2007.01.12. 

''Emlékezni, látni, megnevezni és sohasem félni"

Január 3-án hosszan tartó betegség után elhunyt Nagy Gáspár költő. A Kossuth- és József Attila-díjas alkotót 57 éves korában, türelemmel és méltósággal viselt hosszú szenvedés után, múlt hét szerdán érte a halál. "Nagy Gáspár munkásságát a magyarság sorskérdései iránti érzékenység és a felelős emberi létezés igénye határozta meg. Emlékezni, látni, megnevezni és sohasem félni - költői szerepvállalásának vezérlő elveihez mindvégig hűséges maradt" - fogalmazott az MTI-hez eljuttatott nekrológban a Magyar Katolikus Rádió, amelynek kulturális szerkesztőségét 2004 óta a költő vezette. Nagy Gáspár magyar költő egy dunántúli kis faluban, Bérbaltaváron született 1949. május 4-én. Szülei földművesek voltak. Gyermekkorának két meghatározó élményköre a paraszti élet és a kereszténység volt. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett. 1971-ben Szombathelyen szerzett népművelő-könyvtáros diplomát. 1971-től Budapesten könyvtárosként dolgozott előbb rövid ideig a Zrínyi Katonai Műszaki Főiskolán, majd a Szabó Ervin Könyvtár fiókkönyvtáraiban, 1974-75-ben pedig a Magyar Írók Szövetsége könyvtárában. 1972-75 között esztétikai tanulmányokat folytatott. 1976-1980 között a Móra Kiadó lektora. 1981-től 1985-ig a Magyar Írók Szövetségének titkára. Az írószövetség könyvtárosaként, majd titkáraként személyesen megismerte szinte az összes élő magyar írót, találkozott Közép-Kelet Európa sok művészével is. 1985-től a Bethlen Alapítvány titkára. Ez az alapítvány írók, művészek kezdeményezésére jött létre, hogy közadakozásból díjakkal ismerje el és segítse a magyar nemzet épülését. Nagy Gáspár 1988-tól a Hitel című folyóirat szerkesztője. Ez a folyóirat volt az első legálisan engedélyezett ellenzéki lap, melynek Nagyon fontos szerepe volt a rendszerváltás szellemi folyamataiban. Az 1956-os forradalom eszméi már gyermekkorában megragadták Nagy Gáspárt. Szemléletét meghatározta 1968: a Prágai Tavasz leverése ébresztette arra a fiatal költőt, hogy személyes feladatának érezze a diktatúra elleni küzdelmet és nyíltan szót emeljen a történelem tényeinek meghamisítása ellen. Költészetének kezdetektől fogva fontos motívuma lett “ötvenhat” , “október” és “hatvannyolc”. Aktív tagja volt a Fiatal Írók József Attila Körének a hetvenes években. Kezdettől munkatársa volt nyitott szemléletű folyóiratuknak, az 1975-ben indult Mozgó Világnak, melynek szerkesztőit a politikai hatalom 1983-ban leváltotta. 1984-ben az Új Forrás című folyóiratban jelent meg az Örök nyár, elmúltam kilenc éves című “rendszerváltó verse”, mely nyíltan követeli az 1956 októberi forradalom kivégzett miniszterelnökének, Nagy Imrének az eltemetését és gyilkosainak néven nevezését. E verse miatt 1985 márciusában elbocsátották írószövetségi állásából. 1986-ban a Tiszatáj című folyóiratban megjelent A fiú naplójából című verse miatt pedig a folyóirat szerkesztőit váltották le. Nagy Gáspár költészete a magyarországi rendszerváltás folyamatának érzékeny ösztönzője és kritikus megítélője. ’’Emlékezni, látni, megnevezni és sohasem félni – eme szemléleti alapelvek szerint épül Nagy Gáspár költészetének morális és poétikai rendje” – írja a költőről szóló monográfiájában Görömbei András irodalomtörténész. Nagy Gáspár neve és költészete összeforrt az ötvenhatos forradalomra való emlékezettel. ’’Rendszerváltó” verseiben átütő erővel szólt arról, hogy a magyarországi forradalomra, a mártírokra emlékezni kell, a temetetlen halottakat pedig el kell temetni. Kultikussá vált versei 1984-ben az Új Forrásban, majd 1986-ban a Tiszatáj folyóiratban jelentek meg, a közlésért a párthatalom menesztette a szerkesztőket. Mintegy húsz vers-, próza- és esszékötete jelent meg, fordított a modern közép-európiai lírából. A 2006-os könyvhétre jelent meg a Püski Kiadó gondozásában az 1956 fénylő arcai című, Kiss Iván grafikusművésszel közös emlékkötete.

szerk