2007.01.19. 

"A mai MDF-et kizárólag a zsákmányszerzés vezeti"

Beszélgetés Szőke Lászlóval, az MDF volt alelnökével

 „Magyarországnak szüksége van arra a nyugodt, békés hangra, amit az MDF képvisel”- mondta Ön 2005. december közepén Salgótarjánban. Azóta egy év sem telt el, s úgy határozott: kilép a pártból. Talán elnémult a béke hangja?

 Magyarországnak valóban szüksége van egy nyugodt, békés hangra a jobbközép politikai fertályon. Hittem benne, hogy az MDF ezt a szerepet be tudja tölteni, de az elmúlt időszak eseményei miatt úgy gondolom, hogy erre már képtelen.

 Ön a XI. kerületi önkormányzatban nyert mandátumot 2006-ban; az MDF pedig a szocialista Molnár Gyula polgármesterrel kötött egyezséget a nagy létszámú Fidesz-frakció helyett. Ez azt jelenti, hogy a kerületi alapszervezetnek jobb a kapcsolata a helyi MSZP-vel, mint a Kupper által vezetett Fidesszel?

 Nem erről van szó. Az elmúlt időszakot Molnár Gyula polgármester 20-18-as többséggel „végigkormányozta”. Ősszel viszont a 38 tagú testületben az MSZP-SZDSZ 19 mandátumhoz jutott. Ezért úgy gondolta a polgármester, hogy a 2 fős MDF-frakcióból ha akár egy képviselő is támogatja, akkor végig tudja vinni a következő 4 évet. Feleslegesnek tartotta tehát, hogy más, nagyobb létszámú frakcióval, akár a Fidesszel, akár a KDNP-vel szövetséget kössön. Úgy gondolta: az MDF-es támogatáshoz olcsóbban jut hozzá.

 Az egyik országos napilapból idézek: „Szőke - mint mondta - nem volt ellene az egyezségnek, de jobb kondíciókat szeretett volna kiharcolni.” Mit szeretett volna elérni, s ki gátolta meg Önt ebben?

 Egy-két héttel az önkormányzati választások után kezdődtek el Molnár Gyulával a tárgyalások, ezekben az elején magam is részt vettem. A polgármester kifejtette, velem nem szívesen dolgozna együtt, s én mondtam: ez kölcsönös dolog. Ezután volt egy kerületi elnökségi ülés, ahol úgy határoztak, hogy Fodor Vince legyen az MDF potenciális alpolgármester-jelöltje. Ezt tudomásul vettem és elfogadtam, sőt támogattam is, de egy feltétellel: megfelelő kondíciók legyenek a bemenetelhez. Számomra a legfontosabb feltétel az volt – s a kerületi MDF elnöksége ezt szavazással meg is erősítette – : úgy bemenni a polgármesteri vezetésbe, hogy a többi jobboldali párt, jelen esetben a Fidesz, a KDNP és a MIÉP is támogassa ezt. Ez azt jelentette, hogy olyan kondíciókat kell kiharcolni Molnár Gyulánál, ami nem csak az MDF-et, hanem a többi jobboldali pártot is bizonyos szempontból helyzetbe hozza. A tárgyalások során viszont az MDF folyamatosan engedett. Elkezdtek jó néhányan rettegni attól a kerületi elnökségben, hogy mi lesz akkor, ha a Fidesz, vagy a KDNP beelőz minket. Ráadásul olyanok is voltak, akik – vélhetően egzisztenciális okokból – azt képviselték, hogy minden feltétel nélkül be kell menni a vezetésbe. A végső megállapodásban – többek között – benne volt az: 4 bizottságban jobboldali többség lesz, így az MDF lesz a mérleg nyelve. A megállapodás másik fontos pontja a külső bizottsági helyek elosztásához kapcsolódik. Az MDF-nek, arányosan 2 külső bizottsági hely járt volna, de mi 6-ot kapunk, az MSZP és az SZDSZ rovására. De ez nem így történt, mert kiderült: a 17 képviselővel jelenlévő Fidesz, KDNP és MIÉP összesen csak hat külső tagot jelölhet. Tehát a plusz 4 helyet a jobboldaltól vettük el. Egyszóval nevünket adtuk a partnereink lerablásához. Amikor ezzel szembesültem azon a testületi ülésen, ahol a bizottsági helyek kerültek elosztásra, azt mondtam: ez így nem becsületes, és számomra vállalhatatlan, s a Fidesszel, a KDNP-vel és a MIÉP-pel együtt kivonultam a teremből.

