2007.02.02. 

Főhajtás a második világháború áldozatai előtt

Hagyományosan január utolsó vasárnapján emlékeznek meg Derecskén a második világháború helyi katonai és civil áldozatairól. A mostani egyúttal az ökumenikus imahét zárásával esett egybe. A református templomban dr. Csohány János professzor igehirdetését hallhatták az egybegyűltek. A lelkész-teológus külön köszöntötte a messzi földről, a testvértelepülésről, Székelykeresztúrról érkezett küldöttséget. "Imádkozzatok és buzgón éljetek!" - utalt a lelkész a verssorra, amelynek jegyében telt az imahét, illetve arra, hogy a szív együtt dobbanása is fellelhető a nagy távolság ellenére is testvéreinkkel, akikkel együtt járultak az Úr asztalához úrvacsorát venni. Igehirdetésében a lelkész elmondta, hogy több mint hatvan évvel ezelőtt a nagyhatalmak torzsalkodása következtében több tízmillió ember pusztult el. Magyarország aránytalanul nagy áldozatot szenvedett el. Az egy-egymillió kétszázezer körüli magyar áldozat sok volt egy ekkora nemzetnek - húzta alá. Az áldozatok között ott voltak a katonák, akik parancsot teljesítve életükkel fizettek a hazáért. A fogságba esettek pedig olyan körülmények közt sínylődtek, amely nem egyezett a nemzetközi szerződésben foglaltakkal. "Meg kell állni és fejet hajtani az áldozatok előtt, hogy soha többé ne ismétlődjön meg ez a szörnyűség" - figyelmeztetett a lelkész. Bakó István polgármester - mielőtt felolvasta volna a világháború katonai és civil áldozatainak nevét - aláhúzta: embertelen körülmények között pusztult el a doni csatában a magyar hadsereg döntő többsége, akik között derecskeiek is voltak. "Az emberiség nem tanult múltjából, újabb háborúkat indítanak egymás ellen. Miközben politikusaink paktumokat kötnek, országhatárok választják el az egy nemzethez tartókat" - utalt a jelenlévő erdélyi küldöttségre, amely a határ túloldaláról érkezett. A templomkertben álló második világháborús emlékműnél az önkormányzat, az egyház, a politikai pártok képviselői, valamint az áldozatok hozzátartozói elhelyezték a megemlékezés koszorút, virágait.

(forrás:reformatus.hu)