. Amikor Lajos meghalt, Erzsébetben is meghalt a Landgräfin, és előlépett a bűnbánó asszony. Az életrajzírók eltérnek egymástól abban, hogy Wartburg várából elűzték vagy maga döntött úgy, hogy elmegy. A magányba és elhagyatottságba belépve hálaének csendül föl szívében, ezért énekeltet Te Deumot a ferencesek kápolnájában.

4. Erzsébet mint ferences bűnbánó

Erzsébet volt az a nőalak, aki Ferenc bűnbánói lelkiségét a leghitelesebben élte. Vitatott, hogy ferences "harmatrendi" volt-e? Látnunk kell, hogy korában a "terciárius" kifejezés még nem volt általánosan elterjedt. Volt azonban sok ferences bűnbánó, sok egyszerű férfi és nő követte a bűnbánat életeszményét, amit Szent Ferenc és követői prédikáltak. A Kisebb Testvérek 1224 végén vagy 1225 elején érkeztek Eisenachba, Türingia székhelyére, a tartomány gróf udvara pedig – élén Lajossal és Erzsébettel – a várostól nem messze eső várban élt. A nép között a ferencesek azt prédikálták, amit Assisi Szent Ferenctől tanultak, vagyis a bűnbánó életet: a világias életmóddal való szakítást, az imádság, az önmegtagadás és a irgalmasság cselekedeteit. Ezt az életfelfogást Ferenc a Hívekhez írt Levélben fejti ki. Egy Rudiger nevű testvér bevezette Erzsébetet a bűnbánó életbe, és ez mély nyomot hagyott benne, aki már addig is fogékony volt a lelki értékek iránt. Az életéről szóló korabeli forrásokból kétségtelenül kiderül, hogy Erzsébet ferences volt:

– Eisenachban egy kápolnát ad a ferenceseknek.

– Habitusnak való gyapjút sző a Kisebb Testvéreknek.

– Amikor várát el kell hagynia, egyedül és kitaszítottan, a ferenceseket kéri, hogy énekeljenek Te Deumot.

– 1228. március 24-én, Nagypéntek napján, kezét a csupasz oltárra téve nyilvános fogadalmat tesz a ferencesek kápolnájában. Ettől kezdve a bűnbánók szürke ruháját

hordja fogadalmának jelenként.

– A négy szolgáló, akiket a szenttéavatási eljárás során kihallgatnak, szintén magára ölti ezt a szürke habitust. Ez az "alázatos köntös", amiben Erzsébet akarta, hogy eltemessék, szerzetesi fogadalmat fejezett ki, ami új identitást jelentett számára.

– A Marburgban 1229-ben alapított kórházat Szent Ferenc oltalma alá helyezte, akit néhány hónappal azelőtt avattak szentté.

– A zwettli ciszterci apátság névtelen életrajzírója (1236) szerint Erzsébet "a Kisebb Testvérek szürke habitusát viselte". Következetesen valóra váltott elkötelezettség, hogy szegényen éljen, mindenét szétossza és koldussá legyen – vajon nem ezt kéri-e Ferenc is követőitől? Mindezeket más források is megerősítik, mutatva Erzsébet bűnbánó életét: elég elolvasni a ferences regulákat és más írásokat, a Memoriale propositi kezdetű vagy más bűnbánó regulákat, és világosan előttünk áll a Ferenc és Erzsébet közti mélységes összhang.