 A helyi alpolgármestereket- így az MDF-es Fodor Vincét is -, tavaly november 29-én egy rendkívüli testületi ülésen választották meg. Mi indokolta, indokolhatta a rendkívüliséget?

 November 30-án volt a helyi MDF-ben egy tisztújító közgyűlés, és attól tartottak Molnárék, ha akkor új vezetés kerül a szervezet élére, nagy valószínűséggel az az előzőekben közölt feltételrendszert – s nem Fodor személyét – már nem fogja elfogadni. Ez volt véleményem szerint az indoka a rendkívüli ülés összehívásának. Tehát egy nappal meg kellett előznie tisztújító közgyűlésünk időpontját. Gondolom Fodor Vincéék súghattak Molnárnak. Sokat elárul az is, hogy a kerületi MDF korábbi elnöksége úgy döntött: nem viszi be a közgyűlés elé a megállapodás tényét sem, azzal az indokkal, hogy ez nem a tagságra tartozik. A régebbi elnökség azt hangoztatta, hogy a kerületi MDF szervezet érdekében kell megkötni az egyezséget, ám meg sem kérdezték a tagokat, hogy elfogadjuk-e Molnárék feltételeit. Úgy látom, nem a helyi alapszervezet, hanem jó néhány ember egzisztenciális érdekéről volt/van szó.

 Almássy Kornél az MDF budapesti elnöke -a sajtó szerint- furcsállta az Ön nyilatkozatát, miszerint egyeztetés nélkül, ultimátumszerűen kapták meg a bizottsági struktúráról szóló listát. Mint fogalmazott, ennek a „nemegyeztetésnek” köszönhetően töltheti be Szőke László a Városgazdálkodási Bizottság elnöki posztját, és tagja lehet a Vagyongazdálkodási Bizottságnak a XI. kerületi önkormányzatban. Ha csak Almássy verzióját ismerném, azt mondanám, maga egy hálátlan ember…

 Almássy Kornél soha nem volt önkormányzati képviselő, így szerintem fogalma sincs arról, hogy mit jelentenek ezek a posztok. Az ő önkormányzati hozzáértéséről annyit, hogy az V. kerületben indult polgármesterjelöltként, ahol annyira tudta „meghúzni” a listát, hogy 0 képviselőt szerzett az MDF a Belvárosban. Tehát ez is „bizonyítéka” a témához való hozzáértésének. Abban, hogy tagja vagyok a Vagyongazdálkodási Bizottságnak, nincs semmi furcsa, hisz minden képviselő tagja valamelyik bizottságnak. S abban sem látok kivetnivalót, hogy én, aki 1990 óta vagyok önkormányzati képviselő, betöltsek egy bizottsági elnöki posztot. Egyébként a 18 jobboldali – most már Fodort nem számítom ide – képviselő közel fele vagy bizottsági elnök, vagy tanácsnok.

 Függetlenként is megőrizheti tisztségeit?

 Megőrizhetem. De ha az MSZP-SZDSZ és Fodor úgy döntenek, hogy leváltanak, akkor ezt meg tudják tenni. Mint ahogy megtették azt a rendkívül felháborító dolgot, hogy közölték: a MIÉP képviselője nem lehet bizottsági elnök, illetve megmondták, hogy a Fideszből ki lehet az, s ki nem.

