2007.03.02. 

Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő

(Nemzeti Színház Stúdiószínpad)

Az 1901-ben Fiuméban született Ödön von Horváthnak az apja magyar, a nagyapja német, – innen a ’von’ nemesi előnév – az anyja cseh származású. Európa számos országában élt, ugyanis diplomata édesapját gyakran nevezték ki különböző állomáshelyekre. Németországot 1931-ben azért hagyta el, mert a Nemzetiszocialista párt tagjai bekerültek a Bundestagba, és emiatt veszélyben érezte magát. Ezután az öreg kontinensen bolyongott, de sehol sem tudott huzamosabb ideig megmaradni. Párizsban, 1938-ban halt meg, egy villámcsapás sújtotta fa leszakadó ága csapta agyon. Ödön von Horváth a műveit németül írta, magyarul nem tudott annyira, hogy műalkotásokat hozzon létre, nyelvünket csak beszélte. Az igen termékeny írók közé tartozik: 21 színművet, 3 regényt és több novellát hagyott az utókorra. Rövid alkotói időszakának legsikeresebb éve az 1931-es volt, ekkor vitték színre Max Reinhardt rendezésében Berlinben, a Deutsches Theaterben máig legismertebb darabját, a Mesél a bécsi erdőt. Ezért a művéért még ebben az évben megkapta a Kleist-díjat, ami abban az időben a legtekintélyesebb irodalmi elismerésnek számított. Ez a tragikomédia akkor lett világhírű, amikor 1977-ben Maximillian Schell rendezésében megfilmesítették, és az angolszász világ is tudomást szerzett róla. A Mesél a bécsi erdő az ősbemutató óta eltelt több, mint 70 esztendő alatt számtalan feldolgozást megért már, hazánkban is az egyik leggyakrabban játszott színművek közé tartozik. A Nemzeti Színház most újította fel, február 8-án, a Stúdiószínpadon tartották a premierjét. Johann Strauss legnépszerűbb keringői közé tartozik a Mesél a bécsi erdő. Bécs, a Habsburgok fővárosa mind a mai napig magán viseli azt a fajta könnyedséget és utolérhetetlen bájt, amit az 1800-as évek és a boldog békeidők varázsoltak rá. Ödön von Horváth tragikomédiája szétoszlatja a császárváros nosztalgikus hangulatát. Egy olyan helységet ábrázol, amibe a félelem és a rettegés készül tanyát verni, ahol a férfiak és a nők kezdenek emberi mivoltukból kivetkőzni. Megrészegülten lendítik karjukat, miközben a Heil Hitlert kiabálják, felszegett fejjel, feszes vigyázban harsogják el a német himnuszt, szinte kéjes örömmel rikoltozzák a „Deutschland, Deutschland, über alles” refrént.

A Mesél a bécsi erdő cselekménye az első világháború után években játszódik, amikor felbomlott a Monarchia, a Habsburgokat elűzték, a régi fény és pompa kezd megkopni, Ausztria önálló államisága megszűnőben van. A társadalmat fenntartó ezeréves értékek felbomlottak, minden összezavarodott, ezért olyan furcsa figura az összes szereplő, mindegyik eltér az átlagember karakterétől, egy tisztességes nő, vagy férfi nem akad közöttük. Kölcsönös megbecsülésen alapuló szeretet, igaz, tiszta szerelem nincs közöttük, csak valamiféle laza érdekkötődés, így azután mindenki becsapja a másikat. Talán Mariann az egyedüli kivétel, aki őszintén beleszeret a link Alfrédba. A még csak a kedves csirkefogók kategóriájába sem tartozó Alfréd bármiféle érzelemre képtelen, még a gyermekéhez sem kötődik. Apja konoksága és kőkemény szíve miatt kerül Mariann a sztriptizbárba, és amikor az öregúr meggondolja magát, akkor már késő, mert meghal az unokája. Valériát, a korosodó, de azért számító dámát csak kihasználják a fiatal férfiak, de nem kell őt félteni, kiszekírozza ezeket a ficsúrokat a világból. A leggonoszabb szereplő a nagymama, aki velejéig romlott, mert megöli dédunokáját. Oszkár, a becsapott vőlegény is inkább birtokolni akarja Mariannt, mintsem szeretni. A gyóntató pap maga a megtestesült ördög, és nem a krisztusi szeretet és megbocsátás hirdetője.

A színészek igyekeznek tudásuk legjavát nyújtani, közülük is külön ki kell emelni Hollósi Frigyest, aki Mariann önző apját és Molnár Piroskát, aki a szörnyeteg nagymamát személyesíti meg. A fiatal párt Miklós Marcell és Martinovics Dorina alakítja. Básti Juli Valériát, a korosodó dámát, Kaszás Attila Oszkárt, a kíméletet nem ismerő vőlegényt, Csoma Judit a lehurrogott anyát, Trokán Péter a snájdig kapitányt játssza. Árvai György által tervezett és a több részre osztott színpad lehetővé teszi a viszonylag gyorsan változó helyszínek bemutatását, Szűcs Edit jelmezei pedig segítenek az 1930-as évek felidézésében. Ez a Keszég László rendezte darab olyan, mint egy Brecht-dráma. Nincs benne egyetlenegy olyan szereplő sem, akivel a néző együtt érezhetne és közösséget vállalhatna. Ebben a Mesél a bécsi erdőben minden roppant mód mai, tékozló korunk percemberkéinek összes jellemvonását felfedezhetjük. Itt is mindenki hataloméhes, uralkodni akar a másikon, sőt le akarja győzni, és csak pénzen megvehető dolgokra vágyik, amik közül az egyik legkelendőbb árucikk a szex. Ödön von Horváth színművében a világ nem előre halad, hanem visszafelé, a gyökereitől megfosztott, éppen ezért boldogtalan ember olyan talaj nélküli pária csupán, aki előtt semmi sem szent, vagy tiszteletreméltó.

Dr. Petővári Ágnes