|
 2008.06.06.
A
boldog ember
(Vígszínház)
Száz
évvel ezelőtt, 1908 januárjában jelent meg először a Nyugat,
a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és még néhány színház a
Magyar Televízióval (MTV) karöltve összefogott, hogy méltóképpen
emlékezzenek meg erről a kerek évfordulóról. A 43 évet megélt
Nyugat a magyar sajtótörténet kétségkívül egyik meghatározó
folyóirata, irodalmunk egének olyan fényes állócsillagai közölték
benne írásaikat, mint Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi
Dezső, Tóth Árpád, Szabó Dezső. Móricz legismertebb műve,
a Hét krajcár jelent meg a lap hasábjain. A folyóirat –
abban a korban szokatlan, újfajta nézőcsalogató és olvasószerző
kísérletként – 1911. november 26-án, vasárnap délelőtt 11
órakor a Vígszínházban a 32 éves Móricz Zsigmond tiszteletére
matinét rendezett, amiben Csortos Gyula szavalta el Ady Endre:
Levélféle Móricz Zsigmondhoz című költeményét. Móricz
maga olvasta fel a Sasfiók című vallomását, és a már
visszavonultan élő Blaha Lujza főszereplésével játszották
el Móricz (felső képünkön) erre az alkalomra írt Az aranyos
öregek című rövid vígjátékát. A
mai Vígszínház
visszanyúlt saját hagyományaihoz, A boldog ember címmel ez év
május 5-én, hétfőn kétrészes esttel emlékezett a 97 esztendővel
ezelőtti alkalmára. Ezzel a felújítással fejezték tiszteletüket
Móricz Zsigmond és a Nyugat előtt. Az első rész a Matiné a Vígszínházban
1911 címet viselte, és a műsor kisebb eltérésekkel
megegyezett a közel száz év előttivel. Ady versét Kamarás Iván
olvasta fel, a Hét krajcárt Pap Vera (alsó képünkön) mesélte
el, Az aranyos öregek szerepeit Kútvölgyi Erzsébet, Lukács Sándor,
Kern András, Rajhona Ádám és Tornyi Ildikó meg Varju Kálmán
alakította. Fesztbaum Béla rövid tájékoztató és nagyarázó
szövegeket olvasott fel. Az est második részében Forgách András:
Tercett című drámáját játszották. Ennek a darabnak az ősbemutatója
a Felolvasószínház keretén belül 1993-ban volt a Petőfi
Irodalmi Múzeumban. A Tercett megalkotásához eredeti leveleket,
visszaemlékezéseket, dokumentumokat használt fel, valamint Móricz
Virágnak Anyám regénye és Móricz Lilinek Kedves Mária című
könyvét. A Tercett Móricz Zsigmond első házasságának
tragikus végkifejletét járja körbe. Móricz 1905 januárjában
vette feleségül a frissen végzett tanítónőt, Holics Eugéniát,
közismertebb nevén, Jankát. Janka bevonult az irodalomtörténetbe,
legalább ötven Móricz-alkotásnak ő az ihletője, az író regényeinek,
novelláinak anya, feleség, mártírasszony modellje. Ő a föld-víz,
az életet megkötő Boldogasszony. A művekben is nyomon követhetjük,
hogy az eleinte harmonikus kapcsolat rövid idő alatt miként változott
vívódó, marakodó ellenkezéssé, ami odáig vezetett, hogy 20
évi házasság után, 1925 áprilisában Janka öngyilkosságot követett
el. A Jankával megélt emberi boldogtalanság segítette elő Móricz
nagy íróvá érését, ez a gazdag szenvedés, fölemésztő
indulatok, házastársi súrlódások teremtették meg benne a műveket.
 „Én
Janka nélkül – írja Móricz felesége halála után – nem
lettem volna az, aki lettem, s Janka nálam nélkül egy pontos,
szolid, egyszerű és finom polgár asszony lett volna.” Móricz
1923 vége felé, a Búzakalász című színdarabjának próbáin
találkozott Simonyi Máriával. Az író a 45. éve felé járt,
úgy érezte, a sors tartogat még számára valamit. Ekkor
perzselte meg őt az a végzetes szenvedély, ami mindent elsöpört
útjából. A karcsú, különleges szépségű Simonyi Mária ünnepelt
színésznő, sikereinek a csúcsán állt, amikor Móricz
megismerte. A gyászév letelte után, 1926. június 29-én, az író
47. születésnapján esküdtek meg. Házasságuk mindössze 11
esztendeig tartott, 1937-ben elváltak útjaik. Simonyi Mária
neve végérvényesen összefonódik a titokzatos varázsú, pusztító
vágyakat ébresztő Móricz-hőnők, a szél-tűz, a férfit elemésztő
Szépasszonyok személyével, mert Móricz valamennyi bódító,
asszonyisága mágikus erejű csábításával ható nőalakjának
ő lett a mintája. Forgách András drámája azt az egy évet állítja
középpontjába, amikor Móricz a két nő között őrlődik. A
Tercett nem csak az író belső küzdelmét, az alkotás gyönyörűséggel-kínlódással
teli folyamatát, hanem a szavakért és a szavakkal folytatott
harcát is igyekszik megfogható közelségbe hozni. Úgy mutatja
be Móriczot, hogy a közönség meglátja benne az esendő
embert, a két asszony mágneses vonzásától ide-odalökődő férfit.
Ez a Móricz nem tankönyvekbe belemerevedett irodalomtörténetei
alak! A publikum látja Móriczot, a művészt és Zsigmondot, az
önmagával tusakodó embert.
Móricz
Zsigmondot Hegedűs D. Géza jeleníti meg, aki úgy éli a nézők
elé irodalmunk egyik lángelméjét, hogy abban mindenki
egyszerre látja Móricznak, a zseniális írónak a tehetségét
és emberi gyöngeségét. Jankát Börcsök Enikő viszi fel a színre.
Az ő Jankája ugyanolyan kemény asszony, mint a Móricz-regények
béli hősnők. Danis Lídia Máriát játssza, alakításából
sugárzik az a végzetes erő, ami kifordította önmagából Móriczot.
A Vígszínházat csak dicsérni lehet az est megszervezéséért,
Hegedűs D. Gézát a rendezésért, a közszolgálati tévét
pedig azért, hogy a Tercettet június 2-án, hétfőn, főműsoridőben
leadta.
Dr. Petővári Ágnes
|