 Információm szerint november 30-ai tisztújításon szervezeti tisztségéről leváltották Fodor Vincét és mindenki mást is, aki támogatta az egyezséget és Somogyi Istvánt, az MDF volt polgármester-jelöltét választották meg…

 Így van. Az elnökségbe pedig egyrészt fiatal, másrészt olyan embereket választottak be, akik az önkormányzati választásokon a legjobb eredményeket érték el. Kb. 70 ember volt jelen a szavazásnál, és jellemző, hogy az elnökségi tagságért indult Csapody Miklós csupán 17 szavazatot kapott.

 Mi volt erre a pártközpont reakciója?

 Jelen volt a közgyűlésen Almássy Kornél, a párt budapesti elnöke és semmilyen kifogást nem tett a szabályosságot illetően. Majd két nap múlva az az ember, Bojta Lászlóról van szó, aki levezette az ülést, feljelentette saját magát, azzal az indokkal, hogy szabálytalan volt az ülés levezetése. S kérte az eredmény megsemmisítését. Majd az Országos Elnökség semmissé tette az ülésen hozott döntéseket, lesöpörte az egészet. Ha megnézzük az MDF alapszabályát, akkor olvashatjuk, hogy az elnökségnek nincs joga ilyen kérdésben dönteni, csak a budapesti és az országos választmány emelhet vétót, az eseményt követő 3 napon belül. Tehát törvénytelenül avatkozott be az Országos Elnökség. Az MDF vezetősége részéről pedig elhangzott, hogy addig fognak szavaztatni, míg vissza nem kerül Fodor az elnöki posztra.

 „Elég volt ennyi éven át hallgatni a központi utasításokat” – nyilatkozta kilépését indokolva egy napilapnak. Ez azt jelenti, hogy a helyi szervezetek tagjai csak dolgozhattak, míg a döntéseket mindig felülről hozták meg?

 Ez nem mindig volt így. Az MDF fő ereje a jól kiépített szervezeti rendszere volt. Egy sikeres pártnak a feltétele az, hogy legyen egy jó központi kommunikáció, s legyenek jól kommunikáló alapszervezetek az adott településen elfogadott emberekkel. Így meg lehet nyerni a „bizonytalan” szavazóréteget. 2003-2004-ben irányításommal egy nagyon komoly szervezetépítési munka folyt az MDF-ben. Több mint 100 új szervezetet hoztunk létre az ország különböző részein. A 2004-es EP választásokon egyedül indultunk, ezért kellett megerősíteni a pártot. Akkor több mint 500 alapszervezetünk működött, ám a 2006. októberi hivatalos kimutatás szerint a működő szervezetek száma 390. Ez szerintem nagyon rossz, de az MDF jelenlegi vezetése szerint nagyon jó. Ők átmentek abba az irányba – amit az SZDSZ is csinál –, hogy jó központi kommunikáció legyen jól eladható arccal – ez Dávid Ibolya –, s a helyi szervezeteknek nincs más dolguk, mint a központi utasításokat végrehajtani. A „borzalmas tagság” effektus még most is nagyon sok MDF-es vezető fejében benne van, mármint az: nehogy erős helyi szervezetek legyenek, mert akkor esetleg megkérdőjelezik döntéseiket. Ezért szerintem szándékosan nem törődnek az alapszervezetek megerősítésével, sőt inkább gyengítik őket.

