| 
               2007.03.09. 
              
              A zene mindenkié? 
              Február 20-án megnyílt a 
              Kodály-év. Az eseménysorozatot – melynek védnöke Kodály Zoltán 
              özvegye, Péczely Sarolta - Hiller István oktatási és kulturális 
              miniszter nyitotta meg. Az ünnepélyes megnyitón megjelent Göncz 
              Kinga külügyminiszter is. Ennek a mai helyzetben még 
              „tapsikolhatunk” is, hiszen Kodály egyházi szerzeményeket is írt, 
              s azok bizonnyal sérthetik némely liberális fülét és „lelkületét”. 
              Annak is örülhetünk, hogy nem tiltották még meg a Székely fonó 
              nyilvános előadásait román „testvéreink” érzékenységére 
              hivatkozva. Az iróniát félretéve vizsgáljuk meg: hová tűnt Kodály 
              szellemi öröksége. Régebben büszkék lehettünk zenei oktatásunkra, 
              ma már nem lehetünk azok. Az ének-zenei általános iskolák 
              háromnegyedét bezárták. A rendszerváltáskor kétszáz körüli volt a 
              számuk, most hatvan. Teljes megyék maradtak egyetlen ének-zenei 
              általános iskola nélkül. Heti egy énekóra évi harmincat jelent. Ha 
              még néhány elmarad, havonta két óránál, azaz nagyjából kilencven 
              percnél fogunk tartani. Kodály-módszer lassan eltűnik az 
              iskolákból. Éppen ezért kellene példaként bemutatni azt a néhány 
              iskolát, ahol folyik még ilyen oktatás, kiegészítve népi játék és 
              táncoktatással. A heti egy énekóra sok helyütt feleslegessé tette 
              az ének-tanárt, hiszen ki sem jön az óraszáma így. Az énekórákat 
              más szakos tanárok látják el, még jó, ha zenét hallgatnak ilyenkor 
              s nem valamilyen más tantárgyban való elmaradásuk felszámolására 
              fordítják ezt az időt. Ha a helyzet nem változik, Magyarország 
              elvesztheti eddigi vezető helyét a zenei oktatásban, és a 
              megbecsült helyről az európai átlag szintjére süllyedhet a zenei 
              nevelés színvonala. Ki kell hangsúlyozni, hogy a zenei nevelés 
              megléte, vagy épp hiánya az oktatás más területeire is kihat, mint 
              mondta, évtizedek óta kutatások bizonyítják, legutóbb a tanulók 
              tudását vizsgáló Pisa-jelentés is rámutatott, hogy az ének-zene 
              oktatás jótékony hatással van a matematikai készségekre és a 
              nyelvtanulásra is. Ebben a helyzetben, hazánkban kulturális 
              fővárosokról és Kodály-évről beszélni nem más, mint hazug 
              képmutatás. 
                
              Medveczky Attila, 
              a MIÉP Kulturális és 
              Oktatási Kabinetjének vezetője |