2007.01.19. 

Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét

(Nemzeti Színház Stúdiószínpad)

Regényformában Az ötödik pecsét 1963-ban jelent meg, és még ebben az évben látott napvilágot Sánta Ferenc másik műve, a Húsz óra, aminek műfaját krónikaként határozta meg. Mindkét alkotását a Kádár János-i kötélkor vége felé, a ’’konszolidáció” kezdetén tette közzé, s mondanivalójuk, üzenetük miatt az akkori kultúrpolitika azonnali kedvenceivé váltak, s ebben a dédelgetett állapotukban közel harminc évig meg is maradtak. Az elvtársaknak roppant mód tetszett, hogy Az ötödik pecséttel és a Húsz órával a Horthy korszakot pellengérre tudják állítani, jó nagyokat rúghatnak belé, és a magyar népet a nyilas hatalomátvétel után elkövetett bűneivel szembesíteni és azokért felelősségre vonni lehetett. Az ötödik pecsétből 1975-ben Fábry Zoltán rendezett filmet, a regényt számtalan nyelvre fordították le, Sánta Ferencet pedig az ’’átkosban” is kitüntették: kétszer adták – 1956-ban és 63-ban – a József Attila-díjat, egyszer – 1973-ban – a Kossuth-díjat. A rendszerváltás után, 1991-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét érdemelte ki, 2004-ben pedig a Magyar Művészetért-díjat. Sánta Ferenc jó ideje visszavonultan él, az 1980-as évek vége felé zajló társadalmi-politikai mozgolódásokban nem vett részt, azóta is – szinte tüntetőleg – távol tartja magát mindenféle megnyilvánulástól, művei alig-alig jelennek meg, s azok is inkább a régieknek újabb kiadásai.

A Nemzeti Színház Az ötödik pecsét drámaváltozatát tavaly november 16-án mutatta be Jordán Tamás rendezésében. Hamvai Kornél írta át színpadra, és ez az átdolgozás határozottan jót tett a műnek, ugyanis Hamvai általános érvényű, bármilyen korban előforduló eseménysorrá alakította át ezt az 1944 novemberében játszódó történetet. A néző ugyan látja, hogy a testi-lelki bántalmazásokat nyilas keretlegények hajtják végre, mert árpádsávos karszalag van rajtuk, de azzal is tisztában van, hogy az ehhez hasonló, vagy még az ezt is felülmúló sok-sok kegyetlenséget ugyanilyen bestiális módszerrel követték el az ávósok az 1950-es években, például a hírhedt Andrássy út 60-ban is. A kihallgató tisztnek nincs saját neve, csak Civilruhásnak titulálják, és ez a név nélküliség a figura általánosságát emeli ki. A Civilruhás eszmefuttatásából akár egy mai piáros is tanulhatna, szerinte az ember lelkét kell megtörni, ezáltal maradék önbecsülésétől is megfosztani, mert amíg pislákol benne valamiféle öntudat, addig képes az ellenállásra, és nem lehet engedelmes barommá zülleszteni. Ezt a tételt napjaink tudatiparosai alkalmazzák is...Az ötödik pecsét mondanivalóját kitágítható, és vörös, vagy barna, netán bármilyen színű ember- és életellenes rendszert föl lehet mutatni vele, mert amíg világ a világ, addig mindig lesznek egyeduralomra törő ideológiák, amik a saját, nagynak és szépnek tartott eszméjük nevében üldözik és megölik azokat, akik ezt másképpen gondolják. Az ötödik pecsétben olyan mindentől távolmaradó, csigaházukba visszahúzódó kisemberek szerepelnek, akik fölött csak úgy átrobog a történelem: az órásmester, a könyvügynök, az asztalos, a kocsmáros, e két utóbbi felesége csupa átlagfigura. 1944 novemberének vége felé a férfiakat az ivóból a nyilasok elhurcolják, majd nagyon megverik, és az önbecsülésüket végképp szétzúzó próbatétel elé állítják őket. Hárman nem sétálnak bele a kelepcébe, inkább meghalnak, csak az órásmester adja be a derekát, és megtört lélekkel, de élve hagyja el a kínzóhelyet.

Az ötödik pecsét két este és két éjszaka eseményeit mutatja be, s nem más, mint egy olyan okos, rafináltan elmondott példabeszéd, ami a publikum tagjait is válaszadásra kényszeríti. Az első felvonásban a nézőknek és a darab szürke hőseinek elméletben kell válaszolniuk arra a kérdésre, hogy melyik életformát választanák: az erkölcsös, de szenvedéssel telit, vagy a könnyebb, de morálisan kifogásolhatót. Majd a második felvonásban gyakorlatban is kipróbálhatják magukat, és csupán az egyikük bukik meg a vizsgán, hárman kiállják a próbát, de azt az egy meghunyászkodót sem lehet egyértelműen elítélni, mert az élni akarás parancsa mindenek felett álló. A színészek megtesznek mindent, ami tőlük telhető. A kekeckedő, ugyanakkor megalkuvó órásmestert Benedek Miklós jó pesti rutinnal alakítja. Hollósi Frigyes kocsmárosa telitalálat, igazán hatásosan állítja a publikum elé ezt a nyilasokat és a kommunista szimpatizánsokat is készségesen kiszolgáló bumfordi kispolgárt. A kissé darabos asztalost Csankó Zoltán igencsak nagy megjelenítő erővel formálja meg. A sima modorú könyvügynök figuráját Újvári Zoltán viszi fel a színre. Rátóti Zoltán a kimért Civilruhást, Mertz Tibor a féllábú fényképészt, a kocsmárosnét Pásztor Edina, az asztalos feleségét Varga Mária játssza. (Képünkön : Hollósi Frigyes és Benedek Miklós.) Horesnyi Balázs négy részre osztott díszletét fénynyalábok választják el egymástól, így nyílik lehetőség a különböző helyszíneken: a kocsmában, a lakásokban és börtönben zajló események bemutatására, Dőry Virág jelmezei pedig a korhű miliő felidézésében segítenek. Az ötödik pecsét kérdései bizony ma is az ember elevenére tapintanak.

Dr. Petővári Ágnes