 Viszont Dávid Ibolya a 168 óra egyik decemberi számában, egy interjúban elmondta: „Meg vagyok győződve arról, hogy két számjegyű a támogatottságunk. Ez látható a tagság bővülésében is.” Gondolom itt nem a dupla nulla jelenti a két számjegyet…

 Általában minden politikai párt hazudik tagságának létszámát illetően. A már említett kimutatás szerint az MDF taglétszáma 5000 fő alatt van. Ez a korábbi évekhez képest egyértelmű csökkenés. Ami a támogatottságot illeti, el kell mondanom, hogy az önkormányzati választások eredménye nagyon nagy fiaskó volt az MDF-nek. Ha csak a fővárost veszem példaként: 2002 és 2006 között 44 képviselőnk volt, most ez a szám 18-cal csökkent. Ténykérdés, hogy 1%-kal csökkent az MDF támogatottsága tavasz óta. Október 1-je óta valóban jó közvélemény-kutatási adatokat mérnek az MDF-nek, azt láthatjuk: 5%-on áll a párt. Sok ember van, aki mind Orbán, mind Gyurcsány személyét elutasítja, s így azt az MDF-et ikszelik be, mely párt igazából semmit nem nyújtott, de a média favorizálja.

 Az Ön kilépése hirtelen, de mégsem előzmények nélküli, ugyanis már tavaly augusztusban közölte, hogy megválik vezető posztjaitól, mert a választások első fordulója óta olyan döntéseket hozott az MDF elnöksége, amelyek az ön értékrendjének nem felelnek meg. Mik voltak ezek a döntések?

 Egy fontos döntést emelnék ki, s ebből következett a többi. Ez pedig az, hogy a két forduló között nem ültünk le a Fidesszel a kölcsönös visszalépésekről tárgyalni. Ez egy megbocsájthatatlan dolog, attól függetlenül, hogy az első fordulóban eldőlt a választások eredménye, az, hogy nem lesz itt kormányváltás. De kellett volna tárgyalni, egyrészt azért, hogy az MDF több mandátumhoz jusson, másrészt, hogy ne húzzunk falat a jobboldali szavazók és az MDF között. A Political Capital, az MDF tanácsadójaként készített egy felmérést, ami kimutatta, hogy a Fidesz szavazók egyharmada azt szeretné, ha az MDF nem lépne vissza sehol a Fidesz javára. Ezt letették, mint komoly közvélemény-kutatást a vezetőség asztalára. S ekkor az MDF Országos Választmányából sokan azt mondták: ezt kell lépni, mert ezáltal akár 700.000 új szavazóhoz juthatunk. Ez egy csúnya átverés volt. Hiszen, azok eredményében, akik versenyben maradtak a második fordulóra, ez nem látszott meg. Hibás lépéseinkkel szerintem még a maradék törzsszavazóink nagy részét is elveszítettük. A „bizonytalanok” pedig nem tudják pótolni őket. Olyat léptünk, ami az MDF-nek ártott, csak azért, hogy Dávid Ibolya meg tudja Orbán Viktort leckéztetni.

 Miért várt a posztokról való lemondással augusztusig? Bejelentését - a sajtó szerint – akkor tette meg, amikor kiderült: ön, mint frakcióvezető csak a lista 11. helyét kapta meg. Ha rosszmájú lennék, mondanám: a sértettség motiválta.

 Miért vártam? Egyrészt, mert én 1988-ban léptem be ebbe a pártba, s nem olyan könnyű a szakítás. Másrészt, sokkal kényelmesebb kilépni, mint hadakozni. Az országgyűlési választásokat követően mindig eljártam az elnökségi ülésekre, s kifejtettem véleményemet. Az elnökség döntései – amelyek az MDF további balra tolódását segítette elő - pedig 8:1, 9:1 arányban születettek; mindig én voltam a fekete bárány. Ha így nézzük, én „tettem azért”, hogy a budapesti listán nagyon hátra soroljanak.

 „Mindig van egy főellenség. Először Lezsákék, majd Gémesi György, most én, és utánam vélhetően Herényi Károly következik” – nyilatkozta szeptember 6-án a hvg.hu-nak. Ha jól emlékszem anno dacumál Csurka István is főellenség volt, ki is zárták az MDF-ből. Mit gondol, ha akkor többen kiálltak volna mellette, s nem kellett volna elhagynia a pártot, akkor is ide jutott volna az MDF? Tudom, hogy a történelemben nincs olyan, hogy „ha”, de játszunk el ezzel a gondolattal.