5. Erzsébet két fogadalma

Az életrajzi források Erzsébet két fogadalmáról beszélnek, az akkor szokásban lévő két módnak megfelelően. Az elsővel belépett a bűnbánók rendjébe még férje életében. Marburgi Konrád vizitátor kezébe engedelmességet és önmegtartóztatást fogadott. Konrád a keresztes hadjárat prédikátora volt, szegény és önsanyargató életű ember, valószínűleg egyházmegyés pap. Erzsébet személyesen választotta őt, Lajos beleegyezésével, mert Konrád szegény volt. A vizitátorok nem voltak szükségképpen ferencesek. A Regula non Bullatában (1221) Szent Ferenc elrendeli, hogy "egyetlen testvér se fogadjon fel engedelmességre asszonyt, hanem, miután megadta neki a kért lelki eligazítást, tartson bűnbánatot ott, ahol akar" (12,4). Erzsébet három szolgálója vele együtt fogadalmat tett, az imádság és aszkézis kis közösségét alkották az elöljáróvizitátor, Konrád felügyelete alatt. Férjének halála után követték őt a várat elhagyva, a szegények közé. Ők voltak vigaszai a magány és elhagyatottság keserű óráiban. Vele együtt ők is letették a második, nyilvános fogadalmat 1228 Nagypéntekén, és ezzel nővérközösség jött létre. Erzsébet módjára ők is szürke habitust vettek fel, és ugyanolyan eltökélten terjesztették az isteni részvét üzenetét. Együtt dolgoztak és étkeztek, együtt jártak ki a szegényekhez, és Erzsébet velük küldött ételt a rászorulóknak. Lakóhelyükön együtt imádkoztak. Ez immár teljes értelemben szerzetesi életnek mondható, amelyet fogadalmas nők élnek, szigorú klauzúra nélkül, szociális munkának szentelve magukat: szegények, kitaszítottak, zarándokok gondozása. A vita consecrata egy fajtája volt ez, a világban élve. Évszázadoknak kellett eltelnie, hogy az Egyház elismerje a női szerzetességnek ezt a formáját, amelyben érvényesült a közösség eszménye, de szigorú klauzúra nélkül. Abban az időben a monasztikus élet volt az egyetlen kánoni forma, amit az Egyház a női szerzetesi közösségeknek megengedett. Erzsébet képes volt összeegyeztetni két nagy vágyát: az Istennel való bensőséges együttlétet és a szegények tevékeny szolgálatát. Mariam induit, Martham non exuit; magára öltötte Mária szerepét, de nem vetette le Mártáét .Ma több mint 400 női ferences szerzetesi közösség él az ún. Szabályozott Harmadik Rend regulája szerint. Mintegy százezer fogadalmas nő követi Erzsébetet a tevékeny és szemlélődő élet egységében, és örököseinek nevezhetjük őket.

6. Irgalmas szívű grófnő és bűnbánó

Erzsébet rövid életét egészen betöltötte a szeretetszolgálat, az öröm és a szenvedés. Nagylelkűsége és az ínséget szenvedők iránti kötődése botrányt keltett Wartburg udvarában. Nem illett közéjük. Sok hűbéres őrültnek tartotta. Itt talált rá egyik legnagyobb keresztjére: saját társadalmi közege nem ismerte az irgalmasságot. Férje távollétében, élve tekintélyével mint tartományi grófnő képes volt kezelni az éhínség jelentette válságot. Megnyitotta a tartomány éléstárait és élelmet osztott. Erzsébet személyesen szolgálta a nyomorultakat, a szegényeket és betegeket. Szent Ferenc módjára ápolta leprásokat, a leginkább megvetetteket. Nap nap után, óráról órára, egyik szegényt a másik után ellátva Isten részvétét árasztotta a fájdalom és nyomorúság őt körülvevő folyamába. Erzsébet Krisztust látta minden szerencsétlenben (Mt 25,40). Ebből merített erőt a természetes utálat legyőzéséhez, egészen odáig, hogy megcsókolta a leprások sebeit. A segítésben azonban nemcsak szívét, de eszét is használta. Tudta, hogy az intézményes szeretetszolgálat sokkal hatékonyabb és tartósabb. Még férje életében adakozott kórházak építésére Eisenach és Gotha városában. Később ő építette Marburg kórházát, özvegyi életének kedves művét. Szerzetesi közösséget alapított ellátására nőismerőseivel és szolgálóival. Saját kezével dolgozott: a konyhában, a kórházban, és elküldte szolgálóit, amikor helyette akartak mosogatni. Megtanult fonni, és így dolgozott a szegények javára és a megélhetésért.

