2007.02.23. 

A mocsári béka helyzete

Gyurcsány és Kóka egymást felül (vagy alul) múlva igyekszik bizonygatni, hogy az országnak ma a nyugalom, a csend, a béke kell. Akik pedig szót emelnek az általuk vezényelt folyamatok ellen, azok az ország érdekeinek ártanak – de ha valaki a kritikáját az utcán is merészeli hangoztatni, az már csőcselék. Ők azt szeretnék, hogy mindenki elhiggye minden szavukat, és inkább higgyenek nekik, mint saját tapasztalataiknak – szerezzék ezeket a tapasztalatokat kórházakban, orvosi rendelőkben, iskolákban, megszüntetett vasútvonalak mellett, bezárt posták előtt, munkanélküliként, vagy munkájuk elveszítésétől rettegve, magyar árut jórészt hiába keresve a bevásárlóközpontokban, az EU étkezési és egyéb szemetet elviselve, a Rákóczi úti bezárt üzletek előtt sétálva, a közüzemi csekkek befizetéséhez az utolsó fillérjeit (emlékszik még valaki egyáltalán a fillérekre?) összekaparva.

Eljött a XXI. századi 7 krajcár ideje. És ezért ne szóljon senki? Ne kérdezze meg senki, hogy ez miért van így? És hogy muszáj ennek így lennie? Hogy miért mi vagyunk ebben a helyzetben, miért nem ők? És mi az akadálya annak, hogy helyet cseréljünk? A fő akadálya az, hogy ők azt mondják, hogy ez rendzavarás – pedig csak az ő rendjüknek a megzavarása. Hogy mi az ország érdeke, azt inkább ne ők mondják meg – láthatjuk, hogy hová jutott az ország az ő vezetésük alatt. Elhiszi azt valaki (aki gondolkodik), hogy az ország érdeke, hogy az élről a sereghajtók közé kerüljön? Hogy a világranglistákon csak a halálozási, az öngyilkossági, az abortusz, az ittasság, a depresszió területén tudunk az élmezőnybe kerülni? Gyurcsány ’’csak” mindent megtesz azért, amit Kóka már nyíltan ki is mondott, miszerint ’’A mocsári békákat sem kérdezik meg, mielőtt lecsapolják a mocsarat.” A mocsári béka ebbe belepusztul. Kókáék ezt szánják nekünk is, amikor elveszik életfeltételeinket. Rá kell ébresztenünk őket, hogy mi nem vagyunk mocsári békák, hanem ők azok a kétéltűek (kétlakiak) akiktől el kell venni jelenlegi életfeltételeiket, mert hiába csókolják meg akár egymást is, sohasem lesz belőlük árgyélus királyfi.

Dr. Fenyvessy Zoltán