 Ott voltam azon a balatonföldvári választmányi ülésen, ahol Csurka Istvánt kizárták, s azon kevesek közé tartoztam, akik a kizárás ellen szavaztak. Nem csak, hogy ellene szavaztam, hanem – bár az volt a szabály, hogy mindenkinek csak egyszer lehet hozzászólni a témához – nekem többször sikerült. Úgy gondoltam: a kizárás az MDF leszalámizálásához vezethet. Valóban: Csurka István és a későbbi MIÉP-esek távozásával rengeteg helyi szervezetet veszítettünk el. Ha többen kiálltak volna Csurkáék mellett egy érdekes helyzet alakult volna ki, hisz nagyon mély volt már akkor az ellentét Csurka István és Antall József között. Gyakorlatilag Csurka István kizárása abba az irányba hatott, hogy az MDF néppárt jellege megszűnt, s elkezdett egyre keskenyebb társadalmi rétegekre koncentrálni.

 Amikor 2002-ben egy liberális lap újságírója az önkormányzati választási előkészületekről faggatta, s hosszasan csámcsogott azon, hogy az MDF-es Gyökössy Dóra Józsefvárosban elfogadta polgármesterjelöltként a MIÉP támogatását, Ön diplomatikusan kitért a válaszadás alól, mikor megkérdezték :szélsőséges párt-e a MIÉP? Most a Magyar Fórumtól teszem fel ugyanezt a kérdést.

 Számomra szélsőségesek azok, akik a magyar alkotmányos kereteken kívüli elveket vallanak. Tehát a MIÉP-et nem tartom szélsőségesnek, hanem egy nemzeti radikális pártnak. Sokak szemében viszont a nemzeti radikalizmus egyenlő a szélsőséggel.

 Úgy tűnik, a Herényire vonatkozó jóslata még nem vált valóra. Mire alapozta állítását? Talán arra, hogy a frakcióvezető nem a párt színeiben méretette meg magát az önkormányzati választásokon?

 A közelmúltban az MDF-ben olyan folyamatok játszódtak le, melynek során mindig találtak főellenséget. Ahogy az MDF egyre jobban balra vándorolt én kerültem a „jobb szélre”. Kemény ütközések vannak a felszín alatt az MDF-en belül, olyanok melyeknek lesznek „halálos áldozatai”, s úgy gondolom az egyik Herényi Károly lesz.

 Szintén a hgv.hu-nak nyilatkozta, hogy véleménye szerint a háttérből a szocialista párt holdudvarába tartozó Political Capital mozgatja az MDF-et. Azt tudom: a cég vezetője hosszú időn át az SZDSZ tagja volt, s a Beszélő szerint részt vett az első Gyurcsány-kormány programjának gondozásában…Dávid Ibolya konzervatívnak mondja magát és pártját. Akkor, hogyan lehet felkérni a Political Capitalt, volt SZDSZ-eseket, Gyurcsány támogatóit, hogy segítsenek az MDF-en?

 Az MDF kapcsolata a Political Capitallal (PC) 2003 végén kezdődött, az EP választások előtt. A cégnek nagyon sok olyan PR ötlete volt, ami jó és hasznos volt. Politikai üzeneteinket úgy tudták „becsomagolni”, hogy lássák a szavazók: létezünk és önálló erő vagyunk. A PC tehát nagyon jól felöltöztette a mi üzeneteinket. És a hangsúly a „mi” szócskán van. Ez volt 2004-ben. Utána, szép lassan a Political Capital határozta meg a politikai irányvonalat is.