7. Erzsébet, a szemlélődő és a szent

Az életszentség az Egyház történetében úgy jelenik meg, mint őrültség, a kereszt botránya. Erzsébet életszentsége pedig valóban őrültség volt. Életében a szeretet tökéletessége különleges ragyogással áll előttünk. Egész élete a szeretet himnusza, ezt mondja ki a szolgálatban és az önmegtagadásban, ez a szeretet árad ki a nagylelkű jóságban. Egyszerűen akarta élni az evangéliumot, ahogy Ferenc mondaná: sine glossa, annak minden lelki és testi következményével. Nem hagyott ránk írásokat, de életének megannyi mozzanatát csak az evangélium szó szerinti értelmezésével lehet megmagyarázni. Valóra váltotta Jézus evangéliumi életprogramját:

– Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megnyeri azt (Lk 17,33, Mk 8,35).

– Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen (Mk 8,34-35).

– Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el amid van és oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj és kövess engem (Mt 19,21).

– Aki jobban szereti apját vagy anyját... fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám (Mt 10,37). Erzsébet izzó belső ereje az Istennel való kapcsolatából fakadt. Imája mély és állhatatos volt, olykor az elragadtatásig menően. Szüntelenül az Úr jelenlétében élt, és ez adott neki erőt és örömet, ezt vezette a szegények közé. Ugyanakkor a szegényekkel való találkozása is ösztönözte hitét és imádságát. Isten felé tartó zarándokútját az elszakadás mérföldkövei jelzik, mígnem egészen kiüresítette önmagát, mint Krisztus a kereszten. Végül csak a szegényes, szürke bűnbánói habitus maradt meg neki, amelyet szemfedőjének akart. Erzsébet alakjából öröm és béke sugárzott. Lelkének mélyén a béke birodalma uralkodott. Nehézségek, magány és szenvedés közepette életre váltotta a "tökéletes boldogságot", amit Ferenc tanított. "Boldoggá kell tennünk az embereket" – szokta mondani szolgálóinak-nővéreinek.

8. Befejezésül

Erzsébet életével a remény tündöklő üstököse vonult végig ennek a világnak az egén. Sok lélek sötétjébe hozott világosságot, sok szomorú szívnek boldogságot. Ki tudná megszámolni, hány könnyet törölt le, hány sebet gyógyított be és hány emberben ébresztette fel ismét a szeretetet. Életszentsége gazdag az új vonásokban és kiváló erényekben. Immár nemcsak vértanúk és szüzek jutnak el az oltár magasába, hanem egy feleség, egy anya, egy özvegy is. Erzsébet bejárta a keresztény szeretet tökéletességének útját mint világi személy, feleség és anya, de a második fogadalma után már Istennek szentelt személy, a nyomorultak mentésére elkötelezett szerzetes lett. Szent Ferenc Harmadik Rendje, a szabályozott és a világi egyaránt, szeretné föleleveníteni szent pátrónájának emlékét születésének nyolcszázéves évfordulóján, és újból mindenki elé állítani alakját mint az evangéliumi önátadás ragyogó példáját. A ferences család tiszteleg az első nő előtt, aki Assisi Szent Ferenc életpéldája nyomán elérte az életszentséget Krisztus követésében. Emlékezésünknek az a célja, hogy Erzsébet jobb ismerete és az iránti való megújuló csodálat az Úr békéjének eszközévé alakítson minket, és megtanuljuk, hogyan enyhítsük a körülöttünk élők nyomorúságát, tegyük emberibbé az életkörülményeket, és mi is letöröljük mások könnyeit. Sugározzuk az Atya szeretetét mindenütt, ahol nem ismerik a részvétet. Erzsébet eltökélt hűsége erősítse a mi kitartásunkat is. Példája és közbenjárása világítson utunkon, hogy mi is eljussunk az Atyához, minden szeretet forrásához, aki a jó, a legfőbb jó, a béke és öröm.

Róma, 2006. november 17., Szent Erzsébet ünnepén

Fr. Mauro Jöhri, OFMCap Fr. José Rodríguez Carballo, OFM

miniszter generális miniszter generális

a Ferences család konferenciájának soros elnöke;

Fr. Joachim Giermek, OFMConv Fr. Ilija Zivkovic, TOR

miniszter generális miniszter generális

Encarnación Del Pozo, OFS Sr. Anísia Schneider, OSF

miniszter generális a SzHR Koordinációs Iroda elnöke

(forrás:ofm.hu)