2007.02.23. 

Németh László prelátus felszólalása az 1956-os könyvbemutatón

Február 15-én a Római Magyar Akadémián négy olasz nyelvű könyvet mutattak be, amelyek mindegyike az 1956-os magyar forradalomnak állít emléket. A felszólalók között volt Németh László prelátus, a Pápai Magyar Intézet rektora, aki előadását magyar nyelven is összefoglalta hallgatóinknak Clemente Manenti: Magyarország 1956, A bíboros és őrzője c. könyvéről.

"Két olyan részletkérdést szeretnék felvetni, ami Manenti könyvének olvasása során merült fel bennem. Mindszenty bíboros Emlékiratainak olasz kiadásában így írja le kiszabadulásának történetét:

’’Az ajtó kinyílt és belépett a rétsági honvédség tiszti szakasza. Pallavicini őrnagy tudomásomra hozta: Ön szabad. Azonnal indulhatunk Budapestre.” 1998-ban a Vigíliában megjelent tanulmányomban utaltam arra tényre, hogy azoknak a katonáknak személyes tanúságtétele alapján, akik 1956. október 3-án Felsőpetényben voltak, állítható, hogy Pálinkás Pallavicini Antal 1956. október 30-án nem volt tagja annak a katonai küldöttségnek, amely érte jött Felsőpeténybe.

Egy tavaly megjelent tanulmány ezt a tényt megerősítette. Balogh Margit “A Katolikus Egyház és a forradalom, Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig” c. tanulmányában egy egész fejezetet szentel a bíboros kiszabadításának. Kutatásának eredményét így foglalja össze:

’’Mindszentyt tehát nem kellett kiszabadítani, már szabad volt, amikor 30-án este érte jött a rétsági honvédség egy tiszti alakulata, hogy éjszakára a laktanyába szállítsák. Bár maga Mindszenty József említi emlékirataiban, mégsem volt e tisztek egyike sem az 1957. december 10-én kivégzett Pálinkás (Pallavicini) Antal.”

Néhány évvel ezelőtt a probléma tisztázása érdekében kutatást végeztem a budapesti Mindszenty Archívumban. Sikerült megállapítani, hogy Pálinkás Pallavicini Antal neve később került a szövegbe, az Emlékiratok publikálásra történő szerkesztése során. Az eredeti szövegben, amelyet Mindszenty saját kezűleg írt, és amelyet később legépeltek, Pálinkás neve nem található meg. A történeti források szerint Mindszenty a rétsági laktanyában találkozott Pálinkás Antallal. Az Emlékiratokban azonban a szerkesztés során a két történetet egybeolvasztották, feltehetően a rövidítés szándékával. Ezzel azonban az 1974-ben kiadott Emlékiratok nem a történeti tényt közölte, hanem érdekes módon jobban kihangsúlyozta a bíboros és Pálinkás kapcsolatát, ami ténylegesen igazságtalan halálra ítélésének oka volt.

Manenti könyvében az egyik alfejezet címe: Egy csirke bakanccsal. A szerző Mindszenty Emlékiratait idézi olaszul: az utolsó pillanatban valaki hozott egy csirkét. (109.oldal). Ez a mondat meglepett, mert az Emlékiratok magyar kiadásában nem található. Mindszenty bíboros által írt eredeti, már idézett kéziratban viszont benne van. Az Emlékiratok olasz kiadásának alaposabb tanulmányozása és összevetése a magyar kiadással arra az eredményre vezetett, hogy a két szövegben több helyen eltér egymástól, tehát az olasz (így a német, és az angol) kiadás nem egyszerűen a magyar szöveg fordítása, hanem több esetben más szöveg. Ez a tény megerősítette egy másik felvetésemet, amelyet a már idézett 1998-ban publikált tanulmányomban megemlítettem: tanulmányozni kellene Mindszenty Emlékiratait szövegkritikai szempontból, mert a fent említett tényekből egyértelmű, hogy az Emlékiratokat a korabeli dokumentumokkal való összevetés és szövegkritika nélkül nem lehet történeti forrásként kezelni. Manenti könyve azon túl, hogy egy élvezetes olvasmány, nagyon hasznos volt számomra, hozzásegített ahhoz, hogy két korábbi tézisemet ismételten tisztázzam, amiért nagyon hálás vagyok a szerzőnek, a hallgatóságnak pedig kívánom, hogy hasonló élvezettel olvassa ezt az értékes könyvet."

(forrás: Vatikáni Rádió)