 Ha már a háttérben állókról van szó, idézek a Magyar Radio Online-ból: „A Heti Válasz című lap azt állítja, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem önerejéből érte el választási eredményét. Ezt azzal támasztja alá, hogy az állítólag szocialista párthoz közelinek tartott több tízmilliárd forintos vagyonnal rendelkező vállalkozóhoz, Leisztinger Tamáshoz közeli emberek kerültek fel a kisebbik ellenzéki párt országos listájára.” Az ön által említett egyik „főellenség”, Gémesi pedig ezt nyilatkozta: „A Tisztelet Társasága jelöltjeinek felkerülése az MDF listájára «hihetetlen feszültséget» keltett a párt országos választmányi ülésén. Ilyen szintű kiárusítása az MDF-nek az elmúlt években nem történt meg - hangsúlyozta Gémesi György, majd hozzátette, hogy a választmányi ülésen elhangzott: az MDF a Tisztelet Társaságától kap támogatást. A politikust az első forduló után megkereste Schmuck Andor, a Tisztelet Társaságának alapítója, aki elmondta, hogy 80 ezer olyan szavazót tud biztosítani, aki bármikor bárkire szavaz.” Mi erről az ön véleménye? Mert ha ez igaz, akkor bizonyára nem adtak ingyen ennyi szavazatot…

 Jómagam nem tudom, hogy Gémesi és Schmuck között milyen beszélgetés hangzott el, ezért se megerősíteni, se cáfolni nem áll módomban az előbbieket. A Tisztelet Társaságának közel 160 ezer nyugdíjas tagja van. Úgy ítéltük meg, hogy a tagságuk jelentős része politikailag nem elkötelezett, és a TT közelítheti őket hozzánk, ami számunkra hasznos. Tudjuk: Schmuck Andor megjárta az MSZP-t, majd elkerült a szocialistáktól. Ezért az ő személyével kapcsolatban lehetnek bizonyos embereknek averziói. Amikor a megállapodás megkötéséről volt szó, én voltam az MDF elnökségében az egyetlen, aki nem szavazta meg az egyezséget. Ennek ellenére azt mondom, amit ők vállaltak ebben az egyezségben, azt betartották. Anyagi és más dolgokban is támogatták a pártot és ennek az volt az ára, hogy az embereiket feltettük az MDF listájára bejutó közeli helyekre. Hogy kik álltak a TT mögött? Több nagytőkés, kiket egyrészt nem tudok, másrészt nem akarok megnevezni. Nem egy emberről van szó tehát. Persze lehet fanyalogni Schmuck személye miatt. De úgy gondolom, hogy más jobboldali pártok is szerepeltettek kampányukban olyan személyeket, akik nem tartoznak a jobboldalhoz.

 A Political Capital kutatásai szerint az MDF-szavazók ötven százaléka a Fideszre, harminc százaléka az MSZP-re szavazna inkább másodsorban. Dávid Ibolya viszont az MSZP és a kormány legnagyobb kritikusának és konzervatívnak nevezte magát és pártját. Nincs itt valami ellentmondás?

 Komoly ellentmondás van…Az MDF kritikái sok esetben úgy hangzanak el, hogy azok jók az MSZP-nek. Példának itt van a balatonőszödi beszéd. A nyilvánosságra hozatal utáni első két napban több ellenzéki politikustól, így Dávid Ibolyától is egy nagyon kemény reagálás hangzott el. Majd utána hirtelen változott az MDF kommunikációja, s a párt vezetői azt mondták: az őszödi beszédért Orbán és Gyurcsány egyaránt felel. Ez az a fajta kommunikáció, amely jó az MSZP-nek. Ezért, ha valaki azt mondja, hogy az MDF az MSZP legnagyobb kritikusa, az nem mond igazat. A PC felméréséről annyi, hogy ez múlt nyáron igaz lehetett, de úgy gondolom: ma már inkább az MSZP szavazói voksolnak az MDF-re.

 Ön szerint minek, vagy kiknek köszönheti az elnökasszony ezt az állítólagos népszerűséget? Azért érdekes volt, hogy az országgyűlési választásokon a népszerűségi listák „örökös” bajnoka egyéniben mindössze 4,78%-ot kapott…

 Ez a közvélemény kutatások módszerei miatt van csupán. Hiszen pontozni kell a politikusokat, nem pedig rangsorolni. A baloldaliak szemében Dávid Ibolya elfogadható politikus, így neki, és a szocialista politikusoknak is 10 pontot adnak. A bizonytalanok azt mondják: ez egy kedves nő, aki sokat szerepel – az más kérdés, hogy mosolyogva adja elő a semmit –, így tőlük is bejön a 10 pont. A jobboldaliak egy részétől is megkapja a maximumot. De, akik Orbánnak 10 pontot adnak, azok rá is szavaznak, viszont ez Dávid Ibolya esetében nem igaz.

 Idén szeptemberben lesz 20 éve, hogy aláírták a Lakiteleki Nyilatkozatot. Megőrzött-e valamit Lakitelek szelleméből a párt?

 A felső szinten szinte semmit, de alapszervezeti szinten egyre többet. A tagság jelentős része, kb. 80%-a ma is jobboldali érzelmű. A szavazóknak viszont már csak kb. 20% lehet jobboldali elkötelezettségű. Ha szerkesztő úr elmenne valamelyik kistelepülésre, ahol létezik MDF-es szervezet, s beszélgetne a helyi tagokkal, nem hiszem, hogy sok kivetnivalót találna abban, amit ők mondanak, s ahogy ők cselekszenek.

 Mi lesz az MDF jövője?

 Szerintem az MDF mára egy centrumtól balra elhelyezkedő párt, s a jövőben csak a bal felé irányuló mozgás fog erősödni. Számomra nagyon visszatetsző, hogy a hangoztatott szlogenekkel és frázisokkal ellentétben a politikában kizárólag a zsákmányszerzés vezeti a pártot. Elvekről, ideológiai meggyőződésről nem lehet beszélni.

 Mit gondol, a többi parlamenti párt közül van olyan, amelyik deklarált izmusának, értékrendszerének megfelelően cselekszik?

 A Fideszről és az MSZP-ről elmondható, hogy egy hatalmas konglomerátum. Mindkét párt próbálja saját oldalát teljes mértékben lefedni. Ezért sok esetben hektikus a mozgásuk. A Fidesznek nehezebb a dolga ebben a „lefedésben”, hiszen a jobboldali szavazók sokkal differenciáltabbak, mint a baloldal szavazói. Ezért a teljes jobboldalt sokkal nehezebb lefedni. A Fidesz erre tesz már jó ideje kísérletet, és úgy gondolom nem fog neki sikerülni, mert nincsenek szövetségesei.. Mindkét pártnál nehéz ideológiát keresni, mert néppártként próbálnak működni, és egy teljes spektrumot lefedni. Az SZDSZ-nél ideológiát régóta nem találok, igaz liberálisnak hirdetik magukat. De ők igencsak távol állnak attól, amit én liberalizmusnak nevezek. Az SZDSZ tehet arról is, hogy sokak szemében a liberalizmus szitokszóvá vált Magyarországon. Egyedül a KDNP az a parlamenti párt, amelyik ideológiai alapon politizál, s ebből nem enged. A jövőt illetően fontos megjegyeznem: két külön induló jobboldali párt kell ahhoz, hogy a jelenlegi kormányt leváltsuk, tehát a Fidesz egyedül kevés a feladathoz. Ha a közeljövőben nem alakul meg egy konzervatív, nemzeti-közép jellegű párt a magyar politikai életben, akkor attól függetlenül, hogy miként fognak kormányozni Gyurcsányék az elkövetkező időszakban, 2010-ben megint az MSZP-t fogják megválasztani, s ezt az ország szempontjából tragikusnak tartom.

Medveczky